n Az RMDSZ marosvásárhelyi tanácskozásán a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) megrovásban részesítette a magyar párt tiszteletbeli elnökét, Tőkés Lászlót. E koki már régóta kinézett a püspöknek, sőt a feddést közvetlenül kiváltó ámokfutás miatt - a tavalyi választási kampányban Tőkés két megyében is az RMDSZ jelöltjei ellen agitált - jobb helyeken a székház közelébe sem engednék többé a neves egyházfit.
Az SZKT Tőkés személyében egyúttal a püspököt ideológiai bunkóként forgató anyaországi kormánypártot, a Fideszt is elítélte. A tanácskozáson az egyik képviselő azzal vádolta a magyar kormányt, hogy magyarországi "állami intézményeken és a Reform Tömörülés (az RMDSZ egyik platformja - a szerk.) által létrehozott erdélyi, >>redisztribúciós<< alapítványokon keresztül átmosva azért juttat" adóforintokat Erdélybe, hogy "a több demokratikus választáson alulmaradt" Tőkés-szárnyat "elvtelen eszközökkel hatalmi pozícióba segítse". Azt a társaságot, amelyik mindent megtesz annak érdekében, hogy "kést szúrjon annak a szövetségi vezetésnek a hátába, amely vezetést egyébként a magyar kormány a nyilvánosság előtt széles támogatásáról biztosítja". A szokatlan kifakadást Markó Béla elnök óvatosan kommentálta a román újságoknak: bizonyítékok híján nehéz eldönteni, hogy mindez valóban így van-e, ám az tény - tette hozzá -, hogy a Tőkés-párti Reform Tömörülés és a Fidesz között "nagyon szoros kapcsolatok vannak".
A Tömörülés egyébként nem vacakol: egy, a Népszabadságban közölt memorandumuk szerint minduntalan konfrontálódni kell a legitim Markó-féle vezetéssel annak érdekében, hogy mihamarabb helyzetbe kerülhessenek. Hogy Tőkés miért kavar feszt, az érthető: ő akarja irányítani az RMDSZ-t. De hogy miért érdeke a Fidesznek a romániai magyar párt szétverése, azt legfeljebb találgatni lehet.
Sok mindent hallani persze: például hogy honi és erdélyi polgári vezetők sameszei közös föld- és cégügyletekben utaznak; vagy hogy az erdélyi oktatásra szánt magyarországi közpénzek egy részét ottani "baráti" alapítványok és cégek többszörös áttétellel magyarországi kampánypénzekké "konvertálják". Ám bizonyítékokkal - számlákkal, tulajdoni lapokkal, átutalási bizonylatokkal - még senki nem állt elő, így erős kétkedéssel illik fogadni e híreket. Maga a tény azonban, hogy mindez magától értetődően felmerülhet az erdélyi magyar közösségben, sokatmondó.
Politikai motiváció azonban van: a jelenlegi magyar kormány ízlésének túlontúl önjáró a jelenlegi RMDSZ-vezetés, amely - ezt már többször, és 1998 előtt is igazolta - nem hajlandó asszisztálni magyarországi belpolitikai akciókhoz. Markóék nem a mindenkori budapesti vezetés jóságos fejbiccentését lesik (noha konkrét ügyekben olykor igényelnek segítséget, ami természetes), hanem a romániai politikai erőtérben manőverezve igyekeznek érvényesíteni - sikerek és jelentős maflások közepette - az ottani magyarság érdekeit. És ezt a magukat nemzeti-kereszténynek nevező itthoni pártok bírják a legkevésbé megemészteni; emlékezzünk, annak idején az MDF-kormány is megtett mindent a határon túli magyar szervezetek megosztásáért (ami négyévi működése legeredményesebb terepének bizonyult). Pedig van nekik elég bajuk a helyi (szlovák, román, ukrán stb.) nacionalistákkal; jó lenne, ha legalább a Fidesz-kormány nem tekintené őket ellenségnek.
