Ferihegy: a taxis banditizmus virul, a parkolás és az evés-ivás iszonyú drága, a fapados forgalom botrányos

  • Haskó László
  • 2019. augusztus 8.

Publicisztika

De Tarlós most majd leveri a szemüvegüket, és rá is ugrik, ahogy szokta.

Valamikor, réges-régen, amikor Magyarország (már és még) nem volt diktatúra az akkori ballib kormány eladta a budapesti nemzetközi repülőteret. Akkor divatos kifejezéssel privatizálta.

A vételár igen magasra rúgott, úgy tűnt és úgy „kommunikálta” a kormány, hogy az ország és a főváros igen jól járt az üzlettel. Sajnos nem az történt, pedig még a bevételt sem lopták el.

Az első vevő – aki egyébként igen rövid idő után megszabadult a csodás portékától –

ígért fűt-fát.

Utat, vasutat, metrót, parkolóházat és nem utolsó sorban normális repülőtéri szolgáltatásokat. Nem tudjuk, hogy ezeket a vállalásokat rögzítették-e az adás-vételi szerződésben. Valószínűleg nem, mert ezekből a Budapest számára létfontosságú fejlesztésekből semmi sem valósult meg. Ami megvalósult, arra senki sem vágyott.

  • A reptéri taxis banditizmus virul.
  • A parkolás és az evés-ivás iszonyú drága.
  • Az alkalmazkodás a fapados forgalomhoz botrányosan rosszul megy (ld. a mindenki kedvence: hullámlemez „hangárok”-at).
  • Ja, és időnként kifosztják a bőröndöket.

Mindehhez a reptér-használati díj, amit a légitársaságok fizetnek – és egy az egyben hárítanak át az utasokra –, a legmagasabbak közt van Európában. Ezek eredményeképpen

nincs olcsó repülés sem ide, sem innen.

Lehetett viszont a szerződésben valami, ami az akkor horribilisnek számító vételárat indokolhatta. Éspedig az, hogy az eladó (az ország, amit mindenkor a kormány képvisel) megígérte, hogy nem teremt konkurenciát, azaz nem épít új repülőteret a fővárosnak. És ezt minden kormány betartja.

false

 

Fotó: MTVA/Jászai Csaba

Azóta a légi forgalom napról napra növekszik, ami egyébként örvendetes volna, de már nemcsak az utasok, hanem a lakosság idegrendszere is nagy megpróbáltatásoknak van kitéve. Azt hiszem, semmit sem tehetünk, hiszen már felcsúti Lőrinc barát alkuszik erre az aranytojást tojó tyúkra is.

Hozzáírhatjuk a Ferihegy ügyet az „ezeréves magyar pechszéria” (Örkény István) számlájához. Azzal a tanulsággal, amit senki sem fog levonni, pedig a honi kapitalizmus rákfenéjére mutatna rá: a privatizációnak csak akkor van értelme, ha versenyhelyzetet teremt. Egyébként túrosabb az egész, mint (az egykori) közös ló háta.

A sokkal jobb sorsra érdemes Karácsony Gergely maga sem hiheti, hogy akár főpolgármesterként talál „alternatívát”. Ennek ellenére, jó hogy szóvá tette a problémát. Sokkal jobb kampányfogás, mint Tarlósé, aki „vasszigorral” ígér fellépést az éjszakai csend háborítói ellen. Körmöst fog osztani a pilótáknak. Vagy leveri a szemüvegüket, és rá is ugrik, ahogy szokta.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.