n Úgy tűnik, a kormányátalakítás legnagyobb vesztese a Miniszterelnöki Hivatal. Ha emlékszünk még rá, tavaly májusban az MSZP befolyásos vezetői, a Horn-korszak húzóágazatai - úgymint Baja Ferenc, Nagy Sándor, Baráth Etele, Szekeres Imre - államtitkári posztot karmoltak a MEH-ben, akkor nagyon úgy tűnt, valamely miniszteri tárca helyett. A miniszterelnök és az őt jelölő párt nem szokványos viszonyának egyenes következménye volt ez a leosztás. A kormányfő jórészt saját kádereit vitte a kormányba, a párt meghatározó emberei pedig saját birtokot kaptak, meg valami kis elkölthető pénzt is, igaz, úgy, hogy a miniszterelnöknek és csapatának azért meglegyen a rálátása e férfiakra. Adminisztratív értelemben a MEH-nek úgy istenigazából ezután sem lett sok értelme, ha abból a - kétségkívül abszurd - feltételezésből indulunk ki, hogy egy hivatal azért van, hogy elintézzen valamit, úgy a MEH, finoman fogalmazva, a kormányváltás után is kereste a helyét. Igazából az ellenkezője lett volna a furcsa: emlékezzünk csak, az Orbán-kormány első időszakában micsoda - jogos - felhördülés kísérte a hivatali túlburjánzást, a "tükörreferatúrák" ideáját. (Bár akkor inkább azért volt szükség a MEH-re, hogy Orbánék féken tudják tartani a kisgazdákat - az eredmények közismertek, Torgyánt és társait végül a titkosrendőrség meg az ügyészség tette hidegre.) Most viszont Baja, Nagy és Baráth a szocialista párthoz lazán vagy inkább sehogy sem kötődő Lévai Katalin esélyegyenlőség-ügyi miniszter asszony beosztottai lesznek, ami pártszociodinamikai szempontból kétségkívül merész húzás, és jelentheti akár azt is, hogy Medgyessy - és kabinetfőnöke, Draskovits Tibor - nagyon nyeregben érzi magát. (Erre utal a szintén pártkáder Jánosi György menesztése is.) De miért is ne érezné magát nyeregben, ha egyszer kormányzásának első éve után az MSZP fölényesen vezet, és a frakció ebben az egy évben mindvégig (nyilvános) vita nélkül volt hozzá lojális?
Hogy a miniszter asszony mit fog csinálni reggel, amikor bemegy a hivatalába, hogy lát majd neki esélyt egyenlősíteni, és hogy rittyent majd minisztériumot a semmiből, apparátussal, hivatali hatáskörrel és néhány kiérdemesült cápával az alsóbb emeleteken, az persze érdekes kérdés lesz, miként az is, hogy mit keres majd Gyurcsány Ferenc az ifjúsági minisztériumban, ebben a par excellence fideszes fogantatású intézményben. Azt a mondatot, hogy a "gyerekközpontú kormányzás megvalósítását várjuk tőle", akár Orbán is mondhatta volna (de Medgyessy Péter mondta), Gyurcsánynak viszont lesz pár elkölthető költségvetési millliárdja, aminek segítségével kipróbálhatja magát az államigazgatásban. Mindeme változtatások azonban leginkább látványjellegűnek tűnnek. A Medgyessy-kormány a megengedhetőnél kicsit jobban túlköltekezve, nagyobb disznóságok és nagyobb balfogások nélkül, a mániákus konfliktuskerülés jegyében húzott le egy évet. Hogy lenne ténykedésük mögött valami súlyosabb ideológiai rendező elv, valami invenció, valami eredetiség, azt sem ellenfelei, sem barátai nem állíthatják róla.
