Publicisztika

A PletykaNemzet megírta, hogy a pezsgősüveg kupakja még földet sem ért a Köztársaság téren, Gábor György vallásfilozófus máris ott türemkedett a nyelvatléták között, és sikerrel lihegte "a Fletó" mámoros orcájába, hogy akkor mostan ő bizony elkérné a leendő egyházügyi államtitkári posztot.

Két út van előttünk, melyiken induljunk? Az egyiken azt susogják a fák, hogy "báncsák szegény Pokornit", ráadásul az övéi, jaj-jaj! A másik azzal van kikövezve, hogy jó lesz vigyázni a Pokornival, még sokan megszeretik.

Az elmúlt hetekben erőteljes munkálkodásba fogott a Budapesti Olimpia Mozgalom, a BOM, mely tucatnál is több magyarországi nagy céget, s száz, köztiszteletnek örvendő személyt állított maga mögé.

Ki gondolta volna, amikor 2004. november 17-én Rabatban elkezdődött a Marokkó-Burkina Faso barátságos futballmérkőzés (4:0), hogy ez a meccs megváltoztathatja az európai labdarúgás évszázados szerkezetét?

A hétvégén kongresszust tartott a Fidesz. Az 1751 küldöttből megjelent 1114 (ez 64 százalékos részvétel, ami választásokon jó arány, pártkongresszuson kevésbé),

Úgy ötezer szavazaton múlott. Az a durván egyszázaléknyi különbség, amivel a függetlenségpárti szavazatok száma meghaladta az 55 százalékos határt Montenegróban, nem több ennyinél.

Milyen népszerű is lenne ezt a cikket a víziló büdös pofájával kezdeni, de sajnos nem lehet. Mert arról akarok beszélni, hogy az ellenőrt szeretni kell. Egészen pontosan arról, hogy az új kormánynak nincs esélye a gazdasági reformok megvalósítására addig, amíg nem szeretjük meg a BKV-ellenőrt. Hülyén hangzik, nem? Pedig ez a helyzet.

Több mint egy évtizede politikával foglalkozó emberként kínoz a vágy, hogy megértsem: mit kíván a magyar nemzet. Most, a választások után különösen fontos, hogy a százalékokat értelmezzük, hisz nem elég azt tudni, hogy ki kapott mandátumot - azt is érteni kell, hogy mire. A tisztánlátás érdekében mindjárt az elején dobjuk bátran sutba azt a gondolatot, hogy az eredmény magyarázatát a program tartalmában vagy a kampányban kell keresni. Az előbbit a választók többsége nem ismeri, az utóbbiról meg egykori kampányfőnökként is bátran állítom, hogy a szavazatszámmal való kapcsolata nem egyértelműbb, mint egy vizeletvizsgálat eredménye a nehézatlétikában.

Dobolyi Alexandra, az MSZP európai parlamenti képviselője "rajtaütésszerű" látogatást tett Kolozsváron, hogy kiderítse, mi igaz a Babesü-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) körüli vitából.

Égbekiáltó botránytól hangos az olasz és az európai labdarúgás: a közelmúlt belga, német, osztrák, francia bundái után most az olaszokon a sor.

Ha a koalíciós tárgyalások leginkább valamiféle információs fekete lyukhoz is hasonlítanak, miszerint csak befele mennek a bitek, kifele nem, és minden, ami ott bent történik, az érzékelhetetlen és rejtélyes, a jobboldal kétségkívül nyitott könyvként hever előttünk.

A Fidesz aktivistái és szimpatizánsai körében már a második forduló éjszakáján kialakult a viszonylag egyértelmű álláspont, hogy Orbán Viktor pártja a választást Mikola István és részben Semjén Zsolt miatt veszítette el. Õket emlegették első lendületből az elbukott budapesti egyéni jelöltek; Mikola szinglihordázása és az ötmilliós szavazatimportról szóló eszmefuttatása fölött borongtak a kampányban (szocia-lista és liberális kollégáikhoz hasonlóan) tényleg a lelküket kitevő aktivisták.

Az egészségügyi rendszer a finanszírozási források szűkössége miatt nem képes biztosítani, hogy mindenki hozzájusson minden olyan szolgáltatáshoz, amire orvosi szempontból szüksége lenne. Ez a világon mindenhol így van. A technológiai fejlődés révén egyre több és drágább egészségügyi szolgáltatás áll rendelkezésre, melyet csak a népesség szűk hányada lenne képes megfizetni.

A kulturális élet színe-java még mindig a késő kádári elosztási gyakorlatokban és struktúrákban rögzült rutinokban lubickol. Még mindig az államtól, az udvartól, az éppen pozícióban lévő újraelosztóktól várják a vazallusok a jussukat. Mert megérdemlik!