Valamikor, réges-régen, amikor Magyarország (már és még) nem volt diktatúra az akkori ballib kormány eladta a budapesti nemzetközi repülőteret. Akkor divatos kifejezéssel privatizálta.
A vételár igen magasra rúgott, úgy tűnt és úgy „kommunikálta” a kormány, hogy az ország és a főváros igen jól járt az üzlettel. Sajnos nem az történt, pedig még a bevételt sem lopták el.
Az első vevő – aki egyébként igen rövid idő után megszabadult a csodás portékától –
ígért fűt-fát.
Utat, vasutat, metrót, parkolóházat és nem utolsó sorban normális repülőtéri szolgáltatásokat. Nem tudjuk, hogy ezeket a vállalásokat rögzítették-e az adás-vételi szerződésben. Valószínűleg nem, mert ezekből a Budapest számára létfontosságú fejlesztésekből semmi sem valósult meg. Ami megvalósult, arra senki sem vágyott.
- A reptéri taxis banditizmus virul.
- A parkolás és az evés-ivás iszonyú drága.
- Az alkalmazkodás a fapados forgalomhoz botrányosan rosszul megy (ld. a mindenki kedvence: hullámlemez „hangárok”-at).
- Ja, és időnként kifosztják a bőröndöket.
Mindehhez a reptér-használati díj, amit a légitársaságok fizetnek – és egy az egyben hárítanak át az utasokra –, a legmagasabbak közt van Európában. Ezek eredményeképpen
nincs olcsó repülés sem ide, sem innen.
Lehetett viszont a szerződésben valami, ami az akkor horribilisnek számító vételárat indokolhatta. Éspedig az, hogy az eladó (az ország, amit mindenkor a kormány képvisel) megígérte, hogy nem teremt konkurenciát, azaz nem épít új repülőteret a fővárosnak. És ezt minden kormány betartja.
| ||
Azóta a légi forgalom napról napra növekszik, ami egyébként örvendetes volna, de már nemcsak az utasok, hanem a lakosság idegrendszere is nagy megpróbáltatásoknak van kitéve. Azt hiszem, semmit sem tehetünk, hiszen már felcsúti Lőrinc barát alkuszik erre az aranytojást tojó tyúkra is.
Hozzáírhatjuk a Ferihegy ügyet az „ezeréves magyar pechszéria” (Örkény István) számlájához. Azzal a tanulsággal, amit senki sem fog levonni, pedig a honi kapitalizmus rákfenéjére mutatna rá: a privatizációnak csak akkor van értelme, ha versenyhelyzetet teremt. Egyébként túrosabb az egész, mint (az egykori) közös ló háta.
A sokkal jobb sorsra érdemes Karácsony Gergely maga sem hiheti, hogy akár főpolgármesterként talál „alternatívát”. Ennek ellenére, jó hogy szóvá tette a problémát. Sokkal jobb kampányfogás, mint Tarlósé, aki „vasszigorral” ígér fellépést az éjszakai csend háborítói ellen. Körmöst fog osztani a pilótáknak. Vagy leveri a szemüvegüket, és rá is ugrik, ahogy szokta.
A szerző sebész.
