Gavra Gábor: Papi árulás püspöki áldással (Az egyházi átvilágítás elszabotálásának kísérletérõl)

  • Gavra Gábor
  • 2005. február 24.

Publicisztika

Érdekes megvilágításba helyezte Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára egyháza társadalmi szerepét az MTI-nek adott múlt heti nyilatkozatában. A püspök kifejtette (feltehetõleg nem magán-) véleményét, mely szerint a pártállami titkosszolgálatokkal együttmûködõ egyházi személyek nem a társadalomnak, csupán "néhány társuknak" ártottak, ezért bocsánatkéréssel vagy magyarázattal is nekik tartoznak; még véletlenül sem a nyilvánosságnak.

A püspöki értékelés elsõ pillantásra mókásnak tûnik, már csak idõzítése miatt is. Két hónap telt el azóta, hogy a budapesti apostoli nunciatúra Gyurcsány Ferenc vatikáni tárgyalásairól kiadott közleményében kiállt a "jó állampolgárként" közéleti kérdésekben állást foglaló magyar püspökök mellett. Erre tessék: a felelõs társadalmi szerepet játszó "jó állampolgárok" egyike úgy tesz, mintha a létezõ szocializmusban a papság nem a kádári társadalom részeként, hanem valamiféle zártkörû legényegyletként mûködött volna, melynek tagjai (akik nyilván fogadalmat tettek, hogy a rendszer bukásáig nem érintkeznek laikusokkal) kizárólag az egymásról írott ügynöki jelentéseik szerkesztgetésével töltötték szabad délutánjaikat.

Veres püspök nyilatkozata persze korántsem ennyire vicces, inkább gyomorforgató. Azzal ugyanis, hogy szemrebbenés nélkül letagadja a hívekrõl készült papi/lelkészi jelentések létét, éppen azokat a sok esetben ma is köztünk élõ hívõket köpi szembe, akik a vallásgyakorlást sem 1989 elõtt, sem ma nem valamiféle trendi vasárnapi szabadidõs tevékenységként, hanem életük Istennek szenteléseként fogják fel. Akik munkahelyi elõmenetelüket vagy útlevelüket kockáztatva, esetleg "csupán" fõnökeik, kollégáik, ismerõseik gúnyos megjegyzéseit kiváltva tar-tottak ki hitük mellett azokban az években, amikor Szikora Róbert kedvenc politikusa még Kádár János volt. Akik lelkiismeretükre hallgatva akár szabadságvesztést is vállaltak, amikor megtagadták a katonai szolgálatot, mert inkább Istennek, mint az állampárt és Lékai László néhai bíboros "jó állampolgárról" alkotott ideájának akartak megfelelni. (Illõ itt megemlékezni Bulányi Györgynek és a Bokor bázisközösség tagjainak állami és egyházi üldöztetést vállaló, bátor hitvallásáról.)

H

A nunciatúrának igaza volt: az egyházak sem most, sem a létezõ szocializmusban nem a társadalmon kívül mûködtek. Mint a kádári Magyarország bármilyen közösségében, az ún. történelmi felekezetekben is egyaránt elõfordultak a hitüket és tartásukat megõrzõ, valamint a körülményekkel meg-alkuvó, továbbá a rájuk bízottakat eláruló emberek. Veres püspök maga is felsorolja az említett magatartásformákat, de csak hogy rögvest elmossa a különbséget köztük, és - a rendszerváltás óta járványszerûen elterjedt szokásnak megfelelõen - áldozatként tüntesse fel az egykori besúgókat. "Voltak, akik hõsiesen ellenálltak, és egészen a vértanúságig vállaltak minden megpróbáltatást (É) mások esetleg nem mûködtek együtt, de hallgatásukkal úgy gondolták (sic!), hogy (É) ellenállás nélkül meg fogják tudni õrizni hivatalukat (É) és voltak, akik elbuktak a lelki és fizikai terror alatt, õk esetleg valóban bekerültek azok körébe, akik jelentést adtak szolgálatukról, vagy a körülöttük élõ személyekrõl." (Index, 2005. február 17.) A püspök nem csupán a tettesek és az áldozatok, valamint az állambiztonsággal kényszerbõl és "hazafias" alapon együttmûködõk közötti határok fölött siklik el nagyvonalúan, de arról is megfeledkezik, hogy a pap besúgók hivatásukat felhasználva az egyháztól sok esetben éppen a diktatúrával szemben támaszt remélõ, õket magukat pedig lelki vezetõiknek tekintõ hívõk bizalmával visszaélve fejtették ki ügynöki tevékenységüket.

Meglehet, Veres Andrásnak igaza van abban, hogy a pártállami diktatúra "ideológiai ellenfelet" látott az egyházakban - ám neki is tudnia kell, hogy (saját felekezeténél maradva) a Mindszenty bíboros utáni katolikus egyházi vezetéstõl a rezsimnek nem kellett tartania. A rezsimnek nem az Állami Egyházügyi Hivatallal évtizedekig harmonikusan együttmûködõ fõpapok, hanem a hitüket az adott körülmények között nonkonform módon gyakorló, morális tartásukat megõrzõ és egyházuk becsületét a legmagasabb szintû fõpapi árulás idõszakában is menteni igyekvõ lelkészek és hívõk jelentették a kihívást. A rendszer igazi áldozatai õk voltak, és nem a kommunista állambiztonság egyházi ügynökei.

Ám a bizonyára a püspöki kon-ferencia véleményét tolmácsoló Veres nyilatkozatában nem is az a legszégyenletesebb, hogy a társaikat és híveiket eláruló egyházi személyeket veszi pártfogásba. Sajnos nem a Magyar Katolikus Egyház az egyetlen hazai szervezet, mely tizenöt évvel a rendszerváltás után is képtelen megszabadulni párt-állami múltjának szennyétõl. De a püspökkari titkár - azzal, hogy letagadja és relativizálja a velük szemben elkövetett bûnöket - újból, még egyszer elárulja a katolikus egyház legderekabb tagjait. Az egyházi vezetés most, 2005-ben, a köztársaság 15. évében is az egykori kollaboránsok mellé áll - velük, a hitük és helytállásuk miatt üldözöttekkel szemben.

A papi-fõpapi bûnök szolgálati titokként kezelése nem példa nélküli a legújabb kori egyháztörténetben. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia most azoknak a nyugati egyházi vezetõknek az erkölcsi szintjére süllyedt le, akik évtizedeken keresztül asszisztáltak papjaik pedofil ügyeinek eltussolásához. Az egyházi besúgók és a pedofil papok püspöki védelme között több közös vonás fedezhetõ fel, mint hinnénk. Hiszen a lényeg ugyanaz: a hívõk (egyházi tekintéllyel erõsített) bizalmával visszaélõ papok árulásának utólagos igazolása.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.