Fantomas visszatér

  • 1999. július 29.

Publicisztika

Már a gázcsapból is Németh Miklós köszön vissza. Persze nyár van, meg hatlábú borjú született Petneházán, játszin ugrabugrál az összes lábán, mégis oktalanság lenne azt hinni, hogy az egész hisztit csak a sajtó tartja életben. Inkább a szocialista párt, minek hirtelen két magyarázata is kínálkozik.

Egyfelől szerencsétlen komancsok, lám, az utolsó hatlábú borjújukat is előhúzzák a kabátujjból. Ez annál is röhejesebb, mert arról is jönnek hírek, hogy a Fidesz-kancellária a szóba jöhető ellenséges miniszterelnök-jelöltek lázas feltérképezésébe kezdett. Ez már valami, már akkor majrézni kezdenek, amikor birkát emlegetnek.

Másfelől lehet, az ipari méretű belvendettázásokban végképp paranoiássá lett szocialisták szartak be a legjobban, s menten a kettős vezetésről szőtt delirációik élénk cáfolgatásába csaptak. De visszafogottabb elemeik is hajlamosak nagy nyilvánosság előtt mélázni azon, hogy akkor ez most jó-e nekik vagy nem jó-e.

Limonádé Joe.

Mert ki is Németh Miklós?

Egy kádári reminiszencia, leginkább. Az ilyesmit persze sokan bírják, főleg a nép, ugye. Ugyanakkor akik - ilyesmikért és más viselt dolgaiért - hülyének nézték őt, legtöbbször rákúrtak, lévén az efféle sommázgatás egyszerű perverzió.

Mindenki jól tudja ugyanis, hogy nem tud semmit. N. M. e pillanatban egy jónevű senki. Csak múltja van, meg az úgyszólván folyamatos emlegetésben elhasználódott neve. Egy kabát, amiről a szabó azt mondja, esetleg kifordítható. Ha sikerül.

Vagy nem.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.