Van egy jelenet a nyolcvanas évek emlékezetes műalkotásában, a Mad Max 2-ben, mikor az olajért küzdenek a sivatag posztapokaliptikus hordái. Az egyik banda (a rossz) leláncolva, szájkosárban tartja a tagság valamelyik különösen randa, vérben forgó tekintetű, punkfrizurás egyedét, hogy majd csak akkor eresztik el, ha már dúl a harc, addig még megmarna valakit közülük. Megítélésünk szerint a Jobbik messze nem ilyen veszélyes, és különben is, a jó Max semmi perc alatt filézte ki a végül szabadjára eresztett fenevadat. Mégis az a helyzet, hogy az európai parlamenti választások óta nem is egy, de három képviselőjükről vétetett le (a haza akaratából) a szájkosár. És azóta be nem áll a szájuk.
Történt hétfőn is a strasbourgi ülésen, hogy Szegedy Csanád felszólalt napirend előtt, tört magyarsággal, egy számmal szűkebb zakóban, és majdnem egy teljes percben. A nyelvtörvény miatt Szlovákia azonnali felfüggesztését kezdeményezte az EU-tól, és a székely autonómia rögtöni szükségessége melletti szilárd kiállásán túl még azt is megpedzette, hogy itt lenne az ideje dumálni az érmelléki autonómiáról is, lévén a románok rasszisták, és üldözik a magyart. Nos, kábé ez van, amikor a Jobbik elhagyja saját territóriumát, kimozdul rendezvényei, körei óvó és helyeslő melegéből. A legmerészebb legény odafut az első helyre, ahol több embert lát, s elkurjantja magát, hogy oláhok, tótok, irgum-burgum, sutyerákok - aztán visszaiszkol az övéi közé, és veri a mellét, hogy megígértem (december 5-én), hát megcsináltam, ki a magyar, ha nem én!
Feltesszük, azóta már megszáradt a tinta Szlovákia örökös felfüggesztésén, a hétfőn elnöklő Jerzy Buzek önkezével adta vissza nekünk Erdélyországot, és portugál, belga, görög think tankek törik magukat vadul, hogy dűlőre jussanak a tarthatatlan érmelléki helyzettel.
Ha mégsem így esett (ide a Naphegyre olyan lassan jut el az MTI), akkor nem lehet másról szó, csupán arról, hogy Szegedy Csanád - minden különösebb tét nélkül - fényezte magát kicsit hazai ügyfeleinek Európában, mert a Jobbik megkezdte a választási kampányát Magyarországon. A módszer jellemző, az eredmény pedig sokatmondó: erre lehet számítani majd akkor is, ha a haza megismétli nyári hibáját, és a Jobbikot beszavazza a magyar parlamentbe. Akkor majd tíz Szegedy Csanád fog onnan is hazaüzenni a sajátjainak, hogy itt vagyok az Országházban, mutat a tévé, és azt is ki merem mondani, hogy vissza Erdélyt, lehetőleg máma még - és ettől ugyanúgy nem lesz jobb szemernyivel sem a sorsa sehol senkinek, mint eddig a hasonló gesztusoktól - vélhetően rosszabb lesz.
Ám az a Jobbikot egy cseppet sem fogja zavarni. Eddig sem zavarta.
