Félszemmel a másikat

  • 2000. június 29.

Publicisztika

"Van még hozzászólás? Esetleg az elnökkel van még valami baj?" - ezekkel a szavakkal zárta Pallag László az olajbizottság hétfői ülését. A csaknem négyórás összejövetel nagy részében ugyanis a testület kisgazdapárti elnökét szuttyongatták feltűnő hévvel képviselőtársai; mindenekelőtt az MDF-es Balogh László, de Tóth Károly (MSZP) és Fazekas Sándor (Fidesz) is kitettek magukért. A purparlé egy pontján Pallag László meg is jegyezte: emlékezete szerint a bizottságot nem miatta hozták létre, hanem az olajügyek kivizsgálása végett.

n "Van még hozzászólás? Esetleg az elnökkel van még valami baj?" - ezekkel a szavakkal zárta Pallag László az olajbizottság hétfői ülését. A csaknem négyórás összejövetel nagy részében ugyanis a testület kisgazdapárti elnökét szuttyongatták feltűnő hévvel képviselőtársai; mindenekelőtt az MDF-es Balogh László, de Tóth Károly (MSZP) és Fazekas Sándor (Fidesz) is kitettek magukért. A purparlé egy pontján Pallag László meg is jegyezte: emlékezete szerint a bizottságot nem miatta hozták létre, hanem az olajügyek kivizsgálása végett.

A június 9-i sajtótájékoztató óta ez volt a második olyan bizottsági ülés, amelynek legfőbb programpontja - függetlenül a napirendtől - Pallag tetemrehívása volt. (A három héttel ezelőtti sajtótájékoztatón Pallag egy előző napi bizottsági meghallgatásra hivatkozva több ismert politikust összefüggésbe hozott az olaj- és borhamisítókkal. Az érintettek azóta rágalmazásért feljelentették a kisgazda képviselőt.) És miközben a bizottsági tagok azzal vádolják Pallagot, hogy "bozótharcosként", önmagát "modern népi hősnek" tekintve félinformációkkal manipulálja a közvéleményt és a testületet, egyre indulatosabb bírálataikkal épp ők keltik a leginkább annak a látszatát, hogy Pallag magányos héroszként küzd az igazságért, ha kell, saját testülete ellenében is.

Példa erre a végül is elmaradt meghallgatás körüli tragikomikus felhajtás. A három héttel ezelőtt vallomást tevő férfi folytatta volna előadását; a múlt héten elfogadta, hogy ez nyilvános ülésen történjék (hiszen nevét mind a belügyminiszter, mind a sajtó jó része nyilvánosságra hozta), ám az utolsó pillanatban mégis úgy döntött, inkább zárt ülést kér. A bizottság ehhez nem járult hozzá; a döntésüket megelőző vitában olyan nevetséges érvek is elhangzottak, hogy egy hete megszavazták: csak az tegyen vallomást, aki vállalja a nyilvánosságot. (Na persze: ha meg nem hajlandó, akkor beszéljen az olajbűnözésről inkább a saját nagyanyjának.) Pallag hiába hajtogatta, hogy a tanú miért ne kérhetné a nyilvánosság kizárását, meg hogy a zárt ülés miatti nyakaskodás elriaszthat számos potenciális informátort, a bizottság MDF-es, fideszes és szocialista tagjai nem engedtek. Aztán több mint félórás agyaskodás ment azon, hogy akkor a férfit ültessék le a másik szobában, de a hangját a bizottsági teremben is lehessen hallani; s amikor a testület ezt jól eldöntötte, akkor követséget menesztett a tanúhoz. Aki viszont közölte, hogy vele ne szórakozzanak, meg hogy neki semmi szüksége erre a cirkuszra, meg hogy a bizottsággal való vacakolás helyett elmegy inkább az ügyészségre, és ott borít, amúgy is ez volt az eredeti szándéka. Vagyis a parlamenti bizottságot - a politikát - elküldte a picsába.

Foglaljuk össze: a testület lemondott egy tanúról, akit Pallag fontosnak tartott, és aki három hete olyan dolgokat állított, amik azóta is a figyelem középpontjában vannak.

Vagy vegyünk egy másik példát: a képviselők lemondtak arról, hogy operatív anyagokat kérjenek be egyes hatóságoktól, mondván, ezeket inkább a helyszínen tanulmányoznák. Ez azért is fura, mert eddig a vám- és pénzügyőrség kivételével nemigen sietett egyetlen hivatal sem az adatszolgáltatással; a bizottságnak emiatt egyetlen rossz szava sem volt (amit Pallag nehezményezett is), sőt az említett döntés értelmében utólag áldásukat adták a különböző szervek (például a rendőrség, az ÁPV Rt.) slendriánságára.

A fentiekből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a bizottság szándékosan akadályozza Pallag László munkáját. És valószínűleg nem lenne igazunk.

Inkább arról van szó, hogy a bizottság elnöke és tagjai közötti kölcsönös bizalmatlanság június 9. óta oly mértékű, hogy az egyelőre ellehetetlenít mindenféle érdemi munkát. Lehet, hogy e gyanakvás korábban is megvolt, nem tudjuk; az viszont tény, hogy ez a sajtótájékoztató után immár nyilvánvaló.

A testületi tagok legnagyobb fájdalma az, hogy Pallag szerintük semmilyen lényegi információt nem oszt meg velük; a sajtótájékoztatón elhangzottak igazolására bizonyítékot - a bizottág többszöri felkérése ellenére - máig nem produkált, noha ezek meglétére többször is célozgatott. Az MDF, a Fidesz, az MSZP képviselője ezért bizalmatlan; ha direktbe nem is állították, megszólalásaikból kiérezhető, hogy Pallag szerintük eszköz "valakik" kezében. Aztán: mint kiderült, a hétfői tanú múlt héten órákon keresztül konzultált Pallag Lászlóval; a beszélgetést a kisgazda politikus magnóra is vette, azaz csak próbálta: a három szalagból egy "fél" használható, mert Pallag szerint nem nyomták be a REC gombot. De Balogh Lászlóék gyanakvását a jelek szerint az is erősíti, hogy a meghallgatott férfit egy nyolc-tíz fős, "a politikához nem kötődő", "az igazság feltárásában érdekelt" csoport készítette fel három héttel ezelőtt és most is. Továbbá: Pallag szerintük sokszor ellentmondásosan nyilatkozik meg ugyanazon kérdésekben (például hol a nyilvánosságot, hol a zárt üléseket szorgalmazza), amit a vitában persze gyakran az elnök orra alá is dörgölnek.

Pallag viszont amiatt van kiakadva, mert szerinte a bizottság tagjai a feltárandó olajügyek helyett a személyével vannak elfoglalva; mondjuk ahelyett, hogy az ORFK-t basztatnák a késedelmes (vagyis inkább semmilyen) adatszolgáltatás miatt, ügyrendi kérdéseken tökölnek órákat. Amit a bizottság tagjai kifogásolnak (Pallag nem oszt meg velük meg minden információt), az tény; mint ahogyan az is egyre inkább faktumnak tekinthető, hogy a testület elnöke önmagán kívül senkiben nem bízik.

Ezt alátámasztja az is, hogy míg a bizottságban órákig folytatnak a tagok meddő szócsatákat, Pallag - a testület kisgazda tagjával együtt - feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen a június 9-i tanúvallomás alapján. Hogy ki vagy kik ellen, azt nem tudjuk; azt viszont igen, hogy nem ismeretlen tettes ellen. Márpedig Pallag feljelentéseinek eddig még mindig meglett az eredményük; ha most megint lépett, okkal feltételezhetjük, hogy feljelentését volt mire alapoznia.

Egyelőre ez van; meg az, hogy az olajbizottság addig nem jön össze, amíg elnöke nem adja át a nála lévő dokumentumokat. Amire előbb-utóbb nyilván sor kerül, de a parlamenti testületen ez aligha segít; olajügyben komoly eredményekre már csak az ügyészségtől számíthatunk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.