Egy város a teljes (ideg)összeomlás szélén

Publicisztika

Riadt arcú turisták a Jászai Mari téri villamosmegállóban angolul kérdezik az ott posztoló sárga mellényes asszonyt, hogy juthatnak a Délibe. A BKV utastájékoztatásra kirendelt szakdolgozója tesz egy bizonytalan kézmozdulatot, és azt mondja: "ávtobusz".
Mindezt rögzíti egy tévékamera. Azt is, mikor néhány méterrel odébb s néhány órával később (vagy korábban, mindegy, éjszaka) a Margit hídon a munkások az oszlopokkal matatnak, s Demszky Gábor főpolgármester (ugyancsak sárga mellényben) egy csákányt a nyelénél fogva, mintegy sétapálcaként használva tiblábol körülöttük, míg Aba Botond, a BKV vezérigazgatója a híd korlátjának dőlve, idült vigyorral az ajkán széttárja a karját (a tévéstáb nyilván akkor zavarta meg, mikor végre majdnem sikerült kiszámolnia a végkielégítését a járulékokkal együtt, így nem maradt ideje letörölni a mosolyt). Persze neki ekkor már könnyű, valamikor napközben kijelentette, hogy ő bizony mindenért felelős. Igaz, azt is mondta, hogy a Margit híd egészének állapotáért nehogy már ő legyen a felelős. Ja, nehogy már. Különben jól elvoltak ott a hídon, s esküdtek, az úszó Eb-re minden rendbe jön.

Ennyi látszik. Ez látszik. Meg az, hogy az új villamosok érkezése hónapokkal, ha nem évekkel ezelőtt tudott volt, és ugyanennyi idő állt volna rendelkezésére valakinek, hogy végiggondolja: ha a felső vezetéket kicserélik, és az nem bírja el a Ganzokat, viszont egyszerre fognak egy darabig még a körúton a Ganzok és a Combinók közlekedni, akkor a felső vezeték mindig le fog szakadni. Jó, nem mindig, csak amikor arra megy a villamos. Ez nem valami szellemi bűvészmutatvány, egy közepesen értelmes hétéves gyerektől fölfele bárkitől elvárható. Meg azt is megnézhette volna valaki, hogy mit bír el az a nyomorult oszlop, és mikor adja fel az egyenlőtlen küzdelmet. Rendes dolog volt különben a részéről, hogy akkor omlott össze, amikor nem járt arra senki. Agyon is csaphatta volna a Petőfi hídon haladó gyerekeket, mint Lenin.

Az a valaki, aki mindezt nem tette meg, a közvélekedés szerint Demszky Gábor. Lehet, ez igazságtalan, és méltánytalan, és nem is az ő dolga lett volna, hanem az apparátusé, vagy a BKV-é, vagy a kivitelezőé. De ez akkor is csak kormolás. Mint ahogy minden valódi felelősséget nélkülöző öblögetés az is, amikor Aba a felelősséget emlegeti.

Kedves Olvasó, amikor e sorokat böngészi, már eljött az a nap, az úszóbajnokság napja. Mondják, tényleg minden rendben van Budapesten? Ne is mondják!

A tavasz végén, amikor Demszky Gábor bejelentette, hogy újra indul a főpolgármesteri posztért, a vele készített interjúnkat így vezettük fel: "Úgy két éve jól láthatóan megzuhant - ő maga meg a népszerűsége is. Ezek után sokáig saját pártjában sem tudták, hogy mihez kezdjenek s mire mennének vele. Ahhoz viszont még legrosszabb pillanataiban is elég erős volt, hogy az SZDSZ, de még a szocpárt is kockázatosnak ítélje meg ellene politizálni. Múlt hétre időzített bejelentéséből jól kiolvasható, hogy politikai ösztönei még a régiek." ' pedig azt mondta nekünk, hogy "nem akarok a kátyúk főpolgármestere lenni". Nos, most Demszky jól láthatóan megint megzuhant (nyilván a népszerűsége is). Pártjának azonban nagyon sürgősen (már tegnap) el kéne azon gondolkodnia, hogy tényleg nem tudnak-e vele kezdeni valamit. Nem létezik ugyanis, hogy nincsen nála alkalmasabb jelölt arra a posztra, amit jól láthatóan képtelen ellátni. Biztosan van.

Demszky abbéli óhaja azonban, hogy tudniillik nem akar a kátyúk főpolgármestere lenni, voltaképpen idejekorán teljesült: nyugodt szívvel tekinthetjük immár "a Nagykörút főpolgármesterének". S ha politikai ösztönei valóban a régiek, már csak annyit mondhat (nem mindegy, mikor, lehetőleg máma még): "Nem akarok főpolgármester lenni!"

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.