Félszemmel a másikat

  • 2000. június 29.

Publicisztika

"Van még hozzászólás? Esetleg az elnökkel van még valami baj?" - ezekkel a szavakkal zárta Pallag László az olajbizottság hétfői ülését. A csaknem négyórás összejövetel nagy részében ugyanis a testület kisgazdapárti elnökét szuttyongatták feltűnő hévvel képviselőtársai; mindenekelőtt az MDF-es Balogh László, de Tóth Károly (MSZP) és Fazekas Sándor (Fidesz) is kitettek magukért. A purparlé egy pontján Pallag László meg is jegyezte: emlékezete szerint a bizottságot nem miatta hozták létre, hanem az olajügyek kivizsgálása végett.

n "Van még hozzászólás? Esetleg az elnökkel van még valami baj?" - ezekkel a szavakkal zárta Pallag László az olajbizottság hétfői ülését. A csaknem négyórás összejövetel nagy részében ugyanis a testület kisgazdapárti elnökét szuttyongatták feltűnő hévvel képviselőtársai; mindenekelőtt az MDF-es Balogh László, de Tóth Károly (MSZP) és Fazekas Sándor (Fidesz) is kitettek magukért. A purparlé egy pontján Pallag László meg is jegyezte: emlékezete szerint a bizottságot nem miatta hozták létre, hanem az olajügyek kivizsgálása végett.

A június 9-i sajtótájékoztató óta ez volt a második olyan bizottsági ülés, amelynek legfőbb programpontja - függetlenül a napirendtől - Pallag tetemrehívása volt. (A három héttel ezelőtti sajtótájékoztatón Pallag egy előző napi bizottsági meghallgatásra hivatkozva több ismert politikust összefüggésbe hozott az olaj- és borhamisítókkal. Az érintettek azóta rágalmazásért feljelentették a kisgazda képviselőt.) És miközben a bizottsági tagok azzal vádolják Pallagot, hogy "bozótharcosként", önmagát "modern népi hősnek" tekintve félinformációkkal manipulálja a közvéleményt és a testületet, egyre indulatosabb bírálataikkal épp ők keltik a leginkább annak a látszatát, hogy Pallag magányos héroszként küzd az igazságért, ha kell, saját testülete ellenében is.

Példa erre a végül is elmaradt meghallgatás körüli tragikomikus felhajtás. A három héttel ezelőtt vallomást tevő férfi folytatta volna előadását; a múlt héten elfogadta, hogy ez nyilvános ülésen történjék (hiszen nevét mind a belügyminiszter, mind a sajtó jó része nyilvánosságra hozta), ám az utolsó pillanatban mégis úgy döntött, inkább zárt ülést kér. A bizottság ehhez nem járult hozzá; a döntésüket megelőző vitában olyan nevetséges érvek is elhangzottak, hogy egy hete megszavazták: csak az tegyen vallomást, aki vállalja a nyilvánosságot. (Na persze: ha meg nem hajlandó, akkor beszéljen az olajbűnözésről inkább a saját nagyanyjának.) Pallag hiába hajtogatta, hogy a tanú miért ne kérhetné a nyilvánosság kizárását, meg hogy a zárt ülés miatti nyakaskodás elriaszthat számos potenciális informátort, a bizottság MDF-es, fideszes és szocialista tagjai nem engedtek. Aztán több mint félórás agyaskodás ment azon, hogy akkor a férfit ültessék le a másik szobában, de a hangját a bizottsági teremben is lehessen hallani; s amikor a testület ezt jól eldöntötte, akkor követséget menesztett a tanúhoz. Aki viszont közölte, hogy vele ne szórakozzanak, meg hogy neki semmi szüksége erre a cirkuszra, meg hogy a bizottsággal való vacakolás helyett elmegy inkább az ügyészségre, és ott borít, amúgy is ez volt az eredeti szándéka. Vagyis a parlamenti bizottságot - a politikát - elküldte a picsába.

Foglaljuk össze: a testület lemondott egy tanúról, akit Pallag fontosnak tartott, és aki három hete olyan dolgokat állított, amik azóta is a figyelem középpontjában vannak.

Vagy vegyünk egy másik példát: a képviselők lemondtak arról, hogy operatív anyagokat kérjenek be egyes hatóságoktól, mondván, ezeket inkább a helyszínen tanulmányoznák. Ez azért is fura, mert eddig a vám- és pénzügyőrség kivételével nemigen sietett egyetlen hivatal sem az adatszolgáltatással; a bizottságnak emiatt egyetlen rossz szava sem volt (amit Pallag nehezményezett is), sőt az említett döntés értelmében utólag áldásukat adták a különböző szervek (például a rendőrség, az ÁPV Rt.) slendriánságára.

A fentiekből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a bizottság szándékosan akadályozza Pallag László munkáját. És valószínűleg nem lenne igazunk.

Inkább arról van szó, hogy a bizottság elnöke és tagjai közötti kölcsönös bizalmatlanság június 9. óta oly mértékű, hogy az egyelőre ellehetetlenít mindenféle érdemi munkát. Lehet, hogy e gyanakvás korábban is megvolt, nem tudjuk; az viszont tény, hogy ez a sajtótájékoztató után immár nyilvánvaló.

A testületi tagok legnagyobb fájdalma az, hogy Pallag szerintük semmilyen lényegi információt nem oszt meg velük; a sajtótájékoztatón elhangzottak igazolására bizonyítékot - a bizottág többszöri felkérése ellenére - máig nem produkált, noha ezek meglétére többször is célozgatott. Az MDF, a Fidesz, az MSZP képviselője ezért bizalmatlan; ha direktbe nem is állították, megszólalásaikból kiérezhető, hogy Pallag szerintük eszköz "valakik" kezében. Aztán: mint kiderült, a hétfői tanú múlt héten órákon keresztül konzultált Pallag Lászlóval; a beszélgetést a kisgazda politikus magnóra is vette, azaz csak próbálta: a három szalagból egy "fél" használható, mert Pallag szerint nem nyomták be a REC gombot. De Balogh Lászlóék gyanakvását a jelek szerint az is erősíti, hogy a meghallgatott férfit egy nyolc-tíz fős, "a politikához nem kötődő", "az igazság feltárásában érdekelt" csoport készítette fel három héttel ezelőtt és most is. Továbbá: Pallag szerintük sokszor ellentmondásosan nyilatkozik meg ugyanazon kérdésekben (például hol a nyilvánosságot, hol a zárt üléseket szorgalmazza), amit a vitában persze gyakran az elnök orra alá is dörgölnek.

Pallag viszont amiatt van kiakadva, mert szerinte a bizottság tagjai a feltárandó olajügyek helyett a személyével vannak elfoglalva; mondjuk ahelyett, hogy az ORFK-t basztatnák a késedelmes (vagyis inkább semmilyen) adatszolgáltatás miatt, ügyrendi kérdéseken tökölnek órákat. Amit a bizottság tagjai kifogásolnak (Pallag nem oszt meg velük meg minden információt), az tény; mint ahogyan az is egyre inkább faktumnak tekinthető, hogy a testület elnöke önmagán kívül senkiben nem bízik.

Ezt alátámasztja az is, hogy míg a bizottságban órákig folytatnak a tagok meddő szócsatákat, Pallag - a testület kisgazda tagjával együtt - feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen a június 9-i tanúvallomás alapján. Hogy ki vagy kik ellen, azt nem tudjuk; azt viszont igen, hogy nem ismeretlen tettes ellen. Márpedig Pallag feljelentéseinek eddig még mindig meglett az eredményük; ha most megint lépett, okkal feltételezhetjük, hogy feljelentését volt mire alapoznia.

Egyelőre ez van; meg az, hogy az olajbizottság addig nem jön össze, amíg elnöke nem adja át a nála lévő dokumentumokat. Amire előbb-utóbb nyilván sor kerül, de a parlamenti testületen ez aligha segít; olajügyben komoly eredményekre már csak az ügyészségtől számíthatunk.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.