„Egy tanárt az oktatói teljesítménye minősít” – Janisch Attila nyílt levele Lajos Tamásnak

  • Janisch Attila
  • 2020. szeptember 13.

Publicisztika

A meg nem nevezett, de könnyen beazonosítható oktató én vagyok.

Tisztelt Lajos Tamás!

A Filmhu című filmszakmai orgánum online oldalán minap megjelent interjújában a következőket állítja: „Én is jártam az SZFE-re, később tanítottam is ott, tudom, ismerem az ott folyó oktatást, és nem tudom elképzelni, hogyan lehetne azokat ideológiával megtölteni. Ezzel együtt van olyan oktató a filmművészetin, aki tizenhat éve nem csinált filmet, viszont folyamatosan politizál. Én évente megcsinálok minimum öt-hat filmet, tehát én filmesnek gondolom magam. Aki tizenhat éve nem csinál filmet, és politizál, az szerintem politikus, csak a sportállása a Színház- és Filmművészeti Egyetemen van.”

Minthogy ez az Ön által meg nem nevezett, de könnyen beazonosítható oktató én vagyok, a következőkre hívom fel a szíves figyelmét:

  • 1. Aki véleményt mond, az él a szabad véleményalkotás alkotmányos állampolgári jogával. A nyilvánossá tett magánvélemény politikai tartalma miatt még senki nem lesz politikus.
  • 2. Egy tanárt az oktatói teljesítménye – a hallgatói eredményessége és képzettsége – minősít és nem az, hogy magánemberként milyen (akár politikai tartalmú) véleményt fogalmaz meg.
  • 3. Ön – bizonyára véletlenül – elfelejtette az interjújában a nem az SZFE-n végzett Oscar díjasok felsorolása mellett megemlíteni, hogy az SZFE filmrendező szakos hallgatói egymást követő három évben (2016, 2017, 2018) kaptak Student Oscar jelölést, mely mégiscsak a legrangosabb iskolai filmdíj. Kis Hajni és Freund Ádám a hét finalista közé is bekerült, Kovács István pedig az Ostrom című MA-s diplomafilmjével díjra is váltotta a jelölést. Csodálom, hogy ez az apróság nem jutott az eszébe, holott Ön volt a díjazott Kovács István Szürke senkik című filmjének producere.
  • 4. Azt pedig már csak zárójelben jegyzem meg, hogy Kovács István annak az SZFE-n 17 éve tanító tanárnak volt a filmrendező szakos tanítványa (az egyetem BA képzésében), akiről Ön azt állítja, hogy az csak a „sportállását töltő” (értsd: a fizetését valós szakmai teljesítmény nélkül felvevő) tanárként alkalmazottja az egyetemnek.
  • 5. Ezúton meghívom Önt, látogasson el legalább egyszer az  egyik órámra, de előtte olvassa el a filmnyelv működéséről és használatáról írt summa cum laude minősítésű disszertációmat, majd kérdezze meg azt a mintegy 200 egykori hallgatót, akit osztályfőnökként és óraadóként az elmúlt években tanítani volt szerencsém (a pályájukon azóta sikeresen helytálló, komoly eredményeket felmutató filmes és színházi alkotók, művészek), és csak ezután nyilatkozzon arról, hogy milyen az én oktatói minőségem, és hogy az óráimon politikusként vagy személyes tapasztalatokkal rendelkező filmes oktatóként teszem a dolgomat,
  • 6. Az Ön állításával szemben, miszerint én sportállásban lévő alkalmazottja lennék az egyetemnek, a tény az, hogy negyedik alkalommal vagyok a filmrendező szakos hallgatók osztályvezető szaktanára, heti 20-24 kontaktórát teljesítve az egyetem különböző szakain is tanítva.

Mindezek alapján határozottan visszautasítom azt az alig burkolt fenyegetést is tartalmazó állítását, mely szerint politikus vagyok és nem tanár.

Üdvözlettel,

Janisch Attila

filmrendező, egyetemi docens

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.