Ezentúl Habony Árpád kifutófiúja irányítja a Figyelőt

  • Urfi Péter
  • 2017. január 26.

Publicisztika

Schmidt Mária elkezdte az „intellektuális megújítást”. A lap vezető újságírója azonnal felmondott. Mi lesz most?

Az eddig tekintélyes üzleti hetilapként számon tartott Figyelőt mától háromtagú szerkesztőbizottság vezeti – olvasható a honlapjukon. „A szerkesztőbizottság elnöke Lánczi Tamás, tagjai L. Simon László és Tallai Gábor. A bizottság értékeli a lap piaci helyzetét, javaslatokat dolgoz ki a nyomtatott és online verzió intellektuális, szerkezeti és vizuális megújítására, valamint felel az átalakítás sikeres megvalósításáért” – olvasható a közleményben.

Schmidt és Lánczi a Századvég konferenciáján

Schmidt és Lánczi a Századvég konferenciáján

Fotó: MTI

Amikor Schmidt Mária cége megvette a lapot, a kormánypárti történész azt nyilatkozta az Origónak: „Elsősorban pénzügyi befektető vagyok a lapnál, és a most is meglévő magas szintű szakmai munka folytatását tűztem ki az egyik legfontosabb célomnak.” Ha valaki véletlenül hitt volna neki, annak gyorsan csalódnia kellett. A szerkesztőség autonómiáját ugyanis akkor is csorbítaná a föléje rendelt szerkesztőbizottság, ha abban csupa független médiaszakember ülne. De nem erről van szó: az új főnököknek közük nincs az újságíráshoz, ellenben egyikük a fideszes médiaguru Habony Árpád, másikuk a kormánypárt, a harmadik pedig a tulajdonos Schmidt Mária alkalmazottja.

Lánczi Tamás egyrészt a kormányzati agytröszt – és korrupciós központ – Századvég vezető elemzője, aki esténként a közmédiában magyarázza el a kormány álláspontját. A hirado.hu-n állandó blogja is van, amelyben rengeteg pénzért olyasmiket írogat, hogy „érthetetlen, hogy miért csinálják a hisztit” a Népszabadság bezárása ellen tüntetők. Másrészt ő Habony Árpád és Arthur Finkelstein közös londoni tanácsadó cégének igazgatója. 2015-ben a Figyelő megírta, hogy honnan lehet pénze Habony Árpádnak, tavaly pedig pont a külföldi tanácsadói munkájáról írtak. Cinizmus lenne azt firtatni, hogy a lap a jövőben közöl-e hasonló cikkeket.

L. Simon László fideszes képviselő mai nyilatkozatában sietett leszögezni, hogy „nem független lapot akarunk csinálni”. Kiderült, hogy szerinte ilyen nem is létezhet. A bizottság harmadik tagja Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója, Schmidt Mária állandó munkatársa, akit elsősorban a „Magyarország halszagú” címen elhíresült emlékdal körüli médiafelhajtásból ismerhet a művelt közönség.

A 444 tényként közölte, hogy a bejelentés hatására felmondott a Figyelő legismertebb újságírója, a pénz-piac rovat vezetője, Brückner Gergely. A főszerkesztő, Lambert Gábor egyelőre nem akart nyilatkozni arról, marad-e a lapnál.

Az elmúlt hat évben sokszor végignézhettük azt, ami most következik. A kormányzati szócsővé alakított és korrumpálódott médiacégeknél, a közmédiánál, az Origónál, a VS-nél, a Tv2-nél dolgozó kollégák mind azzal a kérdéssel szembesültek, hogy megtartják-e az állásukat ebben a lehetetlen helyzetben, vagy hallgatnak a szakmai lelkiismeretükre, és vállalják az egzisztenciális bizonytalanságot. De nincsenek könnyű helyzetben azok az újságírók sem, akik a kormánnyal szemben kritikus ATV-ben vagy a Puch László új médiaportfóliójához tartozó Népszavánál és Vasárnapi Híreknél dolgoznak. Sajtóhírek szerint ugyanis ezek a cégek is kénytelenek voltak megtalálni a modus vivendit az állampárttal, és annak bizony ára lesz. Többen fel is álltak mindkét helyen.

Akik veszik a bátorságot és a kalapjukat, sokat kockáztatnak, akár a hivatásuk feladását is, hiszen alig van már hely, ahová mehetnének. Épp ezért illeti őket tisztelet. De szolidárisnak kell lennünk azokkal is, akik ezt nem engedhetik meg maguknak, viszont próbálnak egy rossz helyen jó cikkeket írni. Nem rájuk kell haragudnunk azért, hogy nincs jobb választásuk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.