Publicisztika

Akontinens újraegyesítése, visszatérés Európába, az ezeréves hagyományok, a történelmi igazságtétel - nem kétséges, hogy e magasztos eszmék is szerepet játszottak abban, hogy a volt szocialista országok a kilencvenes évek első felétől számos alkalommal, többek között a csatlakozási népszavazásokon az uniós tagság mellett tették le a garast. De ha a szívünkre tesszük a kezünket: e lelkesedés egyik legfőbb motivációja a várható közösségi támogatások megszerzése volt. Az uniós támogatások csatornái a jövő májusi belépés után nyílnak majd meg igazán: ehhez képest sokáig senki nem tudta (többnyire ma sem nagyon tudják), hogy milyen mértékűek lesznek, és mire lehet őket fordítani. Valahogy azonban az idők során legtöbbünknek meggyőződésévé vált, hogy sok pénzről van szó, amely az élet legkülönbözőbb területein hoz majd látható változásokat. Autópályák épülnek, új életre kel a magyar mezőgazdaság, megszépülnek a városok, és lesz még ki tudja, hány száz csoda. És mindez belátható időn belül.

Biztos a mi szemünk csal, de mintha ez a kormány direkt el akarná veszteni a 2006-os választásokat.

A szociáldemokrata Racan-kormányt "a honvédő háborúban elesettek miatt, a 35 000 hadirokkant miatt, Imotski 130 hősi halottja miatt, az özvegyen maradt anyák miatt, a megalázottak és kifosztottak miatt s a haza jogfosztottá vált védői miatt kell leváltani" - süvöltötte a horvát kormány leendő miniszterelnöke, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) első embere, Ivo Sanader még a választási kampány alatt egy Imotski nevű kisvárosban.

Vasárnap este a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke és igazságügy-minisztere villámturnén együtt lépett fel Tamás Gáspár Miklós filozófussal előbb az ATV, majd a közszolgálati televízió stúdiójában, hogy tisztázzák azt a veszélyhelyzetet, amibe a bíróságok függetlensége került a filozófus publicisztikája nyomán.

Atárgyként elidegenített kéj züllöttséget és enyészetet idéző képzetei régóta lázban tartják az emberiség fantáziáját. A romlás virágainak bódító illata ugyanakkor egyesekben heves ellenreakciókat vált ki. Rosszindulatú és jótékony szentfazekak marakodnak az elesett lelkek átlényegítésének legcélzatosabb módjain.

A nagyszabású közigazgatási reform, az államirányítás hatékonyabbá tétele, a takarékos állam, ugye, emlékeznek rá. Úgy kezdődött, hogy a kormány egyik vége (a Pénzügyminisztérium) kiszámolta: nem tudjuk etetni tengernyi tisztviselőnket. Legyenek kevesebben, és spórolunk háromszázmilliárdot. Kétszázat. Húszat. Mivel a megtakarítás összege a rendelkezésünkre álló három dimenzióban sehogyan se akart kijönni, a kormány végül 10 százalékban maradt magával: ha ennyivel kevesebb tisztviselő legitimálja aktagyártással közszolgálati munkaviszonyát, biztos ennyi százalékkal kevesebb papír- és bérköltség fogy.

Brüsszel aggódik, a demokratikus Szerbia meglepetést színlel. Nemcsak az elnökválasztás fulladt harmadszor is kudarcba (nem járult az urnák elé a választópolgárok ötven százaléka), de élre tört Tomislav Nikolic, a Szerb Radikális Párt jelöltje. A Seselj-utód (45 százalék) fölényesen verte a demokratikus blokk jelöltjét, Dragoljub Micunovicot (37 százalék). A liberális szerb nacionalisták nem tudnak magukhoz térni: erre nem számítottak.

Kell-e szankcionálni a "gyűlöletbeszédet"?

A szerző újságíró, a Klubrádió munkatársa.

A Szegedi Városi Bíróság múlt héten hozott elsőfokú ítélete alapján az a két roma férfi, akit ártatlanul vádoltak meg a köztársaság nevében és tizenöt hónapig gyilkosként tartottak előzetesben, csak csökkentett összegű kártalanítást kaphat: a peresített kétmillió forint nem vagyoni kár helyett 1,2 milliót. Az ítélet indoklása szerint ennek oka az, hogy primitív személyiségnek találtattak, akik a maguk egyszerű társadalmi közegében és létállapotában kevesebbet szenvedtek a börtönben, mint egy normális ember. Összesen nyolcszázezer forinttal kevesebbet.

Virslire vásik a mágnáskerti bonviván foga! - itt az újság, megjelent az újság, rögtön jövünk a híradóval. Tessék mondani, mi a fenének kellett Söjtörre menni, hacsak nem azért, mert Orbán Viktor anno Vörsön tette tiszteletét? Annyira bejött Viktornak az a vörsi trip? Ja, hogy hagyománya van ennek a mi népünk történelmében. Tényleg, már a Batthyány-adminisztráció is Debrecenben tartott kihelyezett kormányülést. Hogyhogy nem érdekelt akkor senkit, hogy honnan hozatták maguknak a bécsi szeletet, az Arany Bikából, a Pilvaxból vagy Figlmüllertől? Egész biztos, hogy az úgy esett, hogy Szemere elrikkantotta magát: Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne enni (mandulával és kanáricsőrrel töltve, hercegprímás módra)... aztán uccu?

Még egyszer a Postabank privatizációjáról

Amagyar politikai életben ritkán alakul ki jószerivel teljes konszenzus. Most épp egy ilyen pillanatnak vagyunk tanúi: 2004 után legyen magyar biztos az Európai Bizottságban (abban a testületben, amely leginkább emlékeztet egyfajta kormányra, és fenn kell maradnia a jelenlegi, félévenként rotálódó EU-elnökségnek is: így ugyanis egyszer bizonyosan Magyarország is elnök lesz. A magyar diplomácia azzal érvel, hogy ellenkező esetben a nettó befizető nagy államok elveszik a kisebbek elől a levegőt.

Géza, a 80 éves, Svédországba szakadt magyar irdatlan köveket ásott épp ki balatonakarattyai telkén, amikor furcsa szorítást érzett a szíve tájékán. Mikor a levegője is fogyni kezdett, megijedt, bevágta magát Volvójába, és meg sem állt Ferihegyig. Kétszeresen is szerencséje volt. Az M7-en sem radar, sem Trabantok nem álltak útjába, és elérte a koppenhágai járatot. Néhány óra múlva a malmői mentő robogott vele az ügyeletes kórházba. Ott megállapították az infarktust, és fél óra múlva egy ultrahangos masinériával szétzúzták a babszemnyi vérrögöt a vénában, mielőtt az a tüdőbe jutván befejezettnek nyilváníttatta volna Géza földi pályafutását. Összesen 2,5 óra út Ferihegyig, 1,5 óra Koppenhágáig, egy újabb fél óra a hídon Malmőbe - és Kőásó Géza túl volt az életveszélyen. Egy hétig feküdt a kórházban: ellátták gyógyszerekkel és tanácsokkal, és szeptemberben újra itt lehetett kedvenc telkén, igaz, az ásást napszámosra bízta. Mint elmesélte, (a méregdrága) svéd biztosítása teljesen fedezte a kalandot: egy percre sem érezte úgy a kórházban, hogy a hálán kívül mással is tartozna a szófukar orvosoknak és az ápolónőknek.