Elkezdődött a végső visszaszámolás. Innen még az olyan kaméleonoknak, mint Orbán Viktor sincs visszaút. Orbán Viktor nem tudja elviselni és elismerni a legkisebb kudarcot sem. Elveinek, gyakorlatának és személyének ilyen mértékű elutasítását valószínűleg már fölfogni sem képes. Európa önjelölt megváltójából a kisebbségbe szorított soviniszta szélsőjobbos békebontók szájhőseként kellene azonosítania magát. Tiszta aggyal ez elviselhetetlen volna. Ám ő nem inog meg. Nem inoghat meg. Túl sokat veszíthet. Köztörvényes csontvázak százával dőlhetnek ki a szekrényéből, ha kiveszik a kezéből a kulcsot.
A Sargentini-jelentés elfogadása merőben új belpolitikai helyzetet is teremtett.
Senki sem tarthatja továbbra is legitimnek a magyar kormányt, bármekkora többséget bitorolnak és bármilyen útszéli hangon fenyegetőznek és szitkozódnak.
Szánalomra sem méltó, magukat ellenzékinek hazudó pártjaink (LMP és Jobbik) letették a garast az önmaga védelmében az EU szétrombolásán erőlködő és az európai nemzeteket előbb-utóbb konfliktusba sodró Orbán mellett. Aligha leptek meg bárkit.
Szánalomra méltó parlamenti ellenzéki pártjainknak pedig (MSZP, illetve DK) el kellene végre dönteni, hogy a kormány ellenzékeként a Parlamentben kívánják folytatni, vagy a rendszer ellenzékeként az utcán. A kettő egyszerre nem megy. A Sargentini-jelentés kétharmados elfogadása után ismét alkalmat kaptak, hogy felmondják az együttműködés minden formáját (beleértve az országgyűlésit) azzal a magyar kormánnyal, amelyik elveszítette minden tisztességes európai politikai formáció támogatását, és amelynek útja egyenesen a politikai és a büntetőjogi süllyesztő felé visz. Ha a Parlamentben maradnak, sokat segítenek Orbánnak abban, hogy magával rántsa az országot is a szakadékba. Hosszú és fájdalmas agóniát segítenének, amelynek tömjénfüstje nagy valószínűséggel őket is megfojtaná.
És hol van az istenadta nép? Hol vannak az üldözött civilek?
Hol vannak a jó Gulyások, Balázs és Márton? Szomorú, hogy a céltalan nagy pesti tüntetés óta nem hallani róluk. Nekik kellett volna elkezdeni a szervezkedést, már szerdán délben. Ez az ő terepük, nem a képviselő-választás.
Az is érdekes lesz, vajon a CÖF és más kormánybérencek felélesztik-e 2006 őszének bűzös szellemét? Tudjuk persze, hogy helyettük is Orbán gondolkodik.
Itt megállok. Dalí híres képe jut eszembe. Melyik? Melyik?
| ||
.jpg "false")
A szerző sebész.
