A hétvégén kongresszust tartott a Fidesz. Az 1751 küldöttből megjelent 1114 (ez 64 százalékos részvétel, ami választásokon jó arány, pártkongresszuson kevésbé), 637-en pedig hiányoztak, többé-kevésbé igazolatlanul, hacsak a hivatalosnak mondható magyarázatot el nem fogadjuk, miszerint ők már a vidéki fórumokon elmondták a magukét, fölösleges lett volna emiatt "felutazniuk" Pestre is. A zárt ajtók mögött Orbán Viktor, a jelenlevők 87 százalékának szavazatával hivatalában tartott pártelnök az MSZP gyűlöletpolitikáját egy Hitler-idézettel illusztrálta, különben köszönik, jól vannak, és készülnek az "alkotó ellenzék" szerepére.
Továbbá. Októberben önkormányzati választások lesznek; e pártversengés szimbolikus erejű pozíciója a főpolgármesteri. A Fidesz most négy személyt nevezett meg lehetséges jelöltként - Cselovszki Zoltánt, Deutsch-Für Tamást, Fónagy Jánost és Tirts Tamást - az ötödik mandátumáért harcba induló Demszky Gábor ellen.
Összegezzünk. Nincs épeszű ember, aki ne tudná, mit vált ki a magyar társadalomban az, ha valaki politikai beszédében - bármilyen kontextusban is - a Mein Kampfból idézget. Szerintünk Orbán Viktor is tudja. (Hogy a "forrás", Czakó Gábor katolikus író is tudná, arra nem vennénk mérget.) Orbán tudja és számol vele. Mint ahogyan valakik azt is tudják (és számolnak vele), hogy főpolgármester-jelöltjeik egyike sem képes még annyira sem megszorítani Demszkyt, mint négy éve Schmitt Pál. Tudják - és nyilvánvaló, hogy egyvalamivel már nem számolnak.
A Fidesszel.
Visszamehetünk persze egészen a Fidesz szövetséggé alakulásáig, hiszen az a párttal való elégedetlenség biztos jele volt. Orbánt a bukott választás arra a következtetésre sarkallta, hogy nem a "polgári szövetséggel" volt a baj (aminek az a tartalma, amivel aktuális érdekei szerint Orbán felruházza), hanem a Fidesszel. Ergo a Fidesztől kell megszabadulni. Hogy Orbán a Fidesz megerősített elnökeként meinkampfoz, nagyon is logikus - hiszen a Fideszt kihajításra ítélte. Orbánnak az a jó, ha nettó lúzereket állít sorompóba a párt a főpolgármesteri címért; verjék a Fideszt, amíg mozog. S ha már nem mozog, jöhet valami más - biztos valami "szövetség" lesz az is. Orbán Viktor úgysem lehet már többet a Fidesz miniszterelnök-jelöltje. Ellenben másé?
E folyamatnak pillanatnyilag egyetlen belátható következménye van: ellenzéki politizálás nem várható az elkövetkező ciklus nagy részében. Legfeljebb annyi, mint az utóbbi időszakban: mindenre zsigerből nemet mondanak és válsággal riogatnak. Ez nem politizálás, de még csak nem is ellenzéki magatartás. Így látja ezt a szavazók többsége is, meg is lett az erdménye a választásokon. Ez ugyanis nem más, mint a létező demokratikus viszonyok tagadása. A demokratikus berendezkedés borulásában, külső megváltoztathatóságában való reménykedés. Az abba vetett hit, hogy ha feszt csak annyit mondanak, válság van, akkor előbb-utóbb válság is lesz, de legalábbis a jelenleginél jóval többen hiszik el, hogy az van. És akkor majd éhséglázadás, meg tudja a bánat, mi lesz, aminek az élére lehet állni, s akár a bevett formáktól (választás) eltérő módon megragadni (végre-valahára!) a hatalmat.
A politizálás elkerülésének nyilvánvaló jele, hogy nem foglalkoznak komolyan az önkormányzati választásokkal. (Budapest országos jelentőségét negligálni vakság, hiszen egy tisztes vereség is javítja az általános pozíciókat, míg egy komolytalan jelölt az "egészet" gyengíti.)
Orbán Viktor és csapata lemondott a Fideszről, s vele az adott keretek közt lehetséges ellenzéki politizálásról - mivel az adott keretek éppen hogy a Fideszt jelentik; a választók ti. erre adtak Orbánéknak felhatalmazást. A Fideszt momentán a szemünk láttára csinálja ki néhány vezetője. És ez nagy baj. Ellenzék nélkül egy ország nem számíthat semmi jóra.
