Dolly birka felbukkanása óta elméletileg semmi akadálya, hogy az emberiség klónozni kezdjen, gyakorlatilag bárkit, akinek a DNS-eihez hozzáfér. Ez korlátozhatná a visszaélések lehetőségét, de csak elvileg: az csak bizonyos országokban van úgy, hogy vérképet kizárólag hatósági közeg lophat, az is csak akkor, ha valakinek, a társadalom számára fontosabb egyénnek persze, a jogosítványa forog kockán. Volt vérkép, nincs vérkép, és vele tűnnek el a DNS-ek is. Ezekben az országokban azonban nincs meg a klónozáshoz szükséges technológia, csak sokára lesz, miután lakóik autóik csomagterében alkatrészenként behozták a cuccot, és frivol vállalkozói kedvtől hajtatva saját szakállukra legyártanak karácsonyra még két példányt a nagyiból, még mindig olcsóbb, mint a mosogatógép, bár eleinte biztos zavaró lesz, hogy a technológia felületes elsajátítása miatt a nagyinak esetleg egy kicsivel több feje lesz a szokásosnál. De ha ezek az országok is csatlakoznak a fejlettebb régiókhoz, a vállalkozói középréteg nagyon el fog szaporodni, a prodzsektasszisztensnek még be kell érnie három példánnyal önmagából, ágazati menedzsertől felfelé viszont már tízesével jár az ember, plusz áfa.
Valahogy így kell ezt elképzelni.
Vagy úgy, hogy van egy kisméretű, de fejlett állam, nosza leklónozik konvéjoron pár százezer Rambóbélát, aztán irány a jelentős nyersanyagkészletekkel bíró, ám sóher szomszéd. Nekünk, sorsüldözött magyaroknak ez kifejezetten egy sansz. A szomszédok fenekednek, mi meg kussolunk, mert fogytán fogyunk, ugye? Na, ennek hamarosan vége, még az ukránok se nagyon ugráljanak, mert ők biztos nem fognak klónozni. Eleinte persze mi magunk se leszünk valami tőrőlmetszett hájtekok, az első klónozott magyarokkal biztos egy csomó probléma lesz, például hőre tágulnak, de aztán a hagyományos magyar élniakarás győzedelmeskedik, és akkor jaj mindenkinek.
Ez is egy forgatókönyv, ahogyan mostanában nevezik, ha az ember delirál.
