Hogy megtörtént velünk a legrosszabb: eleve úgy veszünk könyvet, hogy meggondoljuk, mit lehet átvinni a határon.
A Libri mondott munkatársa május 15-én küldött egy tájékoztatót arról, hogy az új kiadványokat innentől ellenőrzik, és a szűrőn fennakadók a boltokba „Érzékeny”, illetve „Érzékeny gyermekkönyv” minősítéssel, pontosabban „szezon jelzőkkel” (ezt nem tudom, micsoda) kerülnek ki. „A kérdéses, illetve a folyamatosan felmerülő, ellenőrizendő könyveket egy külön osztály fogja elkezdeni átnézni, véleményezni, hogy azok beleesnek-e az új rendeletbe.” Eszerint egy külön osztály dolgozik az ügyön, mert „ha a jogszabály szerint az 1., 2., 3. pontok valamelyikére igen a válasz, a cikk kirakatba vagy más módon közszemlére nem tehető!”
Tekintsünk el attól, hogy eleve összeszorul a gyomrom, amikor mondjuk a Spanyol elbeszélők sorozat darabjaira árucikként kell tekintenem (nem csupán kiadója, fordítója is vagyok mind a tizennégy eddig megjelent kötetnek), de persze tudom, hogy a lényeget tekintve a darab az darab. Mellesleg kiadónak sem tekintem magamat, nem jókedvemből vállaltam a spanyol szépirodalom 20. századi klasszikus és kortárs műveinek kiadását, hanem azért, mert 2005 táján minden kiadó eltanácsolt az ismeretlen spanyoljaimmal, de én úgy éreztem, valakinek vállalni kell a kiadásukat. Persze nulla üzleti érzékkel vágtam neki, ami meg is látszik az eladási kimutatásokon.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
