Két út van előttünk, melyiken induljunk? Az egyiken azt susogják a fák, hogy "báncsák szegény Pokornit", ráadásul az övéi, jaj-jaj! A másik azzal van kikövezve, hogy jó lesz vigyázni a Pokornival, még sokan megszeretik.
Az, hogy a Magyar Nemzet egy vitasorozat n+1. iratában nekimegy Pokorni Zoltánnak, egyfelől nem meglepetés, másfelől önmagában szót sem érdemelne, meg különben is, messze esik tőlünk a káröröm. Hogy az érintett, bár kétségkívül visszafogott indignáltsággal, de mégiscsak reagál a sajtóban a neki címzett zsidóbérencezésre, az sem lenne elég ok, hogy szóljunk. 'szintén szólva az meg a legkevésbé sem érdekel, hogy most Simicska Lajos vagy Kövér László akciójáról van-e szó (konkrétan a cerkófmajom ellen se lenne kifogásunk), intézzék csak maguk közt, mint annyi mást.
De a bevezetőben jelzett B verziónál mégiscsak érdemes lenne megállni egy szóra, vagy egy egész összeesküvés-elmélet erejéig.
Mi van, ha így akarják a felületes szemlélődésre oly felette hajlamos nemzet nyakába varrni a jeles pedagógust? A Fidesz a választásokat elbukta, immár sorban a másodikat. Valamit csinálni kell, lehetőleg nyilván úgy, hogy azért minden maradjon a régiben. Mi lenne, ha rosálnánk - csapott valaki a homlokára. Kezdetben nem értették, de amikor az illető a valahai MSZMP vezetőváltási gyakorlatával illusztrálta a tervét, már mindenki felfogta. Ám a Fidesz egy korszerű párt, tudják, hogy a ripsz-ropsz helycserék ma már nem elegendők, küzdelem kell, viadal a népnek. Legyen hát megmérettetés. A mindenre zsidóbérencet kiáltókkal már kétszer buktunk, fogalmazzuk meg most ellenükben magunkat. Üvöltsenek hát ők valaki ellen, s azt menten megszereti ez a birka nép. Mondják, hogy a gaz Pokorni a budai kerületek Bermuda-háromszögét (a Belbuda-háromszöget) igájába hajtva a jó Orbán ellen fenekedik, lesz mindjárt nagy bázisa neki. Az efféle duma bejött kábé az MSZP-nek meg az SZDSZ-nek kétszer, az MDF-nek egyszer. Mondhatni be van járatva. Miért ne jönne be a Fidesznek is?
Ahogy elnézzük, más ötletük amúgy sincs. Már hosszú ideje.
