Amikor a Fidesz-KDNP tavaly nyáron megteremtette annak a jogi lehetőségét, hogy bármikor bárkit indoklás nélkül visszahívhasson az amúgy is megtizedelt közalapítványok kuratóriumaiból, tehát felszámolt mindenfajta, a közalapítványi forma lényegéhez tartozó szakmai, civil autonómiát, már lehetett tudni, hogy ez lesz. Mi is megírtuk hónapokkal az események előtt, hogy Haraszti György és Szita Szabolcs veszik majd át a Holokauszt Emlékközpont irányítását (mint kiderült, egyikük kuratóriumi elnökként, a másik megbízott igazgatóként) - ebből is látszik, mennyire nyílt és pártpolitika-mentes volt a verseny. Nota bene: nem volt szerencsés döntés 2003-ban sem pártpolitikust, Székely Gábor egykori szabad demokrata főpolgármester-helyettest megtenni a kuratórium elnökének, és bizonyára vitatható volt Harsányi László igazgatói kinevezése is bő két éve, egyenesen az NKA éléről. Viszont Harsányi nem bizonyult rossz menedzsernek, a látogatók száma nőtt, a ház, amivel alapítása óta súlyos működési gondok voltak, némiképp megélénkült. Semmi nem indokolta tehát, hogy ne várják meg szerződésének jövőre esedékes lejártát a - kiállítás átalakítására, Fidesz-kompatibilissé tételére is megrendelést benyújtó - Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által kurátorrá tett talpnyalók.
Első ülésén úgy döntött ez a kuratórium, hogy nem szükséges sem felvételt készíteni, sem jegyzőkönyvet vezetni majdani összeröffenéseikről. Ez azért mulatságos, mert a közalapítványok átalakításának ideológiai vezérfonala (mint az összes központosító intézkedésnek) az átláthatóság igénye volt. A munkaértekezletek szüneteltek, elkezdődtek viszont a leszámolások, hiszen Szitát Harsányi annak idején - tegyük hozzá: tényleg vitatható döntéssel - elbocsátotta.
Először ment Molnár Judit történész, szakmai tanácsadó, az állandó kiállítás tulajdonképpeni megalkotója, aztán Pécsi Katalin, a kulturális és alternatív pedagógiai programok vezetője, vele számos kulturális program, romaprogram, toleranciaprogram, szóval csupa olyan kacatok, amikre a Nemzeti Együttműködés Rendszerének semmi szüksége. Vizi Éva, az áldozatok nevét feltáró kutatócsoport vezetője is ment nyolc év munka után; jelenleg nem történik ezen a részlegen semmi, ugyanis rajta kívül senki nem ismeri a munkametódust, aminek továbbadására távozása előtt elfelejtették felkérni. Sürgős volt a dolog, mert, ahogy Szita mondta, a kutatás lesz a legfontosabb mostantól.
Haraszti a kinevezésekor azt nyilatkozta, hogy nem lesz "értelmetlen racionalizálás", és legalább félig igazat mondott. Racionalizálásról valóban nincs szó, hiszen a nyilván hatalmasra növekedett informatikai munkákra a meglévő mellé egy további külső szerződést is kötött már a vezetés. Mindenki tudni véli, ki lesz a következő megbízhatatlan, kialakultak tehát az újabban ideálisnak tekintett munkafeltételek: a munkatársak félnek és paríroznak. Mondhatnánk, hogy nem történt semmi különös, íme egy újabb kitakarított közintézmény, amelyik mostantól szintén nem töltheti be funkcióját. A Holokauszt Emlékközpont felállításáról a Fidesz döntött előző kormányzása legvégén, így rombolásuk immár saját alkotásaikat sem kíméli, azt a nagyon keveset sem, amire akár büszkék is lehetnének. Innen már csak egy lépés, hogy az új vezetés Gál államtitkár fent említett kérésének engedelmeskedve történelmet is hamisítson az állandó kiállítás minisztériumból vezérelt átalakításával.
