Európa önjelölt megváltójából a kisebbségbe szorított soviniszta szélsőjobbos békebontók szájhőse

  • Haskó László
  • 2018. szeptember 16.

Publicisztika

Elkezdődött a végső visszaszámolás.

Elkezdődött a végső visszaszámolás. Innen még az olyan kaméleonoknak, mint Orbán Viktor sincs visszaút. Orbán Viktor nem tudja elviselni és elismerni a legkisebb kudarcot sem. Elveinek, gyakorlatának és személyének ilyen mértékű elutasítását valószínűleg már fölfogni sem képes. Európa önjelölt megváltójából a kisebbségbe szorított soviniszta szélsőjobbos békebontók szájhőseként kellene azonosítania magát. Tiszta aggyal ez elviselhetetlen volna. Ám ő nem inog meg. Nem inoghat meg. Túl sokat veszíthet. Köztörvényes csontvázak százával dőlhetnek ki a szekrényéből, ha kiveszik a kezéből a kulcsot.

A Sargentini-jelentés elfogadása merőben új belpolitikai helyzetet is teremtett.

Senki sem tarthatja továbbra is legitimnek a magyar kormányt, bármekkora többséget bitorolnak és bármilyen útszéli hangon fenyegetőznek és szitkozódnak.

Szánalomra sem méltó, magukat ellenzékinek hazudó pártjaink (LMP és Jobbik) letették a garast az önmaga védelmében az EU szétrombolásán erőlködő és az európai nemzeteket előbb-utóbb konfliktusba sodró Orbán mellett. Aligha leptek meg bárkit.

Szánalomra méltó parlamenti ellenzéki pártjainknak pedig (MSZP, illetve DK) el kellene végre dönteni, hogy a kormány ellenzékeként a Parlamentben kívánják folytatni, vagy a rendszer ellenzékeként az utcán. A kettő egyszerre nem megy. A Sargentini-jelentés kétharmados elfogadása után ismét alkalmat kaptak, hogy felmondják az együttműködés minden formáját (beleértve az országgyűlésit) azzal a magyar kormánnyal, amelyik elveszítette minden tisztességes európai politikai formáció támogatását, és amelynek útja egyenesen a politikai és a büntetőjogi süllyesztő felé visz. Ha a Parlamentben maradnak, sokat segítenek Orbánnak abban, hogy magával rántsa az országot is a szakadékba. Hosszú és fájdalmas agóniát segítenének, amelynek tömjénfüstje nagy valószínűséggel őket is megfojtaná.

És hol van az istenadta nép? Hol vannak az üldözött civilek?

Hol vannak a jó Gulyások, Balázs és Márton? Szomorú, hogy a céltalan nagy pesti tüntetés óta nem hallani róluk. Nekik kellett volna elkezdeni a szervezkedést, már szerdán délben. Ez az ő terepük, nem a képviselő-választás.

Az is érdekes lesz, vajon a CÖF és más kormánybérencek felélesztik-e 2006 őszének bűzös szellemét? Tudjuk persze, hogy helyettük is Orbán gondolkodik.

Itt megállok. Dalí híres képe jut eszembe. Melyik? Melyik?

false

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.