Nagy Anna kormányszóvivő "gondolatébresztőnek szánt kiindulási pontnak" titulálta, Mihalovics Péter, az új nemzedék jövőjéért felelős miniszteri biztos "ifjúságpolitikai vitairatként" tekint rá, továbbá az "ifjúsági cselekvési terv" megnevezés is felbukkant az elmúlt egy hónapban. Induljunk ki a dokumentum borítójának "önértelmezéséből" - ifjúságpolitikai stratégiai vitairat -, illetve a miniszteri biztos szavaiból! Az utóbbiak szerint a dokumentum az ifjúságpolitikai programalkotás három lépcsője közül az első, ezt követte a róla lezajlott társadalmi párbeszéd, hogy aztán ősszel egy olyan program megalkotása következzen, amely "iránymutatást tud adni a fiatalokról szóló kormányzati döntésekhez". Bár a párbeszédsorozat július 28-án véget ért, biztos vagyok benne, hogy az emberek véleményére szüntelenül hivatkozó kormányzat még a túlfutás ellenére is meghallgatja a vitairat kapcsán megfogalmazott alábbi véleményemet.
Navracsics Tibor a dokumentum elején így fogalmaz: "Az ország akkor újulhat meg, ha a fiatal nemzedék érzi és tudja, érdemes itt maradnia, a saját hazájában élnie." Ez akár közvetett elismerése is lehet azon ténynek, miszerint hazánk a fizikai mobilitás tekintetében sem vezető ország Európában; inkább az egykulcsos adó, a "röghöz kötendő" rezidensek és az "elmenő" diplomások utólagos büntetésére szőtt tervek hazája. Ugyanakkor a Trenkwalder személyzeti szolgáltató cég 400 osztrák vállalat bevonásával készített felmérése szerint a cégek több mint fele szívesen alkalmaz magyarokat. Erre nyílik is esély, hiszen a közeljövőben becslések szerint közel százezer magyar indulhat szerencsét próbálni Németország és Ausztria felé, köztük fiatalok tömegei.
Csakhogy a tárgyalt vitairatot a befutottak és a most nyeregben lévők írták, legkevésbé sem az elmenők; elemzésre alkalmas dokumentumként így nem is értelmezhető - informatív statisztikák halmazaként vagy villamosra való olvasmányként azonban igen. Afféle aforizmagyűjtemény. Ennek tükrében olvastam és idézem a "vitairat" egyes szerzőit. A továbbiakban természetesen a teljesség igénye nélkül teszem ezt, hiszen például Sub Bass Monster Szabinak a vidékről mondott patetikus szavai épp annyira üresek, mint a Barátok közt sztárja, Kiss Ramóna kultúraképe.
Pestiek, vidékiek
A dokumentum második köszöntőjében a Fidelitasban szocializálódott, 28 éves miniszteri biztos így fogalmaz: "Az új nemzedék egy olyan Magyarországot álmodott meg, ahol minden fiatal törődik hazájával, mert pontosan tudja, hogy hazája is törődik vele." Ennél a résznél előrelapozok, hogy keressek egy roma fiatalt a vitairatban, hiszen egy romának is biztosan van "véleménye a kultúráról, a tehetséggondozásról vagy a sportról". A vitairat szerint nincs. De vannak olyan 28 éves fiatalok, akiknek az a legnagyobb gondjuk, hogy: "Rakjam le a kocsit a város szélén. Oké, de pontosan hol? Hol vannak a P+R parkolók?" A kérdés jogos, választ nem fogunk kapni, és ami azt illeti, nem is egy ifjúságpolitikai vitairatban kell azt keresni.
A nyitófejezet témája "Budapest". Mi indokolhatja, hogy a főváros és fiatalsága legyen a felütés - ha csak az nem, hogy még mindig kevés trendi fiatal szavaz a Fideszre Budapesten? Tegyünk hát egy gesztust a nagyvárosi, liberális fiataloknak, "értjük, mi a ti gondotok". Erre jobb embert nem is lehetett volna találni, mint Böszörményi Nagy Gergelyt, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesét, korábban a polgári underground tehetséges tollú szerzőjét. Böszörményi Nagy érti a fővárosi kulturális miliőt - ez írásából is kiderül -, olyan kifejezéseket használ, mint "pasz-szív konstruktivizmus", azaz "a ráhagyás, a be nem avatkozás a legjobb választás" - mármint a fővárosi térhasználattal kapcsolatban. Markáns véleménye van közösségi és városrendezési kérdésekben is: "Józsefváros korábbi vezetőinek rövidlátó, oktalan döntése volt, amikor bezáratták a Verseny utcai piacot. Úgy határoztak, hogy nem ismerték, vagy nem vették tudomásul a valóságot: a közös tér és a rendszeres találkozások jelentette értéket, az évtizedek alatt megszokott és megszeretett helyet, mely anyagi formában soha, a lokális identitás erősítése területén azonban nagyon is hozott volna hasznot a Városnak, a fiatalok számára is megőrizve valamit a régi Budapestből." Remélhetően Kocsis Máté, az 1981-ben született józsefvárosi polgármester is elolvassa, érti és egyet is ért e sorokkal - miért ne -, így aztán meg lehet kérdezni, hogy a VIII. kerületi Teleki téren miért éppen egy diszkontáruháznak van helye - az önkormányzati pályázat nyertese a Lidl Magyarország -, a tér és piaca sajátos emlékezetét és sajátosságait megőrző rekonstrukció helyett.
A "Vidék" fejezet esze Turi-Kovács Béla egykori közvetlen munkatársa, a Kisgazda Polgári Egyesület Ifjúsági Tagozat elnöke, Chladek Tibor, aki - 2009 februárjában indított vállalkozásával - a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületével hozta létre a Tanyasi Áruk Boltját a Havanna-lakótelepen. Közel van a magyar vidék problémáihoz, így bőven akad gondolata és tanácsa. "Nincs nemzeti függetlenség és nemzeti szabadság az egyén szabadsága és függetlensége nélkül" - írja. E gondolat nélkül egy ifjúságpolitikai vitairat viszont meglenne. Tán ezek nélkül is: "Isten - haza - család, a vidék Magyarországának ezek a gyökerei. (...) A természetközeli létformából következik egy olyan, a teremtett világ adottságait és rendjét elfogadó, hagyománytisztelő, a köznyelv által 'józan paraszti észként' aposztrofált gondolkodásmód (...). Az új nemzedéket vidéken hatékony támogatási rendszerrel arra kell ösztönözni, hogy ne szakadjon el ősei létformájától..." Szerettem volna ott lenni, amikor a nyíregyházi vagy a gyöngyösi főiskola egy-egy hallgatója véleményezi e vitamondatokat. Utóbbiaknak azonban ez a lehetőség nem adatott meg, az említett helyszíneken ugyanis nem járt a párbeszédsorozat. Ezek szerint a legnagyobb vidéki városok fiataljain kívül nem szükséges konzultálni a fiatalokkal.
Mi vaan?
Ezen a ponton ugrunk a dokumentumban, és bevezetjük a "mi vaan?" kategóriáját. A miértre szintén idézetek adják meg a választ: "Egyes kutatások szerint az egyedülálló nők számának növekedése mögött döntően a korosztályba tartozó férfiak viselkedése áll. 'k azok, akik az állandó partnerkapcsolatot minél későbbre halasztják. Ismerkedésre szinte csak a szórakozóhelyek állnak rendelkezésre, így nagy szükség lenne arra, hogy a fiatalok megtalálják azokat a közösségeket, fórumokat, ahol ismerkedhetnek egymással. A kényszerszingliség megszüntetése, valamint a válások számának csökkenése érdekében már óvodás korban fejleszteni kell a társas intelligenciát, mivel a fiataloknak nincsenek meg azok a készségeik, amelyek segítségével a felmerülő konfliktusokat képesek lennének megoldani." (Dr. Takács Helga, 27 éves jogász) Mi vaan?
"Nem érzem azt, hogy a kultúra az életem része lenne, de lehet, hogy csak azért nem, mert engem jobban lekötnek a szórakoztató könyvek vagy filmek. Miért gondolják, hogy az igazi irodalmi élmény például csak a kultúrsznobok által olvasott könyv lehet?" (Balázs, 33 éves, Szentendre) Mi vaan?
"Ma már mindenki számára nyitva áll a szabad választás lehetősége, hogy a vállalkozás vagy a munkavállalás útjára lépjen." (Kovács Patrik, 25 éves, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének alapító elnöke) Mi vaan?
A tehetséggondozásról megszólal a Doktoranduszok Országos Szövetségének főtitkára és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke is. Ezek olvasható, már-már vitairatra emlékeztető részek, de jön is az ébresztő, már ha valaki még nem szembesült volna életében Marót Viki teljesen új gondolatával: "Szerintem egy gyermek akkor boldog, ha a szülei boldogok." Tényleg.
Békés elköszönés
A végére maradnak Békés Márton történésznek, a polgári underground ugyancsak kitűnő szerzőjének a gondolatai az állampolgári aktivitásról. Békést annyian ismerik a Hír Tv stábjában, ahányan olvashatták neokon könyvét (Amerikai neokonzervativizmus. Századvég, 2008) a baloldalon - azaz tulajdonképpen senki. A könyv és Békés nem éppen Csintalan Sándor "műsorszerkesztőinek" világa, míg a baloldalon csak beszélnek a(z) (amerikai) neokonzervativizmusról, ténylegesen ismerni viszont alig ismerik (különben már régen megszületett volna könyvének - hasonló színvonalú - baloldali bírálata). (Békés könyvéről írott kritikánkat lásd: A valóság által kizsebelve, Magyar Narancs, 2008. augusztus 13. - A szerk.) Békés a fiatal jobboldaliak azon csoportjához tartozik, akik valószínűleg kínosnak tartják a kormánypolitikát, de hallgatnak, inkább komoly erudícióval Lady Gagáról írogatnak (Békés Márton: A Ga-Galaxis fekete lyukai. Jobbklikk, 2010. szeptember 27.). Így a vitairatot tehát a polgári underground (Böszörményi Nagy és Békés) keretezi, azt az illúziót keltve, hogy minden fiatal jobboldali "közszolga" vagy értelmiségi olyan lenne, mint ők. Ilyen alaposan ismerik a fiatalság és a magyar társadalom aktuális gondjait.
Ami természetesen nem igaz.
A szerző az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) igazgatója.
