Miniszterelnökünk hivatalba lépése óta jól megfigyelhető ciklikussággal követik egymást a tisztább és az elborultabb időszakok, ezért már-már kezdtük azt hinni, hogy Gyurcsány Ferencből igazándiból kettő van.
Kezdetben (mi alatt a tényleges kormányzati munka megkezdését értjük, nem a beiktatást) a sötétebb periódusok domináltak. Határozzák csak meg az éttermek a kötelezően nekik adandó borravaló mértékét; majd árkommandókkal fogjuk ellenőrizni, hogy az áfacsökkentést érvényesítik-e a kereskedők az áraikban; minden arab terrorista - hasonlók. Aztán visszatért Gyurcsány, a jó, az okos, aki többé már nem zengte a Múzeum-kertben, hogy "Szeretlek, Te ország!", hanem mind apodiktikusabban rászorultságelvű szociális támogatásokról beszélt, majd arról, hogy a kiszámíthatóság érdekében ideje volna középtávra meghatározni az adók és a nyugdíjak változásának mértékét; kitartónak látszott a választási költségvetés elutasításában is. Ekkor már-már úgy tűnt, tudattalanjának démoni erőit végleg sikerült megzaboláznia, és megtalálta a módját, hogy miként hasznosíthatná a gyakorlatban is újbalos olvasmányélményeit, esetleg kiszabadult elfuserált klónja gazdáinak rabságából. Akkor nyert egyértelmű bizonyosságot, hogy Gyurcsányból csak egy van (na, nem a szó Bolgár György-betelefonálói értelmében), amikor már egyazon okfejtésen belül gondolkodott és nemzetféltett. Az egészségbiztosítás rendszerét például oly módon próbálta volna piaci alapokra helyezni, hogy miközben végre személyre szabottan nyilvántartanák a befizetett járulékok összegét, az ellátásban még a kényelmi szolgáltatások terén is ugyanannyi járna mindenkinek.
Gyurcsány Ferenc állapota az elmúlt napokban jelentősen romlott. Két komoly rohamot is kapott. Az egyik alatt meghirdette a szociális földosztás programját, amely minimális földterületekhez juttatná a leginkább rászorulókat, hogy a létfontosságú élelmiszereket megtermelhessék maguknak. (Ezt a szakminiszter mondta az mtv Este című műsorában.) A másik közben pedig felvetette, bele kéne foglalni a határon túli magyarok közjogi státusát a magyar alkotmányba. A határon túli magyarok itteni közjogi státusáról azt kell tudni, hogy nincsen nekik ilyenjük. A bajokat tetőzi, hogy a szörnyű kór minden jel szerint ragályos. Néhány nappal később ugyanis Kóka János gazdasági miniszter két "nem szabad engedni, hogy a kereskedők zsebeljék be az áfacsökkentés hasznát, és ne érvényesítsék azt áraikban, ha máshogy nem megy, ki kell pellengérezni az áfanyelőket" monológja között megállapodott az Állami Autópálya Kezelő Rt.-vel, hogy jövőre az autópályadíjak összege nem változik. A januári áfacsökkentést ugyanis a díjak azonos mértékű emelésével ellensúlyozzák - a nettó ár tehát emelkedik, a bruttó pedig változatlan marad.
Jobbulást kívánunk mindkettőjüknek.
Nem tudunk másra gondolni, mint hogy Gyurcsány (és Kóka) a politikusi szerep orbáni modelljét tekinti etalonnak; a kétszólamú beszédet, a valós célokat elleplező giccsparádét, az átgondolatlan és következetlen handabandázást. Ha így van, kétségtelenül jól megtanulta a leckét. Szelíden figyelmeztetnénk: az évismétlés a politikában nem ugyanazt jelenti.
