Egy város a teljes (ideg)összeomlás szélén

Publicisztika

Riadt arcú turisták a Jászai Mari téri villamosmegállóban angolul kérdezik az ott posztoló sárga mellényes asszonyt, hogy juthatnak a Délibe. A BKV utastájékoztatásra kirendelt szakdolgozója tesz egy bizonytalan kézmozdulatot, és azt mondja: "ávtobusz".
Mindezt rögzíti egy tévékamera. Azt is, mikor néhány méterrel odébb s néhány órával később (vagy korábban, mindegy, éjszaka) a Margit hídon a munkások az oszlopokkal matatnak, s Demszky Gábor főpolgármester (ugyancsak sárga mellényben) egy csákányt a nyelénél fogva, mintegy sétapálcaként használva tiblábol körülöttük, míg Aba Botond, a BKV vezérigazgatója a híd korlátjának dőlve, idült vigyorral az ajkán széttárja a karját (a tévéstáb nyilván akkor zavarta meg, mikor végre majdnem sikerült kiszámolnia a végkielégítését a járulékokkal együtt, így nem maradt ideje letörölni a mosolyt). Persze neki ekkor már könnyű, valamikor napközben kijelentette, hogy ő bizony mindenért felelős. Igaz, azt is mondta, hogy a Margit híd egészének állapotáért nehogy már ő legyen a felelős. Ja, nehogy már. Különben jól elvoltak ott a hídon, s esküdtek, az úszó Eb-re minden rendbe jön.

Ennyi látszik. Ez látszik. Meg az, hogy az új villamosok érkezése hónapokkal, ha nem évekkel ezelőtt tudott volt, és ugyanennyi idő állt volna rendelkezésére valakinek, hogy végiggondolja: ha a felső vezetéket kicserélik, és az nem bírja el a Ganzokat, viszont egyszerre fognak egy darabig még a körúton a Ganzok és a Combinók közlekedni, akkor a felső vezeték mindig le fog szakadni. Jó, nem mindig, csak amikor arra megy a villamos. Ez nem valami szellemi bűvészmutatvány, egy közepesen értelmes hétéves gyerektől fölfele bárkitől elvárható. Meg azt is megnézhette volna valaki, hogy mit bír el az a nyomorult oszlop, és mikor adja fel az egyenlőtlen küzdelmet. Rendes dolog volt különben a részéről, hogy akkor omlott össze, amikor nem járt arra senki. Agyon is csaphatta volna a Petőfi hídon haladó gyerekeket, mint Lenin.

Az a valaki, aki mindezt nem tette meg, a közvélekedés szerint Demszky Gábor. Lehet, ez igazságtalan, és méltánytalan, és nem is az ő dolga lett volna, hanem az apparátusé, vagy a BKV-é, vagy a kivitelezőé. De ez akkor is csak kormolás. Mint ahogy minden valódi felelősséget nélkülöző öblögetés az is, amikor Aba a felelősséget emlegeti.

Kedves Olvasó, amikor e sorokat böngészi, már eljött az a nap, az úszóbajnokság napja. Mondják, tényleg minden rendben van Budapesten? Ne is mondják!

A tavasz végén, amikor Demszky Gábor bejelentette, hogy újra indul a főpolgármesteri posztért, a vele készített interjúnkat így vezettük fel: "Úgy két éve jól láthatóan megzuhant - ő maga meg a népszerűsége is. Ezek után sokáig saját pártjában sem tudták, hogy mihez kezdjenek s mire mennének vele. Ahhoz viszont még legrosszabb pillanataiban is elég erős volt, hogy az SZDSZ, de még a szocpárt is kockázatosnak ítélje meg ellene politizálni. Múlt hétre időzített bejelentéséből jól kiolvasható, hogy politikai ösztönei még a régiek." ' pedig azt mondta nekünk, hogy "nem akarok a kátyúk főpolgármestere lenni". Nos, most Demszky jól láthatóan megint megzuhant (nyilván a népszerűsége is). Pártjának azonban nagyon sürgősen (már tegnap) el kéne azon gondolkodnia, hogy tényleg nem tudnak-e vele kezdeni valamit. Nem létezik ugyanis, hogy nincsen nála alkalmasabb jelölt arra a posztra, amit jól láthatóan képtelen ellátni. Biztosan van.

Demszky abbéli óhaja azonban, hogy tudniillik nem akar a kátyúk főpolgármestere lenni, voltaképpen idejekorán teljesült: nyugodt szívvel tekinthetjük immár "a Nagykörút főpolgármesterének". S ha politikai ösztönei valóban a régiek, már csak annyit mondhat (nem mindegy, mikor, lehetőleg máma még): "Nem akarok főpolgármester lenni!"

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.