Az ukrán hatóságok szeptember 8-án rendszerszintű oroszbarát propaganda terjesztése miatt 15 weboldalt blokkoltak Magyarországról, Romániából, Moldovából és Görögországból. Ezek között nyolc magyar volt – a News Front, a Bal-Rad, a Hírlistázó, a Demokrata, a Vdtablog, az Origo, a Szilaj Csikó és a Pravda Magyarország –, de közülük csupán az Origo szerepel a 100 leglátogatottabb magyar weboldal listáján, a 11. helyen. A többségük ismeretlen, köztük nem egy az oroszok által támogatott weblap. Válaszként Magyarország szeptember 29-én 12 ukrán weboldal elérését korlátozta. Ezek a tsn.ua (5.), az oboz.ua, az anons-zak.com.ua, az ungvar.uz.ua/, a zakarpattya.net.ua/, a pravda.com.ua (2.), a hromadske.ua (54.), a nv.ua (7.), a lb.ua (76.), az insiderinfo.com.ua, az uaonline.com.ua, illetve az eurointegration.com.ua oldalak. Ezek közül a jelzett öt van a 100 leglátogatottabb ukrán portál között, de hiányuk Magyarországon elsősorban az ukrán menekülteket sújtja.
Ezek a részletek egyértelművé teszik: a magyar kormány lépése ismét nem szimmetrikus válasz volt (miként azt egy ilyen helyzetben a diplomáciai gyakorlat alapján várhatnánk), hanem a magyar–ukrán viszony további rombolása, újabb kis lépéssel. A kormányzati kommunikáció célja ugyanis az, hogy Ukrajnát a „kockázat” biztonságpolitikai kategóriájából a „fenyegetés” kategóriája felé tolja – annak érdekében, hogy ez lehessen a 2026-os választási kampány fő üzenete. Ahogy ezt jelezte az elmúlt napokban Orbán Balázsnak, a miniszterelnök politikai igazgatójának Facebook-bejegyzése, vagy magának a miniszterelnöknek a Zelenszkijt magyarul megszólaltató kamuvideója is; ezek a Tisza Pártot és annak vezetőit egy platformra helyezték Ukrajnával és a háborús fenyegetés kérdésével.
Nincs új a nap alatt: a külső fenyegetés felhasználása politikai és választási kampányeszközként 2015 óta szerves része a Fidesz hatalmi eszköztárának. Erre 2015 és 2021 között a kormánypárt a migránsokat és „Brüsszel” különböző olvasatait használta. S bár ez a két komponens továbbra is stabilan tartja a helyét a nemzet ellenségei között – és szolgál hivatkozási alapként az immár tíz éven át fenntartott, legutóbb 2026 márciusáig meghosszabbított válsághelyzethez –, Ukrajna a 2022. februári orosz agresszió után, a jövő áprilisi magyar parlamenti választásokra figyelemmel vált fokozatosan a legértékesebb politikai kampányeszközzé.
A magyar kisebbség ürügyén
Az orosz–ukrán háború sokkja térségünk társadalmaiban, így a magyarban is érzelmileg új kontextust teremtett, és óriásira növelte a biztonság iránti igényt. A háborúba „belesodródás” narratívája pedig meglepően könnyű győzelmet hozott a Fidesznek – annak ellenére, hogy ez a mese is hamis volt, hiszen soha senki nem akart bennünket „belevonni” ebbe a háborúba. Hadviselő féllé csakis az országunk elleni váratlan támadás esetén válhattunk volna; és még egy NATO-tagállam elleni támadás esetén is magyar kormánydöntés kérdése lenne a részvétel a kollektív védelemben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
