„Egy tanárt az oktatói teljesítménye minősít” – Janisch Attila nyílt levele Lajos Tamásnak

  • Janisch Attila
  • 2020. szeptember 13.

Publicisztika

A meg nem nevezett, de könnyen beazonosítható oktató én vagyok.

Tisztelt Lajos Tamás!

A Filmhu című filmszakmai orgánum online oldalán minap megjelent interjújában a következőket állítja: „Én is jártam az SZFE-re, később tanítottam is ott, tudom, ismerem az ott folyó oktatást, és nem tudom elképzelni, hogyan lehetne azokat ideológiával megtölteni. Ezzel együtt van olyan oktató a filmművészetin, aki tizenhat éve nem csinált filmet, viszont folyamatosan politizál. Én évente megcsinálok minimum öt-hat filmet, tehát én filmesnek gondolom magam. Aki tizenhat éve nem csinál filmet, és politizál, az szerintem politikus, csak a sportállása a Színház- és Filmművészeti Egyetemen van.”

Minthogy ez az Ön által meg nem nevezett, de könnyen beazonosítható oktató én vagyok, a következőkre hívom fel a szíves figyelmét:

  • 1. Aki véleményt mond, az él a szabad véleményalkotás alkotmányos állampolgári jogával. A nyilvánossá tett magánvélemény politikai tartalma miatt még senki nem lesz politikus.
  • 2. Egy tanárt az oktatói teljesítménye – a hallgatói eredményessége és képzettsége – minősít és nem az, hogy magánemberként milyen (akár politikai tartalmú) véleményt fogalmaz meg.
  • 3. Ön – bizonyára véletlenül – elfelejtette az interjújában a nem az SZFE-n végzett Oscar díjasok felsorolása mellett megemlíteni, hogy az SZFE filmrendező szakos hallgatói egymást követő három évben (2016, 2017, 2018) kaptak Student Oscar jelölést, mely mégiscsak a legrangosabb iskolai filmdíj. Kis Hajni és Freund Ádám a hét finalista közé is bekerült, Kovács István pedig az Ostrom című MA-s diplomafilmjével díjra is váltotta a jelölést. Csodálom, hogy ez az apróság nem jutott az eszébe, holott Ön volt a díjazott Kovács István Szürke senkik című filmjének producere.
  • 4. Azt pedig már csak zárójelben jegyzem meg, hogy Kovács István annak az SZFE-n 17 éve tanító tanárnak volt a filmrendező szakos tanítványa (az egyetem BA képzésében), akiről Ön azt állítja, hogy az csak a „sportállását töltő” (értsd: a fizetését valós szakmai teljesítmény nélkül felvevő) tanárként alkalmazottja az egyetemnek.
  • 5. Ezúton meghívom Önt, látogasson el legalább egyszer az  egyik órámra, de előtte olvassa el a filmnyelv működéséről és használatáról írt summa cum laude minősítésű disszertációmat, majd kérdezze meg azt a mintegy 200 egykori hallgatót, akit osztályfőnökként és óraadóként az elmúlt években tanítani volt szerencsém (a pályájukon azóta sikeresen helytálló, komoly eredményeket felmutató filmes és színházi alkotók, művészek), és csak ezután nyilatkozzon arról, hogy milyen az én oktatói minőségem, és hogy az óráimon politikusként vagy személyes tapasztalatokkal rendelkező filmes oktatóként teszem a dolgomat,
  • 6. Az Ön állításával szemben, miszerint én sportállásban lévő alkalmazottja lennék az egyetemnek, a tény az, hogy negyedik alkalommal vagyok a filmrendező szakos hallgatók osztályvezető szaktanára, heti 20-24 kontaktórát teljesítve az egyetem különböző szakain is tanítva.

Mindezek alapján határozottan visszautasítom azt az alig burkolt fenyegetést is tartalmazó állítását, mely szerint politikus vagyok és nem tanár.

Üdvözlettel,

Janisch Attila

filmrendező, egyetemi docens

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.