Feljön a Szenes

  • 1999. június 3.

Publicisztika

Mint a mesében, tényleg a lupus. Kajabálták a nevit, kajabálták, ám a kezdeti ijedtség és döbbenet nem tartott sokáig. Szenes Andrea neve és személye azonban kitartónak bizonyult, felröppent időnként, mint alelnöki jogkörrel felruházott plasztikgriff, ám az ember csak vonyított egyet a vállán, annyi hülyeséget hall a nap huszonnégy órájában, hogy szinte meg se kottyan neki.

Mint a mesében, tényleg a lupus. Kajabálták a nevit, kajabálták, ám a kezdeti ijedtség és döbbenet nem tartott sokáig. Szenes Andrea neve és személye azonban kitartónak bizonyult, felröppent időnként, mint alelnöki jogkörrel felruházott plasztikgriff, ám az ember csak vonyított egyet a vállán, annyi hülyeséget hall a nap huszonnégy órájában, hogy szinte meg se kottyan neki.

S tessék. Ki eddig a kapu előtt dobrokolt, egy voltaképpen váratlan pillanatban (ez ügyben mégis melyik ne lett volna az) besurrant. Törvénytelenül regnáló kuratórium ide vagy oda, Andi pár napja alelnököl. (Ezek vagy összekeverik a szezont a fazonnal, vagy tényleg minden mindegy nekik. Csak egy összehasonlító szótározás az övékből: Csonka-Magyarország nem ország..., Csonka-kuratórium kuratórium, a teljes meg maga a pokol.)

Képzelhetik, hogy ment ez. Az illetékes szózatot hall, nyilván az égből: Hívd Andreát! Hívd Andreát, kishuszár! Aztán máris azon veszi észre magát, hogy csörög a vonal másik végén a telefon, Andi-lakás, nem vagyunk itthon, de ne add fel.

Nos, az égi szózat egy fenét jött T. József parasztvezértől. És Szenes apuka sem haknizott soha a büdös életben, nemhogy a Célapátfalvai Vörös Munkaegység Téesz kultúrházának világot jelentő deszkáin T.-né Csé Máriával, a neves művésznővel, de még a párizsi Olympia színpadán sem. Az illetékes csupán bekapcsolva felejtette a videóját, amiben a neves tévészemélyiség 400 interjújának egy, úgyszólván best of darabja volt éppen. (Talán pont az, amin Szenes médiatényező-nő ekképp szól Tamás Gáspár Miklóshoz: "Maga filozófus. Azt szeretném kérdezni, hogy mi a maga filozófiája?" Egyébként ez tipikusan az a helyzet, amikor a legsötétebb hülyeség is mint mindennapi adottság jelenik meg; a kérdezett kapásból valami szellemességgel próbálta elütni a dolgot, persze vesztére. Mert ha megdöbben, netán kivár, isten ments, se köpni, se nyelni sincs érkezése, akkor a jövő alelnöke bizonyára pontosított volna: "Na mi is a maga filozófiája? És hol tartja, a nippek között? Mit ad neki enni, házit vagy ólommentest?" Ez legalább médiaesemény lett volna, inkább ez sem. Persze az érem másik oldala, hogy mér´ köll odamenni, hacsak nem jólneveltségből.)

Kérdés, ha T. József nem szólt, akkor elég-e egy kóboráram a videóban. Hát, nem is. Ki kell mondjuk: maga az Amerikai Egyesült Jueszé elnöke szólt le kis pártfozséja érdekében. Igaz, nem ez a mostani, hanem az előző demokrata. Mert olyan annak a szíve, mint a mogyoróvaj, kenyérre lehet kenyni. "Mondja Andrea, mért nem csinál már rendet a tévénél azzal a kis alelnöki pofikájával" - így Jimmy, a Carter. (Sz. A. ez irányú televíziós közlésének a tartalmát pontosan, formáját hűen igyekeztünk közölni.) És nem elég, hogy csereznyéztek egy tálból, de Szenes személyiség még kifejezett alelnökséget is tanult egy decens és mindenki által könnyen elérhető ösztöndíjjal Amerikában. (Ugyancsak az érintettől tudható, mint a 400 csapás: bemondta a tévében.)

Azt is mondta, hogy vissza kell szoktatni a népeket az egyesre, mert még mindig oda van nekik beprogramozva (mit tesz ugye a hozzáértés) a tévéjük, csak elkalandoznak. De én majd visszahozom nekik a Családi kört, meg a Jogi eseteket, és akkor majd nyugton lesznek. Vissza a boldog egytévérendszerhez. S e nemes gondolat teszi Andreát ténylegesen kinevezője szemében az egyedül alkalmassá a műsorfőnöki posztra. ´ is tudja, hogy mi kell a polgároknak: gyökerek, vissza a gyökerekhez.

Andrea valódi horizontjával egyébként mindenki más tisztában van. Mi se rá haragszunk. Legyen boldog.

A gáz megint a döntéshozó penetráns cinizmusa felől szaglik. Van ez a T. vonal, na jó, nyomja csak nyugodtan, ha más nem jut neki, de van itt még valami. Amit mi csak körülírhatunk, mert anyánk a szánkra ütne. Állítólag még azért is esett a választás Andreára, mert japán. A japánok majd burrogva kicsit, de beemelik végül, mer´ a japán, ellentétben a szegény, szétűzött magyarral, olyan összetartó fajta, egy brancs az mind. Tíz kilométerről szél ellen felismerik egymást, akár a szabadkőművesek. Jól jön néha, hogy mindenkinek megvan a maga japánja. Nézik majd a ferde szemit a mindig piszkoskodó japánok, de nem ugatnak. Tűrik.

Persze tudtuk ezt eddig is. Ilyen ez. Olyanokat mondanak, hogy "nekem semmi bajom velük, imádom az összes kis ferdeszeműt, csak ha iszok, japánozok, meg magamban otthon, bár néha az asszony is gyanús, ha iszok, ferde szemmel néz".

Ugyanakkor Andrea dolgai körüli élcelődésünk ne tévesszen meg senkit. Ez a történet nem róla szól, ő csak színesíti, szórakoztatónak is vélhető szál az egészben. T. József is csak egy zsarolás útján bujtogató gonosz mellékalak.

Ez Orbán Viktor törtnete, ő az abszolút főszereplő. Egysztáros tévéműsor, soha meg nem ingó protagonistával, aki szentül meg van győződve róla, hogy még az ilyen dolgoknak is a legfelső szinten kell eldőlniük. Nem azért, mert annyira fontosak lennének. Még csak nem is azért, mer´ nehogy má´ ne én mondjam meg. Hanem azért, mert egyszer már prímán bevált.

Épp ezért nem is orbánizmusnak hívják. Hanem kádárizmusnak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.