A szerk.
Ki telefonálhatott a Nyugdíjbiztosító székházába hétfő reggel? Hogy bomba van, kezit csókolom, az üzemegységben elhelyezve? Az illető mindenesetre jó búvóhelyet választhatott, mert mire az elnökválasztók átértek a Nyugdíjfolyósítóba, már ott is telefon várta őket, hogy ott se tessenek ülésezni, tisztelettel, mert ott is felrobbanik a krémium, ha sokat ülésez. Aztán az Egészségbiztosítóban dettó. Ekkor jelentette ki egy harcias matróna, egyfajta Dobó Katicaként, aki akár Bálint Attila MSZOSZ-szóvivő is lehetett, hogy az utcán is megválasztják, akit meg kell, vagy a Duna jegén, vagy Eger várában! És így is lett. Hogy pontosan kiket és hogyan és mi végre választottak meg, azt nem sokan értik Magyarországon, és egyáltalán nem biztos, hogy nem éppen ez a cél.
Az eddigi zűrzavart most például az fokozza, hogy a jelek szerint az egészségbiztosító új közgyűlése már eleve törvénytelen keretek között kezdte működését: a törvényes határidőig tizenegyen nem nyilatkoztak összeférhetetlen posztjaikról, és az új elnök, Kovács Pál sem mondott le augusztus 18-ig MSZP-s parlamenti képviselői helyéről, ami szintén ellentétes a jogszabályokkal, bármit is mond utólag erről Doktor Kovács. Továbbá: az ellenzéki pártok, illetve a delegálásból fura körülmények között kigolyózott Munkástanácsok az Alkotmánybírósághoz fordultak, mondván, nemcsak az önkormányzati mandátumok elosztása törvénysértő, hanem magának a delegálásnak az elve is az; és ha az Ab nekik ad igazat, minden elölről kezdődik. De addigra már azok, akik az elmúlt hetek alkudozásai közepette csapásokat adtak s kaptak, jól kiteregetik egymás szennyesét, esetleg arra sem ügyelve majd, hogy a másoké egy kicsit az övéké is, hiába, kicsi ország, kicsi tébé. A nép meg figyel, aztán beleszédül és elege lesz. És ha ezután, a tb-önkormányzatiság ürügyén hosszú évek óta folyó tragikomédia legújabb fejezete után azt hallaná, hogy járóbeteg-ellátásra és - és!! - üzemanyag-kereskedelemre szakosodott, külföldön bejegyzett off-shore cégek a magyar társadalombiztosításon keresztül mosnak tisztára isten tudja miből származó pénzeket, meg hogy a tb-től milliárdos megrendelésekhez juthatnak nemzetközi szintű szélhámosok - szóval, ha ezt hallaná, már a fejét se kapná fel.
A bombariadó viszont, akárki is találta ki, új elem a magyar szakszervezeti mozgalom történetében. Kérdés, hogy mi jön utána. Például jön-e utána az, hogy egyszer a telefonáló majd csak a robbantás után tárcsáz, itt a Bárgyú-Meinhof csoport, hogy sikerült a röpgyűlés, faszikáim, földet ért-e már mindenki. És hogy akkor minden vitás kérdés esetleg így lesz-e majd elintézve; lesz-e olyan, hogy az egyik szakszervezeti padre filézett, zsíros tonhalat küld a Népszabadság hétvégi mellékletébe csomagolva a másik szakszervezeti capo di familiának; locsolnak-e le majd aktivistát benzinnel másik aktivisták; alszik-e majd a halakkal munkaadó, a Csepeli-öbölben, térdig vasbetonban? Pénzelnek-e majd valakiket az oroszok? Újságírót, kormányhivatalnokot lőnek-e majd suhancok lopott Ladából?
A helyzet sokat ígérőnek tűnik. Azóta, hogy valami elmeháborodottnak a rendszerváltás táján az a perverz ötlete támadt, hogy a szociális ellátásra beszedett közpénzeket lényegében demokratikus ellenőrzés nélkül működő fantomokra, az úgynevezett szakszervezetekre kell bízni, valamint hogy ezeket a szakszervezetek és egyéb gyanús érdekképviseleti testületek által létrehozott, közpénzeket kezelő intézményeket vagyonnal kell felruházni, valamint hogy ezeket az időközben megbonthatatlan és átláthatatlan falanxba szerveződött intézményeket, testületeket és szervezeteket néhány okos törvénnyel a taknyosba széjjelzavarni azóta se jutott senkinek az eszébe, vagy ha az eszébe is jutott, hát kussol róla, mert ezek a testületek és igazgatóságok és önkormányzatok és bizottságok sajnos közben már egy kicsit sok embert és pártot és mindenkit vettek meg, szóval azóta, hogy ez így van, tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy az úgynevezett "szociális szféra" már eddig is lendületes kriminalizálódása mikor kezd el ballisztikailag és kórbonctanilag is értékelhető jellemzőket mutatni.
A társadalom- és nyugdíjbiztosítási intézményrendszer működését Magyarországon a rendszerváltás óta szakadatlanul törvénysértések és gigantikus síbolások kísérik, környékén hétpróbás gazemberek és nagy hatalmú lobbisták sündörögnek. Ne csodálkozzunk, ha a bombariadó csak egy romantikus, izgalmas kor kezdetének bizonyul majd.
