Feljön a Szenes

publikálva
1999/22. (06. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mint a mesében, tényleg a lupus. Kajabálták a nevit, kajabálták, ám a kezdeti ijedtség és döbbenet nem tartott sokáig. Szenes Andrea neve és személye azonban kitartónak bizonyult, felröppent időnként, mint alelnöki jogkörrel felruházott plasztikgriff, ám az ember csak vonyított egyet a vállán, annyi hülyeséget hall a nap huszonnégy órájában, hogy szinte meg se kottyan neki.

Mint a mesében, tényleg a lupus. Kajabálták a nevit, kajabálták, ám a kezdeti ijedtség és döbbenet nem tartott sokáig. Szenes Andrea neve és személye azonban kitartónak bizonyult, felröppent időnként, mint alelnöki jogkörrel felruházott plasztikgriff, ám az ember csak vonyított egyet a vállán, annyi hülyeséget hall a nap huszonnégy órájában, hogy szinte meg se kottyan neki.

S tessék. Ki eddig a kapu előtt dobrokolt, egy voltaképpen váratlan pillanatban (ez ügyben mégis melyik ne lett volna az) besurrant. Törvénytelenül regnáló kuratórium ide vagy oda, Andi pár napja alelnököl. (Ezek vagy összekeverik a szezont a fazonnal, vagy tényleg minden mindegy nekik. Csak egy összehasonlító szótározás az övékből: Csonka-Magyarország nem ország..., Csonka-kuratórium kuratórium, a teljes meg maga a pokol.)

Képzelhetik, hogy ment ez. Az illetékes szózatot hall, nyilván az égből: Hívd Andreát! Hívd Andreát, kishuszár! Aztán máris azon veszi észre magát, hogy csörög a vonal másik végén a telefon, Andi-lakás, nem vagyunk itthon, de ne add fel.

Nos, az égi szózat egy fenét jött T. József parasztvezértől. És Szenes apuka sem haknizott soha a büdös életben, nemhogy a Célapátfalvai Vörös Munkaegység Téesz kultúrházának világot jelentő deszkáin T.-né Csé Máriával, a neves művésznővel, de még a párizsi Olympia színpadán sem. Az illetékes csupán bekapcsolva felejtette a videóját, amiben a neves tévészemélyiség 400 interjújának egy, úgyszólván best of darabja volt éppen. (Talán pont az, amin Szenes médiatényező-nő ekképp szól Tamás Gáspár Miklóshoz: "Maga filozófus. Azt szeretném kérdezni, hogy mi a maga filozófiája?" Egyébként ez tipikusan az a helyzet, amikor a legsötétebb hülyeség is mint mindennapi adottság jelenik meg; a kérdezett kapásból valami szellemességgel próbálta elütni a dolgot, persze vesztére. Mert ha megdöbben, netán kivár, isten ments, se köpni, se nyelni sincs érkezése, akkor a jövő alelnöke bizonyára pontosított volna: "Na mi is a maga filozófiája? És hol tartja, a nippek között? Mit ad neki enni, házit vagy ólommentest?" Ez legalább médiaesemény lett volna, inkább ez sem. Persze az érem másik oldala, hogy mér´ köll odamenni, hacsak nem jólneveltségből.)

Kérdés, ha T. József nem szólt, akkor elég-e egy kóboráram a videóban. Hát, nem is. Ki kell mondjuk: maga az Amerikai Egyesült Jueszé elnöke szólt le kis pártfozséja érdekében. Igaz, nem ez a mostani, hanem az előző demokrata. Mert olyan annak a szíve, mint a mogyoróvaj, kenyérre lehet kenyni. "Mondja Andrea, mért nem csinál már rendet a tévénél azzal a kis alelnöki pofikájával" - így Jimmy, a Carter. (Sz. A. ez irányú televíziós közlésének a tartalmát pontosan, formáját hűen igyekeztünk közölni.) És nem elég, hogy csereznyéztek egy tálból, de Szenes személyiség még kifejezett alelnökséget is tanult egy decens és mindenki által könnyen elérhető ösztöndíjjal Amerikában. (Ugyancsak az érintettől tudható, mint a 400 csapás: bemondta a tévében.)

Azt is mondta, hogy vissza kell szoktatni a népeket az egyesre, mert még mindig oda van nekik beprogramozva (mit tesz ugye a hozzáértés) a tévéjük, csak elkalandoznak. De én majd visszahozom nekik a Családi kört, meg a Jogi eseteket, és akkor majd nyugton lesznek. Vissza a boldog egytévérendszerhez. S e nemes gondolat teszi Andreát ténylegesen kinevezője szemében az egyedül alkalmassá a műsorfőnöki posztra. ´ is tudja, hogy mi kell a polgároknak: gyökerek, vissza a gyökerekhez.

Andrea valódi horizontjával egyébként mindenki más tisztában van. Mi se rá haragszunk. Legyen boldog.

A gáz megint a döntéshozó penetráns cinizmusa felől szaglik. Van ez a T. vonal, na jó, nyomja csak nyugodtan, ha más nem jut neki, de van itt még valami. Amit mi csak körülírhatunk, mert anyánk a szánkra ütne. Állítólag még azért is esett a választás Andreára, mert japán. A japánok majd burrogva kicsit, de beemelik végül, mer´ a japán, ellentétben a szegény, szétűzött magyarral, olyan összetartó fajta, egy brancs az mind. Tíz kilométerről szél ellen felismerik egymást, akár a szabadkőművesek. Jól jön néha, hogy mindenkinek megvan a maga japánja. Nézik majd a ferde szemit a mindig piszkoskodó japánok, de nem ugatnak. Tűrik.

Persze tudtuk ezt eddig is. Ilyen ez. Olyanokat mondanak, hogy "nekem semmi bajom velük, imádom az összes kis ferdeszeműt, csak ha iszok, japánozok, meg magamban otthon, bár néha az asszony is gyanús, ha iszok, ferde szemmel néz".

Ugyanakkor Andrea dolgai körüli élcelődésünk ne tévesszen meg senkit. Ez a történet nem róla szól, ő csak színesíti, szórakoztatónak is vélhető szál az egészben. T. József is csak egy zsarolás útján bujtogató gonosz mellékalak.

Ez Orbán Viktor törtnete, ő az abszolút főszereplő. Egysztáros tévéműsor, soha meg nem ingó protagonistával, aki szentül meg van győződve róla, hogy még az ilyen dolgoknak is a legfelső szinten kell eldőlniük. Nem azért, mert annyira fontosak lennének. Még csak nem is azért, mer´ nehogy má´ ne én mondjam meg. Hanem azért, mert egyszer már prímán bevált.

Épp ezért nem is orbánizmusnak hívják. Hanem kádárizmusnak.

publikálva
1999/22. (06. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk