Életünket és klónunkat

  • 1998. január 15.

Publicisztika

Dolly birka felbukkanása óta elméletileg semmi akadálya, hogy az emberiség klónozni kezdjen, gyakorlatilag bárkit, akinek a DNS-eihez hozzáfér. Ez korlátozhatná a visszaélések lehetőségét, de csak elvileg: az csak bizonyos országokban van úgy, hogy vérképet kizárólag hatósági közeg lophat, az is csak akkor, ha valakinek, a társadalom számára fontosabb egyénnek persze, a jogosítványa forog kockán. Volt vérkép, nincs vérkép, és vele tűnnek el a DNS-ek is. Ezekben az országokban azonban nincs meg a klónozáshoz szükséges technológia, csak sokára lesz, miután lakóik autóik csomagterében alkatrészenként behozták a cuccot, és frivol vállalkozói kedvtől hajtatva saját szakállukra legyártanak karácsonyra még két példányt a nagyiból, még mindig olcsóbb, mint a mosogatógép, bár eleinte biztos zavaró lesz, hogy a technológia felületes elsajátítása miatt a nagyinak esetleg egy kicsivel több feje lesz a szokásosnál. De ha ezek az országok is csatlakoznak a fejlettebb régiókhoz, a vállalkozói középréteg nagyon el fog szaporodni, a prodzsektasszisztensnek még be kell érnie három példánnyal önmagából, ágazati menedzsertől felfelé viszont már tízesével jár az ember, plusz áfa.

Dolly birka felbukkanása óta elméletileg semmi akadálya, hogy az emberiség klónozni kezdjen, gyakorlatilag bárkit, akinek a DNS-eihez hozzáfér. Ez korlátozhatná a visszaélések lehetőségét, de csak elvileg: az csak bizonyos országokban van úgy, hogy vérképet kizárólag hatósági közeg lophat, az is csak akkor, ha valakinek, a társadalom számára fontosabb egyénnek persze, a jogosítványa forog kockán. Volt vérkép, nincs vérkép, és vele tűnnek el a DNS-ek is. Ezekben az országokban azonban nincs meg a klónozáshoz szükséges technológia, csak sokára lesz, miután lakóik autóik csomagterében alkatrészenként behozták a cuccot, és frivol vállalkozói kedvtől hajtatva saját szakállukra legyártanak karácsonyra még két példányt a nagyiból, még mindig olcsóbb, mint a mosogatógép, bár eleinte biztos zavaró lesz, hogy a technológia felületes elsajátítása miatt a nagyinak esetleg egy kicsivel több feje lesz a szokásosnál. De ha ezek az országok is csatlakoznak a fejlettebb régiókhoz, a vállalkozói középréteg nagyon el fog szaporodni, a prodzsektasszisztensnek még be kell érnie három példánnyal önmagából, ágazati menedzsertől felfelé viszont már tízesével jár az ember, plusz áfa.

Valahogy így kell ezt elképzelni.

Vagy úgy, hogy van egy kisméretű, de fejlett állam, nosza leklónozik konvéjoron pár százezer Rambóbélát, aztán irány a jelentős nyersanyagkészletekkel bíró, ám sóher szomszéd. Nekünk, sorsüldözött magyaroknak ez kifejezetten egy sansz. A szomszédok fenekednek, mi meg kussolunk, mert fogytán fogyunk, ugye? Na, ennek hamarosan vége, még az ukránok se nagyon ugráljanak, mert ők biztos nem fognak klónozni. Eleinte persze mi magunk se leszünk valami tőrőlmetszett hájtekok, az első klónozott magyarokkal biztos egy csomó probléma lesz, például hőre tágulnak, de aztán a hagyományos magyar élniakarás győzedelmeskedik, és akkor jaj mindenkinek.

Ez is egy forgatókönyv, ahogyan mostanában nevezik, ha az ember delirál.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.