Az ELTE bölcsészkarának fegyelmi bizottsága az idén február 3-án két évre eltiltotta tanulmányainak folytatásától Bácsfi Diana egyetemi hallgatót. A határozat indoklásában a hallgatói fegyelmi és kártérítési szabályzat 3 § (2) bekezdésére hivatkozott: a hallgató a bíróság által is jogerõsen megállapított módon két ízben is szabálysértést követett el, továbbá magatartásával súlyosan sértette az Eötvös Loránd Tudományegyetem jó hírét.
Természetesen csak idõ kérdé-se volt, hogy a mûveltségével és négy-öt megkezdett - de be nem fejezett - szakjával büszkélkedõ hungarista vezérre mikor csap le az egyetem. Bácsfi kihívta maga ellen a sorsot, amikor interjúiban többször megemlítette hallgatói jogállását. A Führerin mártírszerepre tör, bár ezt az ELTE-n nem könnyû elérni: az egyetemrõl kizárólag azért szoktak kibukni diákok, mert elfelejtik idõben leadni a negyedik túlfutó kérelmüket, vagy mert nem bírják kifizetni a külön-féle okokból rájuk sózott több százezres tandíjhátralékot. Bácsfi viszont nyilvános világnézeti vitát szeretett volna az egyetem uraival, akik végül fél év töprengés után mozdultak. Az eredmény senkit sem lephetett meg, legkevésbé az "áldozatot", aki többször elõre bejelentette, hogy a ballib szellemi diktátorok õt úgyse engedik diplomázni. És tényleg.
Az önsorsrontó Führerin fegyelmije egyértelmûen koncepciós per. Nem gondolhatja senki, hogy az egyetem eljárást indított volna Bácsfi ellen, ha nem áll meg a piros lámpánál, vagy "itt-a-piros-hol-a-piros"-t játszik a Lehel téri aluljáróban. Az indoklásban szereplõ két szabálysértés ugyanis - tisztán jogi értelemben - a fenti cselekményekkel azonos súlyú. Bácsfi viszont karlendítéssel köszöntötte a Terror Háza elõtt ácsorgó újságírókat, és nyilas szórólapokat osztogatott a Rákóczi téren.
Bácsfi kipenderítésének kellemetlen feladatát a bölcsészkar nagy hatalmú oktatási dékánhelyettese, Déri Balázs vállalta magára. A bizottságban ott ült még Faragó Szabó István a filozófia tanszékrõl és - szépségflastromként - egy mindvégig néma hallgatói képvi-selõ. Dériék számára az elsõ kínos meglepetést valószínûleg az jelentette, hogy a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, Kárpáti József elvállalta Bácsfi képviseletét. A 2004. december 3-án tartott elsõ tárgyaláson az ügyvéd azzal a kérdéssel lepte meg a bizottságot, hogy a Bácsfi ellen éppen folyó eljárás - önkényuralmi jelkép viselésének vétsége - tárgya-e a jelenlegi ügynek. A jogilag ekkor még felkészületlen Déri némi feszengés után úgy döntött, hogy igen, mire Kárpáti felfüggeszttette az egész procedúrát, mivel folyamatban lévõ eljárás esetén nem lehet fegyelmit indítani. A fiaskó után az egyetem összeszedte a szükséges jogi arzenált. A január 27-én tartott második tárgyaláson már nem hivatkoztak az önkényuralmi jelképre, a két lezárt szabálysértés segítségével viszont annak rendje és módja szerint végeztek Bácsfival. Fellebbezni természetesen lehet, de Kárpáti is teljesen biztos abban, hogy az ügyet elbukják: koncepciós pereket nem szokás megnyerni.
H
Komoróczy Gézát idézve: genug is genug - nem fogunk krokodilkönnyeket hullatni a nyilasvezetõért. Sokkal fontosabb kérdés, hogy lehet az, hogy az egyetem - az ország legjobb és legnagyobb egyeteme - képtelen volt bármilyen vállalható véleményt képviselni az ügyben. Hogy lehet az, hogy az ELTE kizárólag egy félszegen lebonyolított, megalázó koncepciós pert tud elképzelni megoldásként Bácsfi problémájára? Miért nem tudott, miért nem akart a neves klasszika-filológus és a filozófiaprofesszor állást foglalni abban az egyszerû kérdésben, hogy lehet-e egy hallgató vállaltan náci?
A tárgyalás jegyzõkönyve szerint Faragó Szabó kikérte magának, hogy bármiféle világnézeti szempont szerepet játszott a döntésükben: "Szeretném ezt kerek perec visszautasítani, és azt már múltkor is nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy nincs világnézeti vizsgálat. Az, hogy nekünk errõl mi a véleményünk, az egy privát vélemény. [É] Az ügyvéd úr is tudja és Diana is világosan tudja, hogy elkövetett valami olyat, ami [É] bírósági tárgyalást eredményezett. Akkor is, hogy ha bevert volna egy ablakot vagy pofon ütött volna egy embert, ez alapján ezt a fegyelmi tárgyalást meg kellett volna ejteni." Déri szintén azon a véleményen volt, hogy az ideológiai és a jogi tényezõk teljesen elválaszthatók.
Csakhogy ez egyszerûen képtelenség. Ha Bácsfi szórólapjain bármi olyan lett volna, ami megbotránkoztatja az embereket, de nincs köze a náci ideológiához, mondjuk "Irtsuk ki Magyarországról az összes nádi récét!", akkor a kutya se törõdött volna a szabálysértési ügyével, sõt megkockáztatjuk, hogy eljárás se indult volna ellene.
Attól, hogy az eljárás jogilag szabályos, még nem lóg ki kevésbé a lóláb. Az egyetem ragaszkodhatott volna ahhoz az elvhez, hogy õ nem foglalkozik a hallgatói világnézetével - de akkor hagyja békén Bácsfit. Vagy kiállhatott volna a közvélemény elé azzal, hogy undorodnak a nyilasoktól, nem tûrik meg ezt az ideológiát a falaik között, és minden eszközt be fognak vetni, hogy ne kelljen Bácsfi Diana arcát nézni az óráikon. De a kettõ együtt nem megy.
A külsõ szemlélõ számára úgy tûnik, Dériéket csak az érdekelte, hogy minél gyorsabban és csendesebben megszabaduljanak a kínossá vált hallgatótól. Az adott keretek között ráadásul még emberségesek is próbáltak maradni: adunk neked két év türelmi idõt, hallgass el, tûnj el a médiából, felejtsd el ezt az egész náci butaságot, és akkor lehet, hogy megbocsátunk, és csendben megengedjük, hogy legalább egy szakodat befejezd estin. Déri nem véletlenül példálózott azzal, hogy õ személyesen vette át a Medgyessyt lehazaárulózó Loppert Dánielt: "A fiatalembernek én személyesen megmondtam, hogy nagyon remélem, hogy itt semmiféle politikai nézethangoztatást nem fog diákként tenni. [É] Azt gondolom, hogy egy fiatalember akár megtéved, akár ez a véleménye, joga van arra, hogy elvégezze az egyetemet." Faragó Szabó még megdöbbentõbb módon egy semmilyen bûnt el nem követõ Jobbik-vezetõt hozott fel példának, hogy lám, õ is elvégezhette a filozófia szakot, pedig (!) nyíltan képviselte világnézetét. Ezt hallva mindenképpen érdemes lenne tisztázni, milyen irányú és mértékû politikai szélsõséget tolerál az ELTE - legalábbis az aktuális kormányzat alatt.
