Egy új projekt a városban: már körvonalazódik a kelenföldi Hengermalom jövője

Publicisztika

„Volt egyszer egy hangos gyár, ami a város kenyerét adta. Mára egy rejtélyes építménnyé vált, ami Kelenföld, a város és a folyó múltjáról mesél. A hatalmas betontömbök között most egy új történet kezdődik.”

Ezzel a bevezetővel csalogat részvételre a Város és Folyó Egyesület (Valyo) a Hengermalom projekt honlapján. A hajdani iparterületen újfajta szemléletű építészet próbál gyökeret ereszteni: a terület jövőjét a befektető, a leendő használók és a moderátori szerepet betöltő építészek és szakemberek közösen igyekeznek kialakítani.

A Hengermalom-projekt arra tesz kísérletet, hogy amikor a körülmények lehetővé teszik, valóban értékteremtő, értékmentő beruházás valósuljon meg az ingatlanfejlesztés farvizén.

Dilemmák

A XI. kerület külső, Duna menti sávjának beépítése rohamtempóban zajlik. A zászlóshajó a Kopaszi-gát környékének beépítése volt, de ettől kifelé is meglepően sok új, főleg lakóépület bújik ki a földből. A hagyományosan ipari zóna a rendszerváltás után vált az ingatlanfejlesztés kedvelt terepévé. A városiasodás azonban nem követi hasonló ütemben a lakások és irodák épülését, szemben például a sokat szidott szocialista lakótelepekkel, ahol mindig ügyeltek a lakókat kiszolgáló szolgáltatások megteremtésére. A térség hiába válik lakózónává, szedett-vedett külvárosi karaktere mit sem változott, dacára a lehetőségeknek, például a Duna-part közelségének. Nem véletlen, hogy olyan félinformális funkciók találtak itt otthonra, mint például a Dürer Kert. Ennek közvetlen szomszédságában állnak az utcának is nevet adó hajdani Hengermalom épületei, jelenleg funkció nélkül.

A kábelgyár területeivel körülvett teleknek a környék egyik befektető-vállalkozója, a BELTEX Ingatlan a tulajdonosa, amely harminc éve ipari területek fejlesztésével foglalkozik, és mivel a vállalkozás a Hengermalom körül épült fel, érzelmi szálak is fűzik az épületekhez. A hasznosításuk azonban – dacára annak, hogy nagyon izgalmas terekről van szó – korántsem egyszerű feladat.

Az elképzelés egyértelműen az, hogy a helyben lakókat szolgáló közösségi központ jöjjön létre, és esetleg távolabbról is idecsalogassanak érdeklődőket. A hasonló projektek általában a finanszírozáson tudnak elvérezni, a cél tehát olyan közösségi funkció meghonosítása, amely hosszú távon eltartja önmagát, és nem pusztán pénznyelőként működik. Jó példákért nem is kell messzire menni: a pozsonyi Nova Cvernovka egy volt vegyipari iskola épületében kialakított közösségi és kulturális tér, Belgrádban pedig egy régi siló épülete szolgál egyedülálló térként művészek, kreatív szakemberek és a helyi közösség találkozására a fenntartható turizmus és a helyi közösségépítés jegyében. Vannak tehát követendő példák világszerte a levitézlett ipari épületek életre keltésére, de a minimum önfenntartó működés kitalálása speciális tapasztalatot és szakértelmet igényel.

A Hengermalom múltja

A tulajdonos nem bízta a véletlenre a dolgot: a progresszív szemléletű Építész Stúdió tervezőivel programtervet készíttetett, melyben az építészet- és kultúrtörténeti kutatás, állapotfelmérés, a szabályozási környezet vizsgálata után a hasznosítási lehetőségekre kért javaslatot. Ám a történet itt nem állt meg. Szükség volt egy olyan szereplőre, akinek van tapasztalata a városi közterek kreatív közösségi birtokba vétele terén. Itt lépett képbe a Valyo, amely lassan másfél évtizede dolgozik azon, hogy összehozza Budapest és a Duna frigyét, és már nevében is jelzi – Város és Folyó –, hogy bensőséges kapcsolatot ápol a vízzel. Márpedig a helyszín Budapest egyik még kihasználatlan, jó adottságú Duna-partja.

 
Látogatók a Hengermalomban
Fotó: A szerző felvétele
 

A Hengermalom sem véletlenül települt ide az 1900-as évek elején, mintegy 10 ezer négyzetméternyi alapterületen. A 19. században a rohamosan fejlődő nagyvárosban a hajómalmokat felváltották a gőzmalmok, melyek hatékonyabban tudták előállítani a szükséges mennyiségű lisztet. A Pesti Hengermalom Társaság első malmának megépüléséhez gróf Széchenyi István teremtette meg a feltételeket, aki külföldi tanulmányútjain győződött meg az új technológia előnyeiről. Az első fecske, a József malom mai szemmel nézve meglepő helyen, az akkor még ipari zónának számító mai belváros kellős közepén, a Honvéd utca környékén épült meg 1841-ben. A század végére Budapest gabonaipari nagyhatalommá vált. Az ipari fellendülés meghozta a város terjeszkedését, az első malmot körbevették az újonnan épült bérpaloták, és bár működéséhez a korábbi vízimalmokkal szemben már nem volt szükség a Dunára, a szállítás szempontjából hátrányt jelentett a távolság, így a gyár költözni kényszerült. 1910-ben kapott engedélyt a Pesti Hengermalom társaság egy új, budai hengermalom építésére Kelenföldön, az újonnan épült Kopaszi-zátony végének a vonalában. A területnek akkor még nem voltak állandó lakosai, viszont megfelelő közlekedési és területi adottságokkal rendelkezett.

Az új malom tervezője a hazai vasbeton építés mestere, Zielinski Szilárd volt – többek között a margitszigeti víztorony építője –, aki itt is az új, francia technológiát alkalmazta. Ez volt Budapest második vasbeton szerkezetű épülete. A búza tárolására hatalmas siló készült, az egymás mellé sorolt óriási hengerekből gigantikus vasbeton tölcséreken át jutott a gabona az alul kialakított gyönyörű vasbeton csarnoktérbe. Egy másik épületbe került maga a malom, melyet a Dunával hidak és „elevátorházak” kötötték össze az áruszállítás megkönnyítése érdekében. Később a szállítás a vasútra terelődött, ennek az emléke a Dürer Kert által használt vasúti „pajta” épület. A Budai Hengermalmot 1948-ban Budai Malom néven államosították Kelenföld, Albertfalva és Újbuda többi gyárával együtt. Az 1990-es években, a rendszerváltás utáni privatizáció során a Budai Malomból Budai Malomipari Kft. lett, amely évről évre nagyobb adósságot halmozott fel, így a malmot végleg bezárták. Bár az eredeti épületek közül azóta több is megsemmisült vagy funkciót váltott, a Budai Hengermalom egészen 2005-ig termelt. Ez volt a főváros egyik legtovább üzemelő malma.

A Valyo malmai

Jelenleg két épület áll épségben a telepen, a többi az idők során elpusztult. A Valyo projektjében MALOM-nak nevezett épület eredetileg lisztraktárként kezdte a pályafutását. A II. világháborút követően alakították át malommá, kihasználva az épségben maradt nagy alapterületű és teherbírású vasbeton szerkezetet. A MALOM belső terei varázslatos hangulatúak, a födémeket változatos méretű kerek nyílások törik át, ahol hajdan színes csövek kígyóztak. A különleges vasbeton szerkezeti rendszernek, a 4 méteres pillértávolságoknak és a minden irányba megnyitott homlokzatoknak köszönhetően a tágas belső tér hat plusz két szinten számtalan lehetőséget rejt magában, mihelyt sikerül biztonságossá tenni. Egyelőre csak kellő óvatosággal illik bukdácsolni a meredek lépcsőkön, egész fel a lapostetőig, ahonnan páratlan kilátás nyílik a környékre, a naplemente vöröslő fényében a Nemzeti Atlétikai Stadion felett felbukkanó óriás teliholdra.

 
A MALOM
Fotó: Soós Bertalan
 

A másik épület a HENGER nevet kapta. Semmiképp sem alaptalanul, hiszen jól láthatóan sok-sok óriási henger sorakozik feszesen egymás mellett. Ám naivitás lenne azt hinni, hogy a hengermalom eme hengerekről kapta a nevét, bármennyire könnyű is megtalálni az épületet az ismeretlen terepen, hengerek után kutatva. A „hengermalom” elnevezés a szerkezet működésére utal: az évszázadokon át alkalmazott malomkövek helyett itt már forgó, rovátkolt vashengerekkel, illetve ezek továbbfejlesztett változatával, úgynevezett „hengerszékekkel” őrölték meg a kenyérsütéshez való gabonát. A hengerek hajtását mechanikus energia helyett gőzgép végezte. A HENGER ikonikus épülete ezzel szemben a Hengermalom gabonatároló silója volt, amely az 1912-es építése óta a mai napig változatlan formában áll. Nem csak kívülről impozáns – a Dürer Kert esténként vetít a felületére –, belül egészen sci-fibe illő látványt nyújt. A tágas térbe, mint hatalmas emlők, lógnak be a silók kivezető vasbeton tölcsérei a fejünk felett. A kétszintes, felső szintjéről bevilágított alagsor fantasztikus tér, gyönyörűen formált vasbeton szerkezetekkel. A felső szinti panorámás tetőtérről két oldalon teraszok nyílnak, ahonnan az egész környék belátható. A tetőtér az egyik hengerben lévő csigalépcsőn keresztül közelíthető meg. Bármennyire lenyűgöző is a díszlet, ennek az épületnek a hasznosítása komoly fejtörést jelent, de ha sikerül kitalálni a tutit, az óriási átmérőjű csövek kedvéért komoly távolságokról is bizton ide fognak vándorolni az urbexrajongók.

A Valyo szerepe éppen ez –

saját tapasztalataik és külföldi példák tanulmányozása nyomán megtalálni a módját annak, hogyan lehet a magántelket közterületté formálni úgy, hogy mind a tulajdonos, mind a közösség jól járjon.

Októberben tíz napig tesztüzemet tartottak, Kelesztés címmel szerveztek programokat a két életre kelteni kívánt épületben. A szokásos épületbejárásokon, betonworkshopokon, előadásokon és bulikon túl levetítették például Fritz Lang Metropoliszát, aminek keresve se lehetett volna jobb helyet találni a silók alatti derengő disztópiánál. Mindennek a tetejébe – értsük ezt szó szerint – a Légvonal SE sportolói kötélen sétáltak a két épület között a tetőteraszok magasságában. Vélhetően azért nem ez lesz a későbbi hasznosítást megalapozó tevékenység, de az extrém sportok biztosan kitűnő helyet találhatnak a komplexum területén.

 
A HENGER
Fotó: Valyo
 

És hogy még mi más? Az év végére a Valyo elkészíti azt a programcsomagot, amely vázolja a lehetőségeket a következő 5-10 évre. A működőképes funkciókat a lakosságot bevonva, igényeiket felmérve igyekeztek megtalálni, a Kelesztés figyelemfelhívó programja is ezt a csírát volt hivatott elültetni a formálódó anyagba. Az irány egyértelmű: a lakóövezetté fejlődött területnek szüksége van egy városias központra, ezt a megkérdezett helybeliek egyértelműen visszaigazolták. A Valyo folyamatosan várta és várja az ötleteket, a szokásos vendéglátás, közösségi iroda, kreatív műtermek, stúdiók mellett mindenre nyitottak, ami egy inkluzív közösségi térben megtalálja a helyét. Az első időszakban értelemszerűen elsősorban a földszinti tereket és az udvart szeretnék belakni.

Ebben a periódusban a hely használata taktikus urbanisztikai eszközökkel, az átmeneti térhasználat technikáival folytatódhat, miközben az épületekhez csak a minimális használhatóság szintjéig nyúlnának hozzá. A könnyen elérhető belső terek mellett elsősorban az udvar és a Hengermalomtól délre eső partszakasz kerülhet fókuszba, amit a Valyo korábbi projektjeihez hasonlóan a helyszínre tervezett, egyedi berendezések és a használókkal közösen alkotott programok kelthetnek életre. A látogatók mellett olyan kulturális és kreatívipari szereplők bevonzása a cél, akik értékteremtő tevékenységükkel formálják a hely arculatát – a meghirdetett előzetes felhívás után már több, mint száz ilyen jelentkező vár a lehetőségre. Az ezt követő időszakban a MALOM épület fejlesztése következhet, itt állandó bérlőkkel működő közösségi alkotótér, városalakító hub jönne létre, ami folyamatos életet hozhat az egyelőre még csak esténként feléledő környékre. A valyósok hisznek abban, hogy egy ilyen tudatosan felépített folyamattal a felesleges költségeket is lehet mérsékelni, és hogy a bérlői mix tudatos összeállításával létre lehet hozni egy mindenkit befogadó, mégis finanszírozható projektet.

A hasznosítási stratégia azonban csak a lisztkeverék, amelyhez az élesztőn túl rengeteg munka is szükséges, míg kisül belőle valami. Ahogy nagyanyáink mondták, addig kell dagasztani, míg az eresz nem csorog – vagyis nem gyöngyözik a homlokunk az izzadságtól. A szándék él, az előkészületek zajlanak, a próbaüzem várhatóan 2025-ben elindul. Az épületek fokozatos belakása, az infrastruktúra folyamatos fejlesztése, a bérlői, látogatói kör kiépítése a környék fejlődésével párhuzamosan remélhetőleg meghozza a kívánt eredményt, és a Kopaszi-gát környékét többé nem az ott meredező egy szem toronyház miatt fogjuk emlegetni, hanem különleges kulturális vonzereje miatt.

Hengermalom projekt a ros és Folyó Egyesület és az Építész Stúdió együttműködésében valósul meg.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.