Egotrip
Podmaniczky Szilárd: Déli verő
Mentem hazafelé az utcán, nulla óra már elmúlt, tele volt a zsebem akácfavirággal. Biztosan szedtem. Ostorlámpák csapásfénye világította az utat, nem mozdult semmi.
MaNcs, XIV. évf. 22. szám, (2002.05.30.) (2002-05-30)
Mentem hazafelé az utcán, nulla óra már elmúlt, tele volt a zsebem akácfavirággal. Biztosan szedtem. Ostorlámpák csapásfénye világította az utat, nem mozdult semmi.
Abal lábbal egész hamar megvolt, talajt fogott a talp, ám mivelhogy rutinos volt, ettől még nem kezdett el ünnepelni, nem lelkendezett. Tudta, ez még csak félsiker, semmi szín alatt nem szabad most magát elbíznia. Mert hogyha elbízza, s arra gondol, megy ez, mint a karikacsapás, a feladat érdemi részének megoldása során a kudarc legelső jelére annyira, de annyira pofára esik, hogy olyan nincsen is. Annyira, hogy olyan nincsen, ismétlem meg, közben tudom: van, dehogynem, nagyon is - tudna mesélni, aki most a felkeléssel küszködik. Tudna, ha afféle beszédes, szófosásos típus volna, akit közlékeny alkatnak, társasági lénynek mondanak, de hát jó nagyot hazudnék, ha én most őt - hogy gyorsabban haladjunk - ilyennek próbálnám beállítani. Pont az ellenkezőjét tudnám róla elmondani, ha megkérdezne valaki: nem, nem volt beszédes - ráznám a fejemet -, hallgatag volt egyenesen, mivelhogy régesrég belátta, beszélni teljességgel fölösleges. Nem lesz tőle egy szemernyit sem boldogabb. Ennélfogva inkább csak bólogatott, hogyha szóltak hozzá, legfeljebb akkor vakkantott valamit, ha már nagyon szorult a hurok, vagy ha egy embertárs veszélyesen közel került hozzá, s meg akarta kímélni őt attól, hogy megijessze ez a szótlan, kriptamélyi állapot. Kizárólag szeretetből kommunikált, nyugodtan lehet ezt mondani, s a kibocsátott szómennyiség éppen ezért nem irányult másra, mint hogy elleplezze a lényeget. Hogy elfedje a valóságot, hogy általa megpróbálja jobb bőrben levőnek feltüntetni magát. Meg akarta óvni önmagától az embereket - nem megvezetni próbálta őket tehát, mert ha így lett volna, akkor nem jobb bőrben, hanem jobb színben kísérelte volna meg beállítani, akit ritka, kényszerű, töredékes mondatrendje takart, elfedett. Alkalmi beszéde ily módon szolidáris tett volt mindenekelőtt: emberbaráti cselekedet - így tudhatta legkönynyebben elkerülni a sajnálatot, s megúszni azt, hogy berántsa oda a hozzá forduló jó szándékú gyanútlanokat, ahol úgy rendesen, normális körülmények között, elhivatott, szívós, tartós szótlanságában tartózkodott.
Duray Miklósnak, a Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnökének emlékezetes, bizonyos tekintetben pedig elhíresült Kossuth téri jelenése azonkívül, hogy világossá tette, kicsoda és mire képes a szlovákiai magyar sérelmi politika fenegyereke, arra is jó volt, hogy elgondolkodjanak az érintettek, milyen irányba mozgott a rendszerváltás óta eltelt több mint egy évtized alatt prezentált Kárpát-medencei kisebbségi politika. Merre orientálódott a szóban forgó problémakörben az "anyaországi" - minő infantilizáló kategória - politikai elit, s miről szólt a határon túli magyarok helyenként hamu alatt parázsló, máskor meg a mozgalmi tábortüzek lángjával lobogó identitáskeresése. Az identitás, az önazonosságtudat problematikáját kell ugyanis vizsgálat tárgyává tenni, mert a külhoni magyarok viszontagságos, alkalmanként önsorsrontó szocializálódása elsősorban az identitás evidens zavarai miatt olyan, amilyen. Ugyanis a határon túli magyarok, elsősorban persze a politikusok és értelmiségiek alapvető dilemmája az, hogyan lehet normális emberi életet élni egy bizonyos körön belül úgy, hogy egyszersmind azért a körön kívül maradhassanak, ha érdekeik, úgymond, megkövetelik ezt tőlük. Csakhogy a körön kívülre kerülvén, nyilvánvalóan egy másik körön belül találják magukat. Ami, ha nem is jelent egy az egyben tudathasadásos állapotot, nem teszi viszont oly gömbölyűvé a létezést, mint az olyan magyarok esetében, akik egy és ugyanazon politikai és kulturális haza lakói. Lám, ilyen bonyolult, egyszersmind egyszerű és átlátható a kisebbségi lét. Ha egy ember vagy embercsoport évtizedeken keresztül ilyen élethelyzetbe kényszerül, óhatatlanul sérül lelki élete. Közhelyszámba megy, hogy a nép jellemzően a túlélésre rendezkedik be előbb-utóbb, hiszen hétköznapi gondjai a legkevésbé arra ösztönzik, hogy naponta világmegváltó szándékokkal bíbelődjön. Főként ha a nemzetének államától elválasztó határokat még a nagypapák idejében jelölték ki a politika néhai aktorai. Magyarán, kénytelen a nép abban a hazában "túlélni", gyökeret verni, érvényesülni, ahol megszületett. Tekintet nélkül arra, hogy hányszor változtak a feje fölött (talpa alatt) az államhatárok. Szitokszó és dacos düh csak akkor gerjed a népben, ha a napi taposómalom, a hétköznapi túlélési manőverek végeztével alkalomadtán a pohár fenekére néz övéi közt. Meg akkor, ha rokonként nemzetének országába látogatva lebüdöstótozzák vendéglátói, mert halvány sejtelmük sincs arról, hogy a határokon túl is léteznek igazi magyar emberek, vagy éppen azért nem kívánatosak, mert féltékenyek rájuk.
Aszondja a kábé száznegyvenezer nagymamánk közül az egyik a két forduló között, hogy kisfiam (kislányom), hidd el, ezeknek ´56 megismétlése sem lenne drága.
A labdarúgó-világbajnokság pénteken - május 31-én - elkezdődik. A planéta legjobb válogatottjai közül az egyik a következő négy évre piedesztálra emelkedik. A teljesítmény, a játékosok döntik el, hogy melyik. E tény egyfelől roppant felelősséget, másfelől korántsem könnyű helyzetet takar, inkább nehezet.
MagyarNarancs: Hogyan értékeli a Fidesz-kormány teljesítményét a hírközlési és informatikai területen?
Közhelyektől, nagyotmondástól, dagályosságtól, sőt nettó hülyeségtől mentes kormányprogramot írni valószínűleg képtelenség, mi legalábbis soha nem fogunk már ilyet látni. Ezúttal sem sikerült: a legkevesebb, hogy egy gondos szerkesztő azért átnézhette volna a kormány - hétfőn 197 fős többséggel elfogadott - cselekvési tervét. Mindemellett a Medgyessy-kormány programja számos ép gondolatot és javaslatot tartalmaz, legfőképpen a demokratikus államberendezkedésre vonatkozóan: még akkor is, ha némelyikhez nem lesz könnyű dolog megvalósíthatósági tanulmányt összehozni. És ha igaz lesz, amit a kormányprogram ír, a közköltések drasztikus megugrására számíthatunk a következő években.
Lapzártánk idején úgy tudni, Medgyessy Péter kormánya Erős Jánost, a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) egykori vezérigazgatóját a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) kormánybiztosává nevezi ki. A korábbi bankvezér értesüléseink szerint "középtávon" az MFB vezérigazgatói posztjának várományosa. A szakmában vegyes, a médiában kimondottan negatív megítélésű exbankár helyzetbe hozásának a híre meglehetősen nagy port vert föl a hazai bankvilágban. Jóval nagyobbat, mint a szintén az MFB-t felügyelő kormánybiztosi pozícióval felruházni kívánt, ám Erőssel ellentétben jelenleg is a bankárelit krémjéhez tartozó Zdeborsky György megjelenése.
A maffia és a közigazgatás felső köreit is érintő, egész országra kiterjedő zsarolás-, valamint emberrablás-sorozatról tudunk meg mind többet és többet az utóbbi hónapokban. Az események láncolatában egy bűnszervezet kontúrjai is felsejlenek; öten már előzetesben vannak. Tavaly nyáron valakik Gyulán elraboltak, fogva tartottak egy helyi ügyvédet, majd váltságdíjat csikartak ki tőle. A sértett jó egy hónap múlva tett feljelentést a rendőrségen. Feltehetően az ügycsoporttal összefüggésben került néhány hete előzetes letartóztatásba Budapesten E. József vállalkozó, valamint két rendőr, L. Tamás százados és K. Tibor zászlós.
Bombák, aknák, gránátok százait rejti a Balaton, amelyek bármikor felrobbanhatnak - erről bizonyosodott meg az az expedíció, amelyik a magyar tenger mélyét térképezte fel műholdas műszerek segítségével. A II. világháborús fegyverek létezéséről az előző kormány is tudott, ám két és fél éve semmi sem történt a Balaton lőszermentesítése érdekében. Más vélemények szerint viszont a szárazföldön bárhol az országban sokkal több fel nem robbant régi fegyver található; a Balatonon nem kotrásra, hanem a vihar-előrejelzés korszerűsítésére kellene költeni. Ez aligha vigasztalja azt a több tucat embert, akiket Balatonalmádiból telepítettek ki a napokban 450 darab előkerült bomba, gránát és löveg miatt.
Víz a Marson Hatalmas mennyiségű fagyott vízre bukkant a NASA Mars Odyssey szondája a vörös bolygó felszíne alatt. A víztömeg felolvadva ötszáz méter mély óceánt alakítana ki a Marson.
71 éves korában elhunyt Niki de Saint Phalle: a francia-amerikai szobrásznő legismertebb alkotásai a párizsi Centre Pompidou melletti medence vidám színekben pompázó szobrai. Életmű-kiállítását tavaly rendezték meg a hannoveri Sprengel Museumban; 300 alkotását e múzeumnak adományozta.n KÜLFÖLDI MÛVÉSZEK, MAGYAR ÍR"K Picasso, Piranesi, Klee, Kandinszkij, Schwitters, El Liszickij, Hogarth, Marcel Janco, Shemuel Katz, Hantai Simon, Victor Vasarely, Pierre Székely és mások alkotásai láthatók június 30-ig a Kassák Múzeum kiállításán, melynek anyagát többek között Kassák, Pilinszky, Szentkuthy, Hubay Miklós, Lengyel József, Juhász Ferenc, Mezei András, Somlyó György műgyűjteményeiből válogatták össze.n BOOKER-DÍJ: VÁLTOZÁSOK A következő öt évben a Man Booker Prize for Fiction elnevezést viseli majd a legrangosabb angol irodalmi díj, miután a tőzsdei befektetésekkel és brókeri szolgáltatással foglalkozó, 1783-ban alapított Man Group nyerte el versenytárgyaláson a szponzorálási jogát.
Nem ismertem őt személyesen, de sokszor láttam a Zene-akadémián, eszerint zenebarát volt, rokonlélek. Most tehát csak abból tudok kiindulni, amit olvastam tőle, noha persze hallottam súlyos betegségéről, aztán az írókollégák gyűjtéséről az elodázhatatlan műtétre. Melytől, úgy hírlett, meggyógyult. Vagy legalábbis nagyban javult az állapota. És most mégis halott. Szívroham vitte el.
Asajátos, semmi mással össze nem keverhető könyvtári légkörért általában három tényező szavatol. Először is a könyvtár mikrokozmosz: mindenkori alapítóinak szándéka szerint a nagyvilág tükre. Csodakamráiban, labirintusainak roskadozó polcain, aprólékos katalóguscéduláiban és számítógépeinek merevlemezén a különféle idősíkok egymásba csúsznak, a történelem egy helyütt, egy időben pihen. A könyvtár ezért a hétköznapi világtól elkülönülő, szakrális tér. Lépjen az olvasó akár a nápolyi Biblioteca nazionale, akár a wölfenbütteli Herzog August Bibliothek, avagy a marosvásárhelyi Teleki Téka fedett tereibe, mindig ugyanaz a misztérium fogadja, a néma mesterek, az azokat fürkésző csöndes olvasók, és persze a megfontolt könyvtárosok világa.
JövőKép. Ádám Zoltán, Bukta Imre, Csurka Eszter, drMáriás, Duliskovich Bazil, feLugossy László, Gaál József, Klimó Károly, Roskó Gábor, Soós Tamás, Swierkiewicz Róbert, Vogl Filemon munkái
Fogadó a Nagy Kátyúhoz - ettől röhejes és tágas asszociációi támadnak az embernek, pedig csak Spiró György legújabb darabjának a címe. A színpadon helyre magyar legények rohangálnak bő gatyában, melynek szárán, mindjárt a rojt fölött, nemzetiszín csík pompázik. A magyarok közt a legmagyarabbat Schwartz Adolfnak hívják. A népszínmű forog a sírjában. Szigligeti Ede ugyanott a hasát fogja. A röhögéstől.
Volt nagy jövés-menés a pálmák alatt, de holnap már senki nem emlékszik semmire. Kerestünk hát valami állandóságot, valami értéket e cifra butikban. Egy embert, aki nem nyilatkozik se hetente, se akárkinek. Alain Resnais-t találtuk, a Tavaly Marienbadban, a Szerelmem, Hirosima rendezőjét.
Miként lehet egy ötvenezres kisváros világzenei fesztiváljának hatvanezer látogatója? Hogyan lett a Musiques Métisses-ből etalon? Megszállottság, vagy pénz dolga? - Én már tudom.
Belépek az Elektromos Népfürdő utcai csarnokába, és minden átmenet nélkül egy Mándy-novellában találom magam. Mert azt még önök sem képzelhetik, hogy 2002-ben van Budapesten olyan hely, ahol egy szurkoló azt kiabálja: Nem a barátnőd, ne simogasd!, miközben gyerekek műanyag székeken ücsörögnek, és komplett családok veszik a bátorságot, hogy ellátogassanak egy sportrendezvényre. Nos, ilyen az irodalmon kívül csak professzionális ökölvívógálán lehetséges.
A negyedik magyar Everest-expedíció tagja, Erőss Zsolt május 25-én, szombaton, helyi idő szerint délelőtt fél tizenegykor első magyarként állt a Föld legmagasabb csúcsán. Csak egy hajszálon múlt, hogy társa, Várkonyi László nem részesülhetett ebből az élményből.
Magyar Narancs: Képességei alapján sokak szerint élvonalbeli futballista is lehetett volna, de játékosként, majd edzőként húsz évre az NB III-as Pénzügyőr csapatánál maradt.