Patak Márta

Gyanú ébredt benne

Az öncenzúráról

Publicisztika

Amikor a Libri kétségbeesett munkatársa harmadszorra kérte, hogy jelöljem meg, hogy a kiadóm, a Patak Könyvek kiadványai közül melyek esnek a gyermekvédelmi törvény hatálya alá, megint eszembe jutott az, amit a nyolcvanas évek elején oly sokszor hallottam az erdélyi ismerőseimtől.

Hogy megtörtént velünk a legrosszabb: eleve úgy veszünk könyvet, hogy meggondoljuk, mit lehet átvinni a határon.

A Libri mondott munkatársa május 15-én küldött egy tájékoztatót arról, hogy az új kiadványokat innentől ellenőrzik, és a szűrőn fennakadók a boltokba „Érzékeny”, illetve „Érzékeny gyermekkönyv” minősítéssel, pontosabban „szezon jelzőkkel” (ezt nem tudom, micsoda) kerülnek ki. „A kérdéses, illetve a folyamatosan felmerülő, ellenőrizendő könyveket egy külön osztály fogja elkezdeni átnézni, véleményezni, hogy azok beleesnek-e az új rendeletbe.” Eszerint egy külön osztály dolgozik az ügyön, mert „ha a jogszabály szerint  az 1., 2., 3. pontok valamelyikére igen a válasz, a cikk kirakatba vagy más módon közszemlére nem tehető!”

Tekintsünk el attól, hogy eleve összeszorul a gyomrom, amikor mondjuk a Spanyol elbeszélők sorozat darabjaira árucikként kell tekintenem (nem csupán kiadója, fordítója is vagyok mind a tizennégy eddig megjelent kötetnek), de persze tudom, hogy a lényeget tekintve a darab az darab. Mellesleg kiadónak sem tekintem magamat, nem jókedvemből vállaltam a spanyol szépirodalom 20. századi klasszikus és kortárs műveinek kiadását, hanem azért, mert 2005 táján minden kiadó eltanácsolt az ismeretlen spanyoljaimmal, de én úgy éreztem, valakinek vállalni kell a kiadásukat. Persze nulla üzleti érzékkel vágtam neki, ami meg is látszik az eladási kimutatásokon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.