Ezzel a bevezetővel csalogat részvételre a Város és Folyó Egyesület (Valyo) a Hengermalom projekt honlapján. A hajdani iparterületen újfajta szemléletű építészet próbál gyökeret ereszteni: a terület jövőjét a befektető, a leendő használók és a moderátori szerepet betöltő építészek és szakemberek közösen igyekeznek kialakítani.
A Hengermalom-projekt arra tesz kísérletet, hogy amikor a körülmények lehetővé teszik, valóban értékteremtő, értékmentő beruházás valósuljon meg az ingatlanfejlesztés farvizén.
Dilemmák
A XI. kerület külső, Duna menti sávjának beépítése rohamtempóban zajlik. A zászlóshajó a Kopaszi-gát környékének beépítése volt, de ettől kifelé is meglepően sok új, főleg lakóépület bújik ki a földből. A hagyományosan ipari zóna a rendszerváltás után vált az ingatlanfejlesztés kedvelt terepévé. A városiasodás azonban nem követi hasonló ütemben a lakások és irodák épülését, szemben például a sokat szidott szocialista lakótelepekkel, ahol mindig ügyeltek a lakókat kiszolgáló szolgáltatások megteremtésére. A térség hiába válik lakózónává, szedett-vedett külvárosi karaktere mit sem változott, dacára a lehetőségeknek, például a Duna-part közelségének. Nem véletlen, hogy olyan félinformális funkciók találtak itt otthonra, mint például a Dürer Kert. Ennek közvetlen szomszédságában állnak az utcának is nevet adó hajdani Hengermalom épületei, jelenleg funkció nélkül.
A kábelgyár területeivel körülvett teleknek a környék egyik befektető-vállalkozója, a BELTEX Ingatlan a tulajdonosa, amely harminc éve ipari területek fejlesztésével foglalkozik, és mivel a vállalkozás a Hengermalom körül épült fel, érzelmi szálak is fűzik az épületekhez. A hasznosításuk azonban – dacára annak, hogy nagyon izgalmas terekről van szó – korántsem egyszerű feladat.
Az elképzelés egyértelműen az, hogy a helyben lakókat szolgáló közösségi központ jöjjön létre, és esetleg távolabbról is idecsalogassanak érdeklődőket. A hasonló projektek általában a finanszírozáson tudnak elvérezni, a cél tehát olyan közösségi funkció meghonosítása, amely hosszú távon eltartja önmagát, és nem pusztán pénznyelőként működik. Jó példákért nem is kell messzire menni: a pozsonyi Nova Cvernovka egy volt vegyipari iskola épületében kialakított közösségi és kulturális tér, Belgrádban pedig egy régi siló épülete szolgál egyedülálló térként művészek, kreatív szakemberek és a helyi közösség találkozására a fenntartható turizmus és a helyi közösségépítés jegyében. Vannak tehát követendő példák világszerte a levitézlett ipari épületek életre keltésére, de a minimum önfenntartó működés kitalálása speciális tapasztalatot és szakértelmet igényel.
A Hengermalom múltja
A tulajdonos nem bízta a véletlenre a dolgot: a progresszív szemléletű Építész Stúdió tervezőivel programtervet készíttetett, melyben az építészet- és kultúrtörténeti kutatás, állapotfelmérés, a szabályozási környezet vizsgálata után a hasznosítási lehetőségekre kért javaslatot. Ám a történet itt nem állt meg. Szükség volt egy olyan szereplőre, akinek van tapasztalata a városi közterek kreatív közösségi birtokba vétele terén. Itt lépett képbe a Valyo, amely lassan másfél évtizede dolgozik azon, hogy összehozza Budapest és a Duna frigyét, és már nevében is jelzi – Város és Folyó –, hogy bensőséges kapcsolatot ápol a vízzel. Márpedig a helyszín Budapest egyik még kihasználatlan, jó adottságú Duna-partja.
A Hengermalom sem véletlenül települt ide az 1900-as évek elején, mintegy 10 ezer négyzetméternyi alapterületen. A 19. században a rohamosan fejlődő nagyvárosban a hajómalmokat felváltották a gőzmalmok, melyek hatékonyabban tudták előállítani a szükséges mennyiségű lisztet. A Pesti Hengermalom Társaság első malmának megépüléséhez gróf Széchenyi István teremtette meg a feltételeket, aki külföldi tanulmányútjain győződött meg az új technológia előnyeiről. Az első fecske, a József malom mai szemmel nézve meglepő helyen, az akkor még ipari zónának számító mai belváros kellős közepén, a Honvéd utca környékén épült meg 1841-ben. A század végére Budapest gabonaipari nagyhatalommá vált. Az ipari fellendülés meghozta a város terjeszkedését, az első malmot körbevették az újonnan épült bérpaloták, és bár működéséhez a korábbi vízimalmokkal szemben már nem volt szükség a Dunára, a szállítás szempontjából hátrányt jelentett a távolság, így a gyár költözni kényszerült. 1910-ben kapott engedélyt a Pesti Hengermalom társaság egy új, budai hengermalom építésére Kelenföldön, az újonnan épült Kopaszi-zátony végének a vonalában. A területnek akkor még nem voltak állandó lakosai, viszont megfelelő közlekedési és területi adottságokkal rendelkezett.
Az új malom tervezője a hazai vasbeton építés mestere, Zielinski Szilárd volt – többek között a margitszigeti víztorony építője –, aki itt is az új, francia technológiát alkalmazta. Ez volt Budapest második vasbeton szerkezetű épülete. A búza tárolására hatalmas siló készült, az egymás mellé sorolt óriási hengerekből gigantikus vasbeton tölcséreken át jutott a gabona az alul kialakított gyönyörű vasbeton csarnoktérbe. Egy másik épületbe került maga a malom, melyet a Dunával hidak és „elevátorházak” kötötték össze az áruszállítás megkönnyítése érdekében. Később a szállítás a vasútra terelődött, ennek az emléke a Dürer Kert által használt vasúti „pajta” épület. A Budai Hengermalmot 1948-ban Budai Malom néven államosították Kelenföld, Albertfalva és Újbuda többi gyárával együtt. Az 1990-es években, a rendszerváltás utáni privatizáció során a Budai Malomból Budai Malomipari Kft. lett, amely évről évre nagyobb adósságot halmozott fel, így a malmot végleg bezárták. Bár az eredeti épületek közül azóta több is megsemmisült vagy funkciót váltott, a Budai Hengermalom egészen 2005-ig termelt. Ez volt a főváros egyik legtovább üzemelő malma.
A Valyo malmai
Jelenleg két épület áll épségben a telepen, a többi az idők során elpusztult. A Valyo projektjében MALOM-nak nevezett épület eredetileg lisztraktárként kezdte a pályafutását. A II. világháborút követően alakították át malommá, kihasználva az épségben maradt nagy alapterületű és teherbírású vasbeton szerkezetet. A MALOM belső terei varázslatos hangulatúak, a födémeket változatos méretű kerek nyílások törik át, ahol hajdan színes csövek kígyóztak. A különleges vasbeton szerkezeti rendszernek, a 4 méteres pillértávolságoknak és a minden irányba megnyitott homlokzatoknak köszönhetően a tágas belső tér hat plusz két szinten számtalan lehetőséget rejt magában, mihelyt sikerül biztonságossá tenni. Egyelőre csak kellő óvatosággal illik bukdácsolni a meredek lépcsőkön, egész fel a lapostetőig, ahonnan páratlan kilátás nyílik a környékre, a naplemente vöröslő fényében a Nemzeti Atlétikai Stadion felett felbukkanó óriás teliholdra.
A másik épület a HENGER nevet kapta. Semmiképp sem alaptalanul, hiszen jól láthatóan sok-sok óriási henger sorakozik feszesen egymás mellett. Ám naivitás lenne azt hinni, hogy a hengermalom eme hengerekről kapta a nevét, bármennyire könnyű is megtalálni az épületet az ismeretlen terepen, hengerek után kutatva. A „hengermalom” elnevezés a szerkezet működésére utal: az évszázadokon át alkalmazott malomkövek helyett itt már forgó, rovátkolt vashengerekkel, illetve ezek továbbfejlesztett változatával, úgynevezett „hengerszékekkel” őrölték meg a kenyérsütéshez való gabonát. A hengerek hajtását mechanikus energia helyett gőzgép végezte. A HENGER ikonikus épülete ezzel szemben a Hengermalom gabonatároló silója volt, amely az 1912-es építése óta a mai napig változatlan formában áll. Nem csak kívülről impozáns – a Dürer Kert esténként vetít a felületére –, belül egészen sci-fibe illő látványt nyújt. A tágas térbe, mint hatalmas emlők, lógnak be a silók kivezető vasbeton tölcsérei a fejünk felett. A kétszintes, felső szintjéről bevilágított alagsor fantasztikus tér, gyönyörűen formált vasbeton szerkezetekkel. A felső szinti panorámás tetőtérről két oldalon teraszok nyílnak, ahonnan az egész környék belátható. A tetőtér az egyik hengerben lévő csigalépcsőn keresztül közelíthető meg. Bármennyire lenyűgöző is a díszlet, ennek az épületnek a hasznosítása komoly fejtörést jelent, de ha sikerül kitalálni a tutit, az óriási átmérőjű csövek kedvéért komoly távolságokról is bizton ide fognak vándorolni az urbexrajongók.
A Valyo szerepe éppen ez –
saját tapasztalataik és külföldi példák tanulmányozása nyomán megtalálni a módját annak, hogyan lehet a magántelket közterületté formálni úgy, hogy mind a tulajdonos, mind a közösség jól járjon.
Októberben tíz napig tesztüzemet tartottak, Kelesztés címmel szerveztek programokat a két életre kelteni kívánt épületben. A szokásos épületbejárásokon, betonworkshopokon, előadásokon és bulikon túl levetítették például Fritz Lang Metropoliszát, aminek keresve se lehetett volna jobb helyet találni a silók alatti derengő disztópiánál. Mindennek a tetejébe – értsük ezt szó szerint – a Légvonal SE sportolói kötélen sétáltak a két épület között a tetőteraszok magasságában. Vélhetően azért nem ez lesz a későbbi hasznosítást megalapozó tevékenység, de az extrém sportok biztosan kitűnő helyet találhatnak a komplexum területén.
És hogy még mi más? Az év végére a Valyo elkészíti azt a programcsomagot, amely vázolja a lehetőségeket a következő 5-10 évre. A működőképes funkciókat a lakosságot bevonva, igényeiket felmérve igyekeztek megtalálni, a Kelesztés figyelemfelhívó programja is ezt a csírát volt hivatott elültetni a formálódó anyagba. Az irány egyértelmű: a lakóövezetté fejlődött területnek szüksége van egy városias központra, ezt a megkérdezett helybeliek egyértelműen visszaigazolták. A Valyo folyamatosan várta és várja az ötleteket, a szokásos vendéglátás, közösségi iroda, kreatív műtermek, stúdiók mellett mindenre nyitottak, ami egy inkluzív közösségi térben megtalálja a helyét. Az első időszakban értelemszerűen elsősorban a földszinti tereket és az udvart szeretnék belakni.
Ebben a periódusban a hely használata taktikus urbanisztikai eszközökkel, az átmeneti térhasználat technikáival folytatódhat, miközben az épületekhez csak a minimális használhatóság szintjéig nyúlnának hozzá. A könnyen elérhető belső terek mellett elsősorban az udvar és a Hengermalomtól délre eső partszakasz kerülhet fókuszba, amit a Valyo korábbi projektjeihez hasonlóan a helyszínre tervezett, egyedi berendezések és a használókkal közösen alkotott programok kelthetnek életre. A látogatók mellett olyan kulturális és kreatívipari szereplők bevonzása a cél, akik értékteremtő tevékenységükkel formálják a hely arculatát – a meghirdetett előzetes felhívás után már több, mint száz ilyen jelentkező vár a lehetőségre. Az ezt követő időszakban a MALOM épület fejlesztése következhet, itt állandó bérlőkkel működő közösségi alkotótér, városalakító hub jönne létre, ami folyamatos életet hozhat az egyelőre még csak esténként feléledő környékre. A valyósok hisznek abban, hogy egy ilyen tudatosan felépített folyamattal a felesleges költségeket is lehet mérsékelni, és hogy a bérlői mix tudatos összeállításával létre lehet hozni egy mindenkit befogadó, mégis finanszírozható projektet.
A hasznosítási stratégia azonban csak a lisztkeverék, amelyhez az élesztőn túl rengeteg munka is szükséges, míg kisül belőle valami. Ahogy nagyanyáink mondták, addig kell dagasztani, míg az eresz nem csorog – vagyis nem gyöngyözik a homlokunk az izzadságtól. A szándék él, az előkészületek zajlanak, a próbaüzem várhatóan 2025-ben elindul. Az épületek fokozatos belakása, az infrastruktúra folyamatos fejlesztése, a bérlői, látogatói kör kiépítése a környék fejlődésével párhuzamosan remélhetőleg meghozza a kívánt eredményt, és a Kopaszi-gát környékét többé nem az ott meredező egy szem toronyház miatt fogjuk emlegetni, hanem különleges kulturális vonzereje miatt.
A Hengermalom projekt a Város és Folyó Egyesület és az Építész Stúdió együttműködésében valósul meg.
