m3

Publicisztika

Rudi Zoltán köztévéelnök bejelentette, a közeljövőben új, tematikus közéleti adót indít a magyar királyi tévé m3 néven, hogy a köz ügyei iránt érdeklődő állampolgárok demokratikus érzéke, politikai tájékozódóképessége a jelenleginél jobban, nagyobb mértékben, fokozottabban, még alaposabban, minden eddiginél körültekintőbben és átfogóbban... blablabla.
Rudi Zoltán köztévéelnök bejelentette, a közeljövőben új, tematikus közéleti adót indít a magyar királyi tévé m3 néven, hogy a köz ügyei iránt érdeklődő állampolgárok demokratikus érzéke, politikai tájékozódóképessége a jelenleginél jobban, nagyobb mértékben, fokozottabban, még alaposabban, minden eddiginél körültekintőbben és átfogóbban... blablabla.

Három eset lehetséges.

A) Rudi szeretné a lázas munka és a határozott vízióval rendelkező cégvezető látszatát kelteni, noha pontosan tudja, hogy az általa elnökölt médiumnak kilóg a tompora a gatyából, következésképp esélye sincs arra, hogy összekaparjon bő egymilliárdot az igen ambiciózus, első ránézésre akár nemesnek is tetsző terv véghezviteléhez. (További tematikus csatornák indítását is fontolgatja egyébként.) E verzió szerint kamu az egész.

B) Beérett Szili Katalin parlamenti tévét áhító és Hiller István baloldali tévécsatornát sürgető felvetése, a nagyobbik kormánypárt úgy látja, hogy a közpénzből kampányolásnak ennél elegánsabb és hatékonyabb eszköze el sem képzelhető, és már a kiegyensúlyozottság elve is megkívánja, hogy végre létrejöjjön a Hír TV méltó ellenadója. Ha Rudi bejelentéséhez történetesen nem súgott egyetlen politikus sem, akkor is borítékolható, hogy egy ilyen közéleti csatornát a mindenkori kormánypártok rögvest lenyúlnak majd, ősi magyar szokás szerint. E forgatókönyv szerint tehát lesz ugyan M3, de az adófizetők pénzéből finanszírozott párttévéként működik majd (változó "tulajdonosokkal").

C) A csatorna beindul, és politikai függetlenségét is sikerül majd megőriznie, ami valóságos bravúr lesz, figyelembe véve a tényt, hogy a köztévé forrásainak mértéke a mindenkori parlamenti többség jóindulatától függ - de legyünk optimisták. Ez esetben az a nagy kérdés, hogy vajon nem lehetne-e jobb helyet találni ennek a nem kevés pénznek, mint hogy olyasvalamibe nyomjuk, amit lassan már az sem néz, aki műsorokat készít benne. (Most őszintén, mi a rossebnek három közszolgálati tévécsatorna nekünk? Hát még négy vagy öt. Na ugye.) Ez az ostoba pazarlás szcenáriója.

Továbbá a magunk részéről szívből drukkolunk a parlamenti kamerázás mind teljesebb jogaiért küzdő tévécsatornáknak - de mi van akkor, ha továbbra is csak a parlament házi stábja forgathat majd a tisztelt házban? Ilyen körülmények között miféle csatorna lesz az, amely részben a parlamenti közvetítésekre kívánja alapozni profilját?

A helyzet tehát nem túl biztató. Blöff, pártpropaganda (némi lopással fűszerezve) vagy a közpénzek herdálása (némi lopással fűszerezve). Ezek az M3 kilátásai mai tudásunk szerint. Az őszi parlamenti ülésszak kezdetére várhatóan kiderül, hogy melyik változat jön be.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.