Ferihegy: a taxis banditizmus virul, a parkolás és az evés-ivás iszonyú drága, a fapados forgalom botrányos

  • Haskó László
  • 2019. augusztus 8.

Publicisztika

De Tarlós most majd leveri a szemüvegüket, és rá is ugrik, ahogy szokta.

Valamikor, réges-régen, amikor Magyarország (már és még) nem volt diktatúra az akkori ballib kormány eladta a budapesti nemzetközi repülőteret. Akkor divatos kifejezéssel privatizálta.

A vételár igen magasra rúgott, úgy tűnt és úgy „kommunikálta” a kormány, hogy az ország és a főváros igen jól járt az üzlettel. Sajnos nem az történt, pedig még a bevételt sem lopták el.

Az első vevő – aki egyébként igen rövid idő után megszabadult a csodás portékától –

ígért fűt-fát.

Utat, vasutat, metrót, parkolóházat és nem utolsó sorban normális repülőtéri szolgáltatásokat. Nem tudjuk, hogy ezeket a vállalásokat rögzítették-e az adás-vételi szerződésben. Valószínűleg nem, mert ezekből a Budapest számára létfontosságú fejlesztésekből semmi sem valósult meg. Ami megvalósult, arra senki sem vágyott.

  • A reptéri taxis banditizmus virul.
  • A parkolás és az evés-ivás iszonyú drága.
  • Az alkalmazkodás a fapados forgalomhoz botrányosan rosszul megy (ld. a mindenki kedvence: hullámlemez „hangárok”-at).
  • Ja, és időnként kifosztják a bőröndöket.

Mindehhez a reptér-használati díj, amit a légitársaságok fizetnek – és egy az egyben hárítanak át az utasokra –, a legmagasabbak közt van Európában. Ezek eredményeképpen

nincs olcsó repülés sem ide, sem innen.

Lehetett viszont a szerződésben valami, ami az akkor horribilisnek számító vételárat indokolhatta. Éspedig az, hogy az eladó (az ország, amit mindenkor a kormány képvisel) megígérte, hogy nem teremt konkurenciát, azaz nem épít új repülőteret a fővárosnak. És ezt minden kormány betartja.

false

 

Fotó: MTVA/Jászai Csaba

Azóta a légi forgalom napról napra növekszik, ami egyébként örvendetes volna, de már nemcsak az utasok, hanem a lakosság idegrendszere is nagy megpróbáltatásoknak van kitéve. Azt hiszem, semmit sem tehetünk, hiszen már felcsúti Lőrinc barát alkuszik erre az aranytojást tojó tyúkra is.

Hozzáírhatjuk a Ferihegy ügyet az „ezeréves magyar pechszéria” (Örkény István) számlájához. Azzal a tanulsággal, amit senki sem fog levonni, pedig a honi kapitalizmus rákfenéjére mutatna rá: a privatizációnak csak akkor van értelme, ha versenyhelyzetet teremt. Egyébként túrosabb az egész, mint (az egykori) közös ló háta.

A sokkal jobb sorsra érdemes Karácsony Gergely maga sem hiheti, hogy akár főpolgármesterként talál „alternatívát”. Ennek ellenére, jó hogy szóvá tette a problémát. Sokkal jobb kampányfogás, mint Tarlósé, aki „vasszigorral” ígér fellépést az éjszakai csend háborítói ellen. Körmöst fog osztani a pilótáknak. Vagy leveri a szemüvegüket, és rá is ugrik, ahogy szokta.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.