Mártonffy Marcell

Egyszerű világpolgár, hídépítő

XIV. Leó és a folytatás irányai

  • Mártonffy Marcell
  • 2025. május 21.

Publicisztika

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.

Aki titkokat szellőztet a konklávéról, azt kiközösítés sújtja, ezért óhatatlanul megszaporodnak az alaptalan feltételezések és fél információk. (Az egyik magyar pápaválasztó bíboros szerint a Konklávé című film torzítja, a másik szerint valósághűen adja vissza az igazi konklávé atmoszféráját.) Mégis, az alkalmi vatikanológusok spekulációjától néhány kattintással el lehet jutni a védett forrásoktól származó hírekhez vagy a nyilvános adatokból logikusan levont következtetésekhez, és ezek lehetővé teszik a pápaválasztás néhány fontosabb mozzanatának rekonstrukcióját.

Kis előzetes apokalipszis

Sokan tartottak éles fordulattól, Ferenc reformkezdeményezéseinek blokkolásától – persze sokan óhajtották is ezt –, de az ultrakonzervatív erőknek nem voltak növekedési tartalékaik. Benjamin Harnwell – aki Trump egykori tanácsadójának, a republikánusok magyar kormányzati körökben is népszerű stratégájának, Steve Bannonnak az itáliai jobbkeze – az olasz televízió oknyomozó riporterének a konklávé előtt adott, igen visszataszító nyilatkozatában leplezetlenül örült Ferenc pápa halálának, és megnevezte azokat, akiket politikai közössége szívesen látna a pápai trónon: a „számunkra kedves nevek” Raymond Leo Burke, Robert Sarah és Erdő Péter. Hozzátette azonban, hogy mindössze tucatnyi támogatóval számolnak, ezért inkább abban látnak esélyt, hogy megtámadják a választás legitimitását. Merthogy Ferenc illegitim pápa volt, mi több, „a Sátán kénköves füstjét árasztotta a Vatikánban” (ez Roberto de Mattei tradicionalista történészprofesszor állítása), ezért az általa ki­nevezett bíborosok sem választhatnak törvényesen pápát. Egy, a konklávé befolyásolására Rómába érkezett, vagyonos hívőket tömörítő amerikai szervezet képviselője pedig így vallott színt: nem lehetünk többé kedves és cuki katolikusok, elérkezett a harc ideje. Ferenc pápaságának pszichotikus olvasatainál lényegesebb azonban, hogy az összeállításban Robert Francis Prevost amerikai bíboros is szóba került esélyes, de az amerikai ultrák nézőpontjából veszélyes jelöltként, mert ő állt a legközelebb az elhunyt egyházfőhöz (Make Vaticano great again, www.rai.it/programmi/report, 2025. május 11.).

Nemcsak Bannon és ágensei, hanem a pápaválasztók is tudhattak valamit. A konklávé gyors lefolyása arra utal, hogy az előzetes egyeztetések során Prevostról mintázhatták az ideális profilt, amelynek azután meg is felelt. A konzervatív szélsőség jelöltjével – a japán Kiodo News szerint Erdő bíborossal – ellentétben Prevostra száznál többen szavaztak, messze a kétharmados küszöb fölött. Ezt Ludwig Ring-Eifel, az egyik legtekintélyesebb, Rómában működő német vatikanista is megerősítette, hozzátéve, hogy egy idő után a hagyományőrzők is „reményteli” jelöltnek tekintették a morálteológiai és egyházjogi kérdésekben inkább óvatosnak minősülő „chicagói embert” (kirche-und-leben.de, 2025. május 13.). Olyannyira, hogy igazhitűségéről „meggyőződött” a már említett Burke bíboros is, aki az amerikai katolikus ultrák és az olasz Északi Liga vatikáni összekötőjeként híresült el, és aki annyit áskálódott Ferenc ellen, hogy a pápának elege lett belőle: megfosztotta javadalmaitól.

Megörökölt ígéretek

Bizonyosnak tűnik, hogy a legalkalmasabb jelölt mondta ki a végül a várva várt „elfogadom” igét annak ellenére, hogy Robert Prevostot csak a közelmúltban nevezte ki bíborossá Ferenc pápa. Tisztségéhez, amelyet 2023 ja­nuárja óta töltött be – ő vezette a püspöki kinevezésekért felelős vatikáni dikasztériumot –, hozzátartozott, hogy lényegében mindenkit ismert a felsőbb hierarchiából, és őt is megismerhették a választójoggal rendelkező kardinálisok. Bizonyára jobban, mint egymást, hiszen Ferenc tanácsadói (az eurocentrikus hagyomány felől nézve) nagyrészt peremvidékekről válogatták össze őket, s nyilván nem a reformok ádáz ellenségei közül. De ha volt is aggodalom a húsvétkor elhunyt pápa híveiben amiatt, hogy az újabban kinevezettek szava­zatai kiszámíthatatlanok, végül a papírforma igazolódott be. Bergoglio gondoskodott utódlásáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.