A nacionalista forradalom néhány napja

  • 2002. május 30.

Publicisztika

Aszondja a kábé száznegyvenezer nagymamánk közül az egyik a két forduló között, hogy kisfiam (kislányom), hidd el, ezeknek ´56 megismétlése sem lenne drága.

n

Jaj, nagyi, maraggyon má´.

Azt mondja most a Nemzet Megmentéséért Szövetség A Fogyasztás Ellen - Súlyos Milliomosok Polgári Köre, hogy 1956 óta nem volt példa arra, hogy "Magyarország polgárai a számukra kijelölt négyévenkénti választások keskeny mezsgyéjén túl más utakon is kinyilvánítsák az ország sorsát érintő politikai akaratukat". Most azonban "önálló politikai arculattal rendelkező politikai tömegmozgalom szerveződött, amelynek képviselői a választások elmúltával sem voltak hajlandók visszahúzódni a közélet tereiről". A megfogalmazás zavaros, de feltűnő, hogy összemossa a rendszerváltás előtti (kamu) és a rendszerváltás utáni (demokratikus) választásokat, leginkább azon az alapon, hogy a választás eo ipso "szűk mezsgye", tökmindegy, hogy demokratikus-e vagy nem, a "polgárok" politikai akaratnyilvánításának vannak más, autentikusabb módozatai. Eme autentikusabb módozatokról az említett, a Nemzeti Szárnyalásért Együtt Polgári Öntevékeny Csoport (NeSZEPÖCS) főnöke vagy fővédnöke, vagy védőszentje, Orbán nyilatkozik: tömegmegmozdulások, utcai tüntetések, öntesttel való védelmezés, plusz aktív ideológiai munka a néhány fős sejtekben, a görnyedés a gyertya pislákoló fényénél a Magyar Demokrata egy-egy ronggyá olvasott példánya fölött.

Vlagyimir Iljics elmosolyodik örök álmában.

A játék már nem az, hogy a választásokat elcsalták, hogy "a kommunisták" a demokratikus mechanizmusokkal nemtelenül visszaélve "visszajöttek" (a Sztálin-Rákosi-KGB-CW Bank- Medgyessy szillogizmusra épülő, Kövér-Schmidt-féle világmagyarázat a választási kampány előtt és alatt tett szert komoly népszerűségre az összeesküvés-elméletekre oly fogékony elmékben), hanem hogy a választások helyett valami más kell. Amint azt az említett szövetség nyilatkozata hangsúlyozza: a nemzet, melynek legitimációja nem holmi közjogi aktusban gyökerezik, hanem a színtiszta spiritualitásban, s amelyet most "a nemzetközi manipulációk és a maximális profitérdekek", valamint "az igazodást követelő nemzetközi irányzatok" veszélyeztetnek, mivel ezek "arctalan fogyasztóvá silányítják az embert", továbbá végzetes sebeket ejtenek az ő, a Nemzet testén. Amely, hogy el ne felejtsük, a "határokon átívelő újraegyesítésre" vár.

Ebben a történetben semmi nem az, ami.

Azoknak, akik a volt miniszterelnökkel együtt aláírták ezt a nyilatkozatot, és akik a büdös pesti prolikat most a túlzott "fogyasztástól" óvják, van mit a tejbe aprítaniuk: az építésznek, aki az átkosban exkluzív magánházakat tervezett Buda előkelő negyedeiben, a rendszerváltás után pedig bőséges állami megrendelésekben turkált, vagy a volt külügyminiszternek, aki - egy jó nevű amerikai ügyvédi iroda helyi képviselőjeként - nagy nemzetközi cégek nevében járt el. Szép házaik, jó és biztonságos autóik, elegáns öltönyeik vannak, és kifinomult fogyasztási szokásaik, kedvenc francia és kedvenc holland sajtjaik, és szeretik a jó borokat is - ha valakik, hát ők csak tudják, hogy milyen keveset ér mindez a Nemzet lelki gazdagságával szembeállítva! És a volt miniszterelnök azután néhány nappal fenyeget az állami vagyon esetleges privatizálása elleni "többmilliós" tüntetésekkel, hogy az állami tulajdonú, következésképp (akkor még) az ő érdekeltségi körébe tartozó Magyar Posta villámgyorsan pénzzé teszi a Klotild-palotát (ami akár racionális és jó üzleti döntés is lehet).

De a lényeg még csak nem is ez, a szemfényvesztésnek és az aljasságnak nem ez az úgyszólván hétkönapi szintje; nem az ostobaság vagy a pénzsóvárság. A Fidesz stratégiája a következő évekre kettős: részt fog venni a parlamenti munkában (hülye lenne nem ezt tenni), de legfontosabb személyisége a demokratikus intézményrendszert kívülről fogja támadni. A felhők közül, alighanem: Orbánt nemcsak a parlamentből "vonták ki", abból a térből, ahol a polisz ügyeinek racionális, közös megvitatása zajlik, de lapunk megjelenésének napján már szentmisét tartanak érte a Bazilikában. Ott, ahol ezentúl minden csütörtökön a "hazáért" és a "magyarságért" imádkoznak és virrasztanak majd a "hívek". És mivel javaslatai, gondolatai, véleményei immár kívül esnek az ésszerűen mérlegelhető dolgok körén, Orbánt nem köti semmi. Küzdhet a halálbüntetés mellett (írjuk ide, csak azért is: hazudik, hazudik és hazudik, amikor azt állítja, hogy az Európai Unióban vannak olyan országok, amelyek támogatnák a halálbüntetés újbóli bevezetését), küzdhet "Trianon" ellen és a "nemzet" újraegyesítéséért, és küzdhet az európai uniós csatlakozásunk ellen is.

Ne legyenek illúzióink. Küzdeni is fog. Mert a szavakkal nem lehet büntetlenül szórakozni. Orbán - ha kezdeti motivációi merőben hatalomtechnológiai, taktikai indíttatásúak is voltak - előbb-utóbb tényleg el fogja magáról hinni, hogy ő a Magyarok Istenének Kiválasztott Fia. Orbán Viktor személyisége pillanatnyilag a legsúlyosabb veszély, amely a magyar demokráciát fenyegeti.

Így kell őt komolyan venni.

Sehogy máshogy.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."