Dúló viharnak

Publicisztika

Orbán Viktor látnivalóan osztja a magyar nemzeties-radikális-keresztény-konzervatív jobboldal szokásos ellenérzéseit a baloldallal szemben.
Ez önmagában még rendben is volna - mást vártunk? Orbán szerint Kun Béla, Rákosi és az ötvenhatos forradalom leverői kártékony emberek voltak. Így van: alighanem néhány elvetemült neosztálinista kivételével így gondolja ezt minden józan ember (bár a legutóbbi, konkrét névvel nem jelölt kategória esetén ebben már nem vagyunk ennyire biztosak). Orbán Viktor ellenérzéseit a napi sportlap nyelvén fogalmazza meg (lásd: Jancsika valósággal rárontott ellenfelére). No hiszen, van ez így: ha az ember a nagyvilágról alkotott nézeteinek forrását jelentős részben futballtárgyú cikkekben találja meg, akkor azok nyelve is beszivárog a bőr alá és elszékelyesedett zsidó viccekkel, filléres ponyvákból vett bölcsességekkel és az 1000 híres mondás című idézetgyűjteménnyel mintegy szinergikus elegyet alkotva a legváratlanabb pillanatokban, szökőkútszerűen tör elő a jelentős rétorból. Abban sincs semmi meglepő, bár ez már erősen gyomorforgató, amint egy virtigli, tökös jobboldalinak mindenféle baloldalról rendre Rákosi és Kun Béla jut az eszébe. (Kádár nevét viszont nem mondja ki, mert ő úgymond, khm, származásilag, kilóg a sorból - vagy netalán áttért volna a Kádár-rezsim árnyalt, korszakhatárokra is tekintettel lévő értékelésére?) Ha valakinek kétségei támadnának a szöveg hermeneutikai típusú analízise során, annak támpontul Orbán kiadott egy közleményt is, amelyben megerősíti: Magyarországon nincs rendes baloldal - a rendes baloldal ugyanis olyan, amilyennek Orbán és pártja mostanában mutatkozni próbál. Egyszerre nacionalista és szociáldemagóg. A probléma csak annyi, hogy ha egy párt és egy politikus ilyen lelkesen próbál vörösbarna színekben mutatkozni, akkor hamar kellemetlen reminiszcenciák ébredhetnek hallgatóságában: s nemcsak azokban, akik amúgy is zsigerileg utálják, de azokban is, akiket a baloldalról magához édesgetni próbált eleddig. Ennél is érdekesebb az a sajátos ideológiai kollízió, amelynek csapdájába most látnivalóan bekerült az exminiszterelnök: heterogén választói bázisára tekintettel egyszerre kell fújnia az alkalmankénti mérsékelt, bárgyún palifogó szövegeket és a radikális jobboldal szokásos repertoárját, annak sajátos duktusával együtt. S ha annak része az is, hogy a baloldal idegen, és a baloldal nemzetellenes genetikai meghatározottsággal bír, akkor jöjjön az is. És jött is: és ilyenkor a jóérzésű megfigyelőben feltoluló undort csöppet sem mérsékli, hogy a most genetikailag baloldalizó Orbánnak nyilván kellett valami undorítót mondania ahhoz, hogy törzsközönségének az undorító gondolatokra fogékony részében helyrebillentse az izraeli látogatás miatt felborult lelki békét.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy Orbán az annál jobb itt, minél rosszabb elve alapján egy megveszekedett, fanatikus, millenarista típusú szektásnál is jobban kívánja, hogy világunk rögvest összedőljön, mint egy korhadt budi - ez mindig is jellemző volt a t. történelmi jobboldalra (Kun Béla idején speciel a románokra, csehekre vártak), melynek képviselőiből (tisztelet a ritka kivételnek) a józan belátáson kívül a felelősségérzet és az önkritika is teljességgel hiányzott (bezzeg a komancsok mást sem csináltak - persze váltakozó hasznossággal és sikerrel). Fölösleges emlékeztetni O. Viktort arra, hogy kedvenc jobboldalijai, vállalt (s néha sunyin elhallgatott) szellemi és leginkább politikusi elődei eddig két világháborúba vitték be az országot, s mindkettőnek (különösen a másodiknak) rettenetes vérfürdő lett az eredménye, meg a jelenlegi méretű, csonka Magyarország. Úgyis elereszti a füle mellett. Azt viszont talán észreveszi majd, ha a teljes káoszba és inkonzisztenciába forduló megnyilatkozásait hívei is egyre nehezebben tudják majd értelmezni, folyton a fenekében lihegő bértollnokai pedig mind nehezebben explikálják a sok kommunikációs törmelékből a ravasz, körmönfont stratégát és az államférfit, aki balfedezethez méltó nyugalommal cicázik az ellenféllel. A határon túliak most még a tenyeréből esznek, talán - ideiglenesen - Tőkés és Markó státusférfiak is összebékülnek (leginkább a parlamenti küszöb kedvéért), ám ha az Államférfi és a Régi Harcostárs között még sokáig tart az "értelmiségi vita" arról, van-e értelme a kettős állampolgárságnak, s főként az erről szóló népszavazásnak, úgy előbb-utóbb a határon túli magyaroknál is leesik majd a két bani (meg a para): az egyedül hazafias párt vezetői cinikus nihilisták, s nincs olyan, amit meg ne tennének a hatalomért.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.