m3

Publicisztika

Rudi Zoltán köztévéelnök bejelentette, a közeljövőben új, tematikus közéleti adót indít a magyar királyi tévé m3 néven, hogy a köz ügyei iránt érdeklődő állampolgárok demokratikus érzéke, politikai tájékozódóképessége a jelenleginél jobban, nagyobb mértékben, fokozottabban, még alaposabban, minden eddiginél körültekintőbben és átfogóbban... blablabla.
Rudi Zoltán köztévéelnök bejelentette, a közeljövőben új, tematikus közéleti adót indít a magyar királyi tévé m3 néven, hogy a köz ügyei iránt érdeklődő állampolgárok demokratikus érzéke, politikai tájékozódóképessége a jelenleginél jobban, nagyobb mértékben, fokozottabban, még alaposabban, minden eddiginél körültekintőbben és átfogóbban... blablabla.

Három eset lehetséges.

A) Rudi szeretné a lázas munka és a határozott vízióval rendelkező cégvezető látszatát kelteni, noha pontosan tudja, hogy az általa elnökölt médiumnak kilóg a tompora a gatyából, következésképp esélye sincs arra, hogy összekaparjon bő egymilliárdot az igen ambiciózus, első ránézésre akár nemesnek is tetsző terv véghezviteléhez. (További tematikus csatornák indítását is fontolgatja egyébként.) E verzió szerint kamu az egész.

B) Beérett Szili Katalin parlamenti tévét áhító és Hiller István baloldali tévécsatornát sürgető felvetése, a nagyobbik kormánypárt úgy látja, hogy a közpénzből kampányolásnak ennél elegánsabb és hatékonyabb eszköze el sem képzelhető, és már a kiegyensúlyozottság elve is megkívánja, hogy végre létrejöjjön a Hír TV méltó ellenadója. Ha Rudi bejelentéséhez történetesen nem súgott egyetlen politikus sem, akkor is borítékolható, hogy egy ilyen közéleti csatornát a mindenkori kormánypártok rögvest lenyúlnak majd, ősi magyar szokás szerint. E forgatókönyv szerint tehát lesz ugyan M3, de az adófizetők pénzéből finanszírozott párttévéként működik majd (változó "tulajdonosokkal").

C) A csatorna beindul, és politikai függetlenségét is sikerül majd megőriznie, ami valóságos bravúr lesz, figyelembe véve a tényt, hogy a köztévé forrásainak mértéke a mindenkori parlamenti többség jóindulatától függ - de legyünk optimisták. Ez esetben az a nagy kérdés, hogy vajon nem lehetne-e jobb helyet találni ennek a nem kevés pénznek, mint hogy olyasvalamibe nyomjuk, amit lassan már az sem néz, aki műsorokat készít benne. (Most őszintén, mi a rossebnek három közszolgálati tévécsatorna nekünk? Hát még négy vagy öt. Na ugye.) Ez az ostoba pazarlás szcenáriója.

Továbbá a magunk részéről szívből drukkolunk a parlamenti kamerázás mind teljesebb jogaiért küzdő tévécsatornáknak - de mi van akkor, ha továbbra is csak a parlament házi stábja forgathat majd a tisztelt házban? Ilyen körülmények között miféle csatorna lesz az, amely részben a parlamenti közvetítésekre kívánja alapozni profilját?

A helyzet tehát nem túl biztató. Blöff, pártpropaganda (némi lopással fűszerezve) vagy a közpénzek herdálása (némi lopással fűszerezve). Ezek az M3 kilátásai mai tudásunk szerint. Az őszi parlamenti ülésszak kezdetére várhatóan kiderül, hogy melyik változat jön be.

Figyelmébe ajánljuk