Ferihegy: a taxis banditizmus virul, a parkolás és az evés-ivás iszonyú drága, a fapados forgalom botrányos

  • Haskó László
  • 2019. augusztus 8.

Publicisztika

De Tarlós most majd leveri a szemüvegüket, és rá is ugrik, ahogy szokta.

Valamikor, réges-régen, amikor Magyarország (már és még) nem volt diktatúra az akkori ballib kormány eladta a budapesti nemzetközi repülőteret. Akkor divatos kifejezéssel privatizálta.

A vételár igen magasra rúgott, úgy tűnt és úgy „kommunikálta” a kormány, hogy az ország és a főváros igen jól járt az üzlettel. Sajnos nem az történt, pedig még a bevételt sem lopták el.

Az első vevő – aki egyébként igen rövid idő után megszabadult a csodás portékától –

ígért fűt-fát.

Utat, vasutat, metrót, parkolóházat és nem utolsó sorban normális repülőtéri szolgáltatásokat. Nem tudjuk, hogy ezeket a vállalásokat rögzítették-e az adás-vételi szerződésben. Valószínűleg nem, mert ezekből a Budapest számára létfontosságú fejlesztésekből semmi sem valósult meg. Ami megvalósult, arra senki sem vágyott.

  • A reptéri taxis banditizmus virul.
  • A parkolás és az evés-ivás iszonyú drága.
  • Az alkalmazkodás a fapados forgalomhoz botrányosan rosszul megy (ld. a mindenki kedvence: hullámlemez „hangárok”-at).
  • Ja, és időnként kifosztják a bőröndöket.

Mindehhez a reptér-használati díj, amit a légitársaságok fizetnek – és egy az egyben hárítanak át az utasokra –, a legmagasabbak közt van Európában. Ezek eredményeképpen

nincs olcsó repülés sem ide, sem innen.

Lehetett viszont a szerződésben valami, ami az akkor horribilisnek számító vételárat indokolhatta. Éspedig az, hogy az eladó (az ország, amit mindenkor a kormány képvisel) megígérte, hogy nem teremt konkurenciát, azaz nem épít új repülőteret a fővárosnak. És ezt minden kormány betartja.

false

 

Fotó: MTVA/Jászai Csaba

Azóta a légi forgalom napról napra növekszik, ami egyébként örvendetes volna, de már nemcsak az utasok, hanem a lakosság idegrendszere is nagy megpróbáltatásoknak van kitéve. Azt hiszem, semmit sem tehetünk, hiszen már felcsúti Lőrinc barát alkuszik erre az aranytojást tojó tyúkra is.

Hozzáírhatjuk a Ferihegy ügyet az „ezeréves magyar pechszéria” (Örkény István) számlájához. Azzal a tanulsággal, amit senki sem fog levonni, pedig a honi kapitalizmus rákfenéjére mutatna rá: a privatizációnak csak akkor van értelme, ha versenyhelyzetet teremt. Egyébként túrosabb az egész, mint (az egykori) közös ló háta.

A sokkal jobb sorsra érdemes Karácsony Gergely maga sem hiheti, hogy akár főpolgármesterként talál „alternatívát”. Ennek ellenére, jó hogy szóvá tette a problémát. Sokkal jobb kampányfogás, mint Tarlósé, aki „vasszigorral” ígér fellépést az éjszakai csend háborítói ellen. Körmöst fog osztani a pilótáknak. Vagy leveri a szemüvegüket, és rá is ugrik, ahogy szokta.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.