A labdarúgó-világbajnokság pénteken - május 31-én - elkezdődik. A planéta legjobb válogatottjai közül az egyik a következő négy évre piedesztálra emelkedik. A teljesítmény, a játékosok döntik el, hogy melyik. E tény egyfelől roppant felelősséget, másfelől korántsem könnyű helyzetet takar, inkább nehezet.

n A labdarúgó-világbajnokság pénteken - május 31-én - elkezdődik. A planéta legjobb válogatottjai közül az egyik a következő négy évre piedesztálra emelkedik. A teljesítmény, a játékosok döntik el, hogy melyik. E tény egyfelől roppant felelősséget, másfelől korántsem könnyű helyzetet takar, inkább nehezet.

Nehezet, annál is inkább, mert az elmúlt négy esztendő történései semennyit sem könnyítettek rajta, gondoljunk csak a Leverkusen idei vagy akár tavalyi "hajrájára", azon sem lehetne csodálkozni, ha eztán idegcsillapítóból csak önellátásra termelnének. Ami azt illeti, polgári sejteket éppenséggel Barcelonában, Rómában, Manchesterben, Liverpoolban is lenne miért szervezni, kár, hogy Gaudí már halott, pedig milyen jól mutatna Rexachhal, amint elburjánzanak. Bezzeg a susogós szabadidőruhába öltözött prolik most hogy örülnek Arsenalban és Internazionaléban!

Mert nincs kibúvó. Mert nem bekapcsolni a tévét annyit jelent, mint önként eldobni azt az egy, egyetlenegy lehetőséget, ami négyévente egyszer adatik meg arra, hogy úgy törődjünk a világ dolgaival, hogy a világ járul elénk, s teszi lábunk elé legszebb játékát.

Ám látszólag az is érthető, hogyha valakinek már elvették a kedvét az egésztől. Gyere, kisöcsi, és most mondjad, hogy: Hajrá, magyarok, hajrá, Magyarország! De kinek? Jövőre se lesz senkinek. És próbáld elmagyarázni a messziről jöttnek, hogy idézőjelek között ez valami egészen mást jelent.

Az elmúlt négy esztendőben ezeken a hasábokon elég keveset írtunk a fociról, bár a négyszáz csapást (becsapást) a magyar labdarúgás is példaszerűen szállította. De a vb-re oda fogunk figyelni. Mégis ez a könnyebb, szeretni a focit.

A nehezebb az, hogy megmondjuk, ki nyeri a világbajnokságot. Pedig e téren nincs titok, tisztán láthat az ország.

Ha a brazilok nyernek, azt már ismerjük, a Rimet-kupát például úgy megnyerték (háromszor), hogy vissza se adták. Igaz, az olaszok sem állították, hogy ők nyerték meg, végtére is 4:1 volt az eredmény. Igaz, ez 1970-ben történt.

Szerintünk az argentinok nyerik.

Szerintünk az angolok nyerik.

Szerintünk a franciák nyerik.

Nem áltathatunk senkit: erre (ti. a győzelemre) egyedül egy erős csapat képes! És az a jó, az a mindennél fontosabb, hogy ez akármelyik lehet, bármelyik. Úgyhogy nincs más választásunk, csak szurkolni. Csak szurkolj: biztos a győzelem. Csak szurkolj!