Egy város a teljes (ideg)összeomlás szélén

Publicisztika

Riadt arcú turisták a Jászai Mari téri villamosmegállóban angolul kérdezik az ott posztoló sárga mellényes asszonyt, hogy juthatnak a Délibe. A BKV utastájékoztatásra kirendelt szakdolgozója tesz egy bizonytalan kézmozdulatot, és azt mondja: "ávtobusz".
Mindezt rögzíti egy tévékamera. Azt is, mikor néhány méterrel odébb s néhány órával később (vagy korábban, mindegy, éjszaka) a Margit hídon a munkások az oszlopokkal matatnak, s Demszky Gábor főpolgármester (ugyancsak sárga mellényben) egy csákányt a nyelénél fogva, mintegy sétapálcaként használva tiblábol körülöttük, míg Aba Botond, a BKV vezérigazgatója a híd korlátjának dőlve, idült vigyorral az ajkán széttárja a karját (a tévéstáb nyilván akkor zavarta meg, mikor végre majdnem sikerült kiszámolnia a végkielégítését a járulékokkal együtt, így nem maradt ideje letörölni a mosolyt). Persze neki ekkor már könnyű, valamikor napközben kijelentette, hogy ő bizony mindenért felelős. Igaz, azt is mondta, hogy a Margit híd egészének állapotáért nehogy már ő legyen a felelős. Ja, nehogy már. Különben jól elvoltak ott a hídon, s esküdtek, az úszó Eb-re minden rendbe jön.

Ennyi látszik. Ez látszik. Meg az, hogy az új villamosok érkezése hónapokkal, ha nem évekkel ezelőtt tudott volt, és ugyanennyi idő állt volna rendelkezésére valakinek, hogy végiggondolja: ha a felső vezetéket kicserélik, és az nem bírja el a Ganzokat, viszont egyszerre fognak egy darabig még a körúton a Ganzok és a Combinók közlekedni, akkor a felső vezeték mindig le fog szakadni. Jó, nem mindig, csak amikor arra megy a villamos. Ez nem valami szellemi bűvészmutatvány, egy közepesen értelmes hétéves gyerektől fölfele bárkitől elvárható. Meg azt is megnézhette volna valaki, hogy mit bír el az a nyomorult oszlop, és mikor adja fel az egyenlőtlen küzdelmet. Rendes dolog volt különben a részéről, hogy akkor omlott össze, amikor nem járt arra senki. Agyon is csaphatta volna a Petőfi hídon haladó gyerekeket, mint Lenin.

Az a valaki, aki mindezt nem tette meg, a közvélekedés szerint Demszky Gábor. Lehet, ez igazságtalan, és méltánytalan, és nem is az ő dolga lett volna, hanem az apparátusé, vagy a BKV-é, vagy a kivitelezőé. De ez akkor is csak kormolás. Mint ahogy minden valódi felelősséget nélkülöző öblögetés az is, amikor Aba a felelősséget emlegeti.

Kedves Olvasó, amikor e sorokat böngészi, már eljött az a nap, az úszóbajnokság napja. Mondják, tényleg minden rendben van Budapesten? Ne is mondják!

A tavasz végén, amikor Demszky Gábor bejelentette, hogy újra indul a főpolgármesteri posztért, a vele készített interjúnkat így vezettük fel: "Úgy két éve jól láthatóan megzuhant - ő maga meg a népszerűsége is. Ezek után sokáig saját pártjában sem tudták, hogy mihez kezdjenek s mire mennének vele. Ahhoz viszont még legrosszabb pillanataiban is elég erős volt, hogy az SZDSZ, de még a szocpárt is kockázatosnak ítélje meg ellene politizálni. Múlt hétre időzített bejelentéséből jól kiolvasható, hogy politikai ösztönei még a régiek." ' pedig azt mondta nekünk, hogy "nem akarok a kátyúk főpolgármestere lenni". Nos, most Demszky jól láthatóan megint megzuhant (nyilván a népszerűsége is). Pártjának azonban nagyon sürgősen (már tegnap) el kéne azon gondolkodnia, hogy tényleg nem tudnak-e vele kezdeni valamit. Nem létezik ugyanis, hogy nincsen nála alkalmasabb jelölt arra a posztra, amit jól láthatóan képtelen ellátni. Biztosan van.

Demszky abbéli óhaja azonban, hogy tudniillik nem akar a kátyúk főpolgármestere lenni, voltaképpen idejekorán teljesült: nyugodt szívvel tekinthetjük immár "a Nagykörút főpolgármesterének". S ha politikai ösztönei valóban a régiek, már csak annyit mondhat (nem mindegy, mikor, lehetőleg máma még): "Nem akarok főpolgármester lenni!"

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.