Egy város a teljes (ideg)összeomlás szélén

Publicisztika

Riadt arcú turisták a Jászai Mari téri villamosmegállóban angolul kérdezik az ott posztoló sárga mellényes asszonyt, hogy juthatnak a Délibe. A BKV utastájékoztatásra kirendelt szakdolgozója tesz egy bizonytalan kézmozdulatot, és azt mondja: "ávtobusz".
Mindezt rögzíti egy tévékamera. Azt is, mikor néhány méterrel odébb s néhány órával később (vagy korábban, mindegy, éjszaka) a Margit hídon a munkások az oszlopokkal matatnak, s Demszky Gábor főpolgármester (ugyancsak sárga mellényben) egy csákányt a nyelénél fogva, mintegy sétapálcaként használva tiblábol körülöttük, míg Aba Botond, a BKV vezérigazgatója a híd korlátjának dőlve, idült vigyorral az ajkán széttárja a karját (a tévéstáb nyilván akkor zavarta meg, mikor végre majdnem sikerült kiszámolnia a végkielégítését a járulékokkal együtt, így nem maradt ideje letörölni a mosolyt). Persze neki ekkor már könnyű, valamikor napközben kijelentette, hogy ő bizony mindenért felelős. Igaz, azt is mondta, hogy a Margit híd egészének állapotáért nehogy már ő legyen a felelős. Ja, nehogy már. Különben jól elvoltak ott a hídon, s esküdtek, az úszó Eb-re minden rendbe jön.

Ennyi látszik. Ez látszik. Meg az, hogy az új villamosok érkezése hónapokkal, ha nem évekkel ezelőtt tudott volt, és ugyanennyi idő állt volna rendelkezésére valakinek, hogy végiggondolja: ha a felső vezetéket kicserélik, és az nem bírja el a Ganzokat, viszont egyszerre fognak egy darabig még a körúton a Ganzok és a Combinók közlekedni, akkor a felső vezeték mindig le fog szakadni. Jó, nem mindig, csak amikor arra megy a villamos. Ez nem valami szellemi bűvészmutatvány, egy közepesen értelmes hétéves gyerektől fölfele bárkitől elvárható. Meg azt is megnézhette volna valaki, hogy mit bír el az a nyomorult oszlop, és mikor adja fel az egyenlőtlen küzdelmet. Rendes dolog volt különben a részéről, hogy akkor omlott össze, amikor nem járt arra senki. Agyon is csaphatta volna a Petőfi hídon haladó gyerekeket, mint Lenin.

Az a valaki, aki mindezt nem tette meg, a közvélekedés szerint Demszky Gábor. Lehet, ez igazságtalan, és méltánytalan, és nem is az ő dolga lett volna, hanem az apparátusé, vagy a BKV-é, vagy a kivitelezőé. De ez akkor is csak kormolás. Mint ahogy minden valódi felelősséget nélkülöző öblögetés az is, amikor Aba a felelősséget emlegeti.

Kedves Olvasó, amikor e sorokat böngészi, már eljött az a nap, az úszóbajnokság napja. Mondják, tényleg minden rendben van Budapesten? Ne is mondják!

A tavasz végén, amikor Demszky Gábor bejelentette, hogy újra indul a főpolgármesteri posztért, a vele készített interjúnkat így vezettük fel: "Úgy két éve jól láthatóan megzuhant - ő maga meg a népszerűsége is. Ezek után sokáig saját pártjában sem tudták, hogy mihez kezdjenek s mire mennének vele. Ahhoz viszont még legrosszabb pillanataiban is elég erős volt, hogy az SZDSZ, de még a szocpárt is kockázatosnak ítélje meg ellene politizálni. Múlt hétre időzített bejelentéséből jól kiolvasható, hogy politikai ösztönei még a régiek." ' pedig azt mondta nekünk, hogy "nem akarok a kátyúk főpolgármestere lenni". Nos, most Demszky jól láthatóan megint megzuhant (nyilván a népszerűsége is). Pártjának azonban nagyon sürgősen (már tegnap) el kéne azon gondolkodnia, hogy tényleg nem tudnak-e vele kezdeni valamit. Nem létezik ugyanis, hogy nincsen nála alkalmasabb jelölt arra a posztra, amit jól láthatóan képtelen ellátni. Biztosan van.

Demszky abbéli óhaja azonban, hogy tudniillik nem akar a kátyúk főpolgármestere lenni, voltaképpen idejekorán teljesült: nyugodt szívvel tekinthetjük immár "a Nagykörút főpolgármesterének". S ha politikai ösztönei valóban a régiek, már csak annyit mondhat (nem mindegy, mikor, lehetőleg máma még): "Nem akarok főpolgármester lenni!"

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.