0. Néhány javaslat, észrevétel, amelyek azonnali, mélyreható, ugyanakkor könnyen végrehajtható és kellemes változásokat igyekeznek előidézni a magyar politikában.
1. A politika szó eredeti használata-jelentése: 'közügyek; kisebb-nagyobb közösségek közös ügyeinek intézése'.
1.1. Ezzel szemben mit jelent a szó ma Magyarországon: 'kényszeres veszekedőgépek totális háborúja'.
1.2. A válság mélységét és természetét jól modellálja, hogy a szó "helyes" használata ez utóbbi lett, vagyis egy helytelen szemléletmód próbálja rossz hírét kelteni a közügyek gyakorlásának. Még akik nem osztják ezt a szemléletmódot, azok is így használják. Márpedig a nyelvtani szabályok sok szempontból szigorúbbak és mélyebbek az alkotmánynál is. Ha eredeti jelentésében, értelmében, nem pejoratíve használod, értetlenkednek. Megbolondultál, ez neked tetszik, ami itt folyik? Normális vagy? És elmagyarázzák, hogy mi a "politika", hogy mit jelent igazából, a valóságban, az életben, ma Magyarországon, ténylegesen.
1.1. Ezt: 'Amit a legügyesebb/legakarnokabb önzők odafenn csinálnak: öncélú hatalomelvűség, elfogult, engesztelhetetlen marakodás a mindig-kevés forrásért. A kényszeres nyomingerség, a sikeres hatalmaskodók terepe. A förtelem birodalma, az alantasság diskurzusa. Alantas témák, alantas érzelmek, alantas világszemlélet, alantas kommunikáció. A magány és a magán "védelme", az otthontalanság növelése. Aki nem geci, az hülye. A rendszer azokat a személyiség(jegy)eket részesíti előnyben, amiket pszichiátriailag lehet a leggyorsabban megfogalmazni: a neuro-para kontinuum. Depresszív lekötelezési rend befelé, agresszív ellenségképzés ki-felé. Irigység, bosszú és ismét csak alantasság.'
1.1.1. Néhány nap mint nap elhangzó példa e szóhasználatra. "Szakmai kérdésekről beszéljünk, és ne csússzunk át a politikába." "És ezek valódi értékek, nem csak politikai értékek." "Politikai indíttatást sejt mögötte." "Nehéz megóvni a közszolgálati intézményeket, a médiát, a minisztériumokat a politikától." "Az Alkotmánybíróság munkáját a 16 év alatt soha nem befolyásolta a politika." Stb. Ezeknek a mondatoknak nincs értelme, ha a "politika" szót eredeti jelentésében értjük, próbáljuk behelyettesíteni a mondatba. (Miért kéne megóvni a közszolgálati intézményeket a közügyek intézésétől? Vagy az alkotmánybíró hogyan büszkélkedhet épp így, hacsak nem úgy érti, hogy munkájukat nem befolyásolta az a gány, amit ma Mo.-n "politikának" neveznek.)
1.3. És ha ez a jelentés uralja le a szót, akkor hogy nevezzük azt, amit a szó eredeti - értelmes és helyes - használatában jelent?
1. Ezt: 'Közügyek; kisebb-nagyobb közösségek közös ügyeinek intézése. Családi, óvodai, iskolai, önkormányzati ügyek. Civil aktivitás. Kultúra, szórakozás, környezet. Mindenféle közösségi ügy. Ügyködés, hogy mindenkinek jó legyen. Segítőkész, nyitott, őszinte emberek, otthonos társas terek és időtöltések. Kedves, kedvteli, kedvcsináló, örömteli, örömelvű öntevékenység, szabad alkotótevékenység, kiváló munka és munkahelyi légkörtermelés. Kíváncsiság, felelősség, figyelmesség, humorérzék, empátia, szolidaritás, demokratizmus - ezek vannak a hierarchia csúcsán a politikában, és ez végre közös problémája-ügye kizsákmányolóknak és kizsákmányoltaknak.'
1.4. De miért pont erre keresnénk egy új szót? Miért pont ezt a fontos, mély, hatalmas jelentésmezőt foglalja el egy korlátolt, ellenszenves, agresszív és cinikus "filozófián" alapuló értelmetlenség? Inkább fordítva, kedves ember-, honfi-, elv- és polgártársak!
1. A politika legyen a közügyek hatékony és simulékony intézésének gyakorlata, ne pedig kényszeres veszekedőgépek totális háborúja. Olvasd: a "politika" (szó) legyen (jelentse azt, hogy) 'a közügyek hatékony és simulékony intézésének gyakorlata', ne pedig (azt, hogy) 'kényszeres veszekedőgépek totális háborúja (stb.)'. Legyen az előbbi a helyes használata a szónak, az utóbbi pedig legyen nyelvhelyességi hiba, rossz magyarság.
1.5.1. A nyelvi kompetencia hihetetlenül demokratikus dolog: még a nagyon nemtudatos és egynyelvű nyelvhasználók is nagyon jól értik az anyanyelvüket.
1.5.2. Ha pedig mindenki helyesen érti a szót, kijavítja a rossz használatokat, az automatice jó hatást gyakorol mindenki politikai magatartására is.
1.6. Ez a lehetőség ingyenes és egyszerű. Elhatározás kérdése.
1.6.1. Ha arra hivatkozol, hogy mindegy, hogy én mit gondolok, vagy te mit gondolsz, vagy hogy mi lenne (a) jó; a kőkemény és szomorú valóság az meg egy másik dolog - akkor te e másik dolog, a permanens háború és a szomorú valóság mellett döntöttél, azt választottad.
1.6.1.1. Másfelől egyáltalán nem mindegy, hogy én (és te és akárki) mit gondolunk, ahogy az sem mindegy, hogy mi lenne (a) jó. A politikát mi csináljuk, én, te, ő, mi, ti, ők.
1.6.1.2. Tehát nem a fatálisan rossz valóságban hiszünk, mert ez a hit teremti, termeli újra a rossz valóságot, mert ez a hit rosszhiszeműség, mert rosszat gondol "az emberről", a világról, a teremtésről.
*
2. A hírközlés egy az egyben osztja a fent emlegetett borzasztó szemléletmódot, és éjjel-nappal reklámozza és terjeszti a 'veszekedőgépek totális háborúja' értelmében vett "politikát".
2.1. Ezzel egyúttal az "oszd meg és uralkodj" elvét is. Ahelyett, hogy a politikailag hatalmatlan, ki- és lehasznált többséget segítené a "politikai elit" rövidlátó önzésének és felelőtlenségének korlátozásában, a "politikai elitnek" segít, hogy a többség beszálljon a Nagy Drámájába valamelyik oldalon, csatlakozzon az össznépi (ön)csaláshoz, a vádaskodásversenyhez, a tárgyilagosság, a demokratikus együttműködés és a kedves, nyitott kommunikáció ellehetetlenítéséhez. Nem a mindennapi ügyek hatékony megoldásához segíti az embereket, hanem a konfliktusélezés országos lehetőségét kínálja.
2. És ami nem "politika" a hírekben, az is csak katasztrófa.
2.0.1. Úgyhogy 16 éve "Az ellenzék (a kormány) nem tartja elfogadható kiindulópontnak (nevetségesnek / olcsó kampányfogásnak tartja) a kormány (az ellenzék) beadványát (javaslatát)..." vagy a "Nem közeledtek az álláspontok a költségvetési törvény mai parlamenti vitája során sem..." kezdetű hírek
2.0.2. azzal végződnek, hogy "Szakadékba zuhant egy busz Ecuadorban. A balesetben 9-en meghaltak, 15 sebesült, ebből 3 életveszélyes állapotban..." "Tisztítás közben elsült a szolgálati fegyvere annak a kiskunfélegyházi rendőrnek, aki..." "A katasztrófa áldozatai közül 5 gyermek volt..." "Kukába dobott csecsemőt találtak Salgótarjánban..." "A tragédia 4 emberéletet követelt..." "Kórházba szállítás közben meghalt..."
2.0.2.1. Bazmeg! Valaki meghal egy mentőben! A végtelen számú eseményből, ami történik a világban, pont arra szeretnék koncentrálni, hogy valaki meghal egy mentőben! Hülye vagy? Térjél már magadhoz!
2.0.2.2. Tudod, mi az a Foucault-inga? Na látod!
2.0.2.3. Tudod, hány ember hal éhen a Földön naponta? 32 000.
2.0.2.2. De figyeld ezt a gyöngyszemet egy mértékadó hírközlő 3 perces rövidhíreiből (avagy a Föld végtelen számú aznapi eseményéből): "Bozóttűz ütött ki az ausztráliai nemtudomhol. A helyszínre nagy erőkkel kivonuló tűzoltók megfékezték a lángokat, az anyagi kár nem jelentős, emberéletet sem követelt. [Még baj se történt! Hát akkor ez meg mi(afasz)ért hír? Egyrészt, mert majdnem baj történt, nem érted? Hát kiveszett belőled minden emberi együttérzés? Másrészt mert, figyelj:] Mint emlékezetes, tavaly nyáron [viszont, haha] hatalmas bozóttűz pusztított Ausztráliában. Akkor [még mindig a 3 perces gyors rövidhírek!] iksz hektárnyi terület vált a lángok martalékává, ipszilon milliárd dollár kár keletkezett, és zé ember halt meg."
2.2. Hihetetlen mennyiségű érdekes, fontos és valóban mindenkit érintő és érdeklő esemény termelődik naponta a világban. Izgalmas, csodálatos, sőt szép dolgok tömkelege. Végük lenne a cinikusoknak, ha kinyitnák az érzékszerveiket és szellemüket, hogy mennyi! Legyen a magyar kultúra világszerte híres és szimpatikus sajátossága, hogy a hírekben az embereket állandóan tudományos, művészeti, irodalmi és (tényleg) közéleti eseményekkel és kérdésekkel is traktálják.
2.0.2.1. Ha "profi" hírszerkesztő vagy, vagy csak annyit tudsz mondani, hogy az embereket ez nem érdekli, akkor olvass el egy jó regényt, aztán egy jó ismeretterjesztő könyvet, nézz meg egy jó mozit (színházat), menj el egy jót kirándulni a családoddal végre, és ne veszekedjetek, szerezz be jó zenéket, és mindenképp táncolnod kell egy jót. Sportolj és szeretkezz rendszeresen. Ne fontoskodj. Ne hidd el, hogy az embereket csak a rossz érdekli. Ez részben (neuro) tévedés, részben (para) projekció. Rossz figyelemszerkezet, a de- és represszív kommunikáció jegye. Önbeteljesítő katasztrofizmus. Rossz meg baj persze van ezen kívül is, és kell is vele foglalkozni, a kritikai tevékenység létfontosságú. De aki nem hagyja magát sem és lehetőleg senkit a jókban is elmerülni, nincs benne gyakorlata, az nem tud jó példát mutatni. A rosszal foglalkozni - ahogy a költő mondja - "a rendelkezésre álló ébrenléti idő 7x7 százalékánál többet nem szükséges, logikailag hamis, gazdaságilag veszteséges, politikailag inkorrekt, esztétikailag kifogásolható".
*
3.1. A kényszeres acsarkodás a rendszerváltás óta jelentősen akadályozza és ma már szinte ellehetetleníti a munkát.
3.2. Pedig munka van elég. Rosszul áll az EU-konvergencia. Állítólag most kötelező a megszorító program.
3.3. Hogy az acsarkodás abbamaradjon,
3.3.1. de azonnal,
3.3. továbbá hogy az elkövetkező egy-két év tényleg rendesen menjen, és kijussunk a kátyúból, ehhez széles körű együttműködési és cselekvési készségre, valamint a kormányzás széles körű társadalmi támogatottságára van szükség. Egyszóval általános bizalomra.
3.3.2. A bizalom szintén csupán döntés kérdése. A bizalom általános előnye, hogy nem kell csalni. További előnye, hogy kitisztítja a látást, azonnal felismerjük a rossz lelkiismeret megannyi jelét embertársunkon, és így könnyen tudunk neki (és/azaz magunkon/mindenkin) segíteni.
3.4. A jelenlegi pártpolitikai ellenségeskedés viszont szintén széles körű. Az állami, önkormányzati, intézményes, kulturális stb. szférát is, de még a közvélemény-kutatást, a politológiát és az újságírást is igyekeznek pártszempontoknak alárendelni. Ez a mai magyarországi "politikai" cinizmus - az eleve elfogult, vagyis ostobán önző világlátás és mindennapi cselekvés - egyik fő szervező elve. Ezért nem megoldás a nagykoalíció: négy évig azon menne az össznépi hirig, hogy ki szegte meg az előzetes megállapodásokat és/vagy a vég nélküli veszekedésben fogant nagykoalíciós szerződést.
3.4.1. Azonnali megoldást kínál azonban az a körülmény, hogy a két nagy "politikai" erőnek egyaránt van "karizmatikus" figurája, a saját táborában erős támogatást élvező és tekintéllyel rendelkező vezetője. Igaz, hogy az ellenoldal elkeseredettebb pártemberei, -kliensei és -hívei gyűlölik őket,
3.4.1.1. de a gyűlölet védhetetlen. Nem szép, nem jó senkinek, nem gazdaságos. Az őszintétlenség, a rossz önismeret, az önkritikátlanság jele. A természetben nem fordul elő, csak az embernél, aki pedig, ha felfedezi szívében, azonnal legyőzi, mert tudja, hogy az csak egyetlen dologra jó, gyűlöletkeltésre, ami szintén rossz, tehát ne legyen.
3.4.1.2. Ismét csak egy egyszerű, könnyű döntés. III. "Anti" Richárd: a hős elhatározza, hogy ezentúl jó lesz. Szakmai tanácsa "politikai" szerepek/történetek alakítóinak: 100 százalékig gonosz ember/szituáció nincs. (Leginkább azok közelítik meg, akik/ahol hiszik, hogy van.)
3. A két reprezentatív figura együtt dolgozik. Két ember munkájának összehangolása megoldható, különösen, ha ugyanaz a szakterületük. Összeteszik, amit tudnak. Méltó vezetőként példát mutatnak az embereiknek az együttműködésre. Folyamatosan konzultálnak, megkérdezik egymást, egyeztetik elképzeléseiket, javítják egymás kommunikációját stb.
3.0.1. Ami mellett Gyurcsány és Orbán egy platformon kiáll, arról lehet tudni, hogy meg fogja kapni a kellő parlamenti és társadalmi támogatást.
3.0.2. Másrészt ellehetetlenül a klientúra és az önkéntes pártkomisszárok mindennapi rutinja: gyerekek, új brosúra van, a másikkal mostantól nem háborúzni kell, hanem együtt dolgozni.
3.0.2.1. A kedv a gazdaság motorja. Ahol az embereknek kedvük van felkelni, kedvük van a drága, édes, szeretett családtagjaikkal találkozni, kedvük van munkába, iskolába menni, kedvük van az emberekhez, kedvük van élni, ott jól megy a gazdaság. Vagy, ahogy a költő mondja: "a kedvesség azonnal hat. Az eddigi legtökéletesebb gyógyszer, ami a lelki szenvedéseket okilag, komplex módon és mégis szellemesen egyszerűen és tartósan szünteti meg. Hatóanyaga a kedv. A kockázatok és mellékhatások szintén üdvösek. Pl. a tárgyilagosság felszabadító izgalma."
3.0.3. Az együtt dolgozás mehetne mondjuk a ciklus végéig. 3 és fél év autogén tréning, gyógyító pszichodráma. 3 és fél év egymásvádolás- és fikázásszünet.
3.0.3.1. Amíg az EU-konvergenciát egyenesbe teszik. A nemzetközi pénzpiacok éppúgy kedvezően reagálnak, mint a provánszi pánkok, ha látják, hogy Magyarországon tényleg elszánták magukat valamire.
3.0.3.2. Ez után már nyugodtan önállósulhatnak: két autark ember, csak amikor kell, akkor dolgoznak együtt. Nem a nemzet misztikus uniójáról van szó: különbségek legyenek a parlamentben is, a társadalomban is. Legyen színes ez a k... kedves ország, ne mindent a Deákné vászna borítson be.
3.0.1.1. Orbán lehetne mondjuk miniszterelnök-helyettes. Egyszerű, adminisztratív döntés, nem kerül pénzbe. Lehetővé teszi a folyamatos közös munkát.
3.0.1.1.1. Már hallom is "a realitások" lesajnáló prókátorát: Viktor, alias győző, minden magyarok fősámánja soha nem fog belemenni, hogy "második" ember legyen. Továbbra is azt fogja hajtogatni, Gyurcsány hazudott, mennie kell, csak azután hajlandó tárgyalni bármiről. Az MSZP hazugságokkal nyerte a választást, nem legitim, szakértői kormány kell, uff. Ezen lehetne hisztizni a következő választásokig, totálisan lehetne mindent torpedózni, a "Minél rosszabb a szoclibek alatt / Annál jobb a fideszek között" dallamára. Aki magyar, annak a szomszédjának dögöljön meg a tehene.
3.0.1.1.2. Erre a nehézségre számos megoldás van. Egy némiképp irodalmias/filmes, de mindenképp realista megoldás lehetne például: Orbán bejelenti, hajlandó elvállalni a miniszterelnök-helyettességet (vagy valami hasonlót, ami biztosítja folyamatos együttműködésüket), amennyiben Gyurcsány szétosztja a vagyonát. Illetve nem is kell neki, boldogan megteszik ezt helyette az erre hivatott intézmények. (Jó, tartson meg pár száz millányit; a nagyvonalúság nyereséges, a bosszú veszteséges.) És akkor még az őszödi beszéd hitele is lehívható lenne.
A szerző irodalomkritikus.
