Gyarmatáru és déligyümölcs

  • 1999. augusztus 5.

Publicisztika

A gyarmatosításnál csak az volt piszkosabb, ahogy a gyarmatosítók otthagyták gyarmataikat, kifosztva, martalékul saját maguknak és a jobbára a gyarmatosítók által importált vagy szított modernizációs, katonai és etnikai konfliktusoknak; a nagyhatalmak után nem maradt más, mint üres fiókok, meg a cetli a konyhaasztalon: "elmentem, függetlenség a spájzban, parlamentarizmus a fridzsiderben, ne várjatok".

A gyarmatosítás piszok dolog volt, annyi szent.

De a Nyugat megjavult, nem akar gyarmatosítani többé, ha már egyszer ennyi baj lett belőle, és szégyelli is magát némiképp.

Erre nem kiderül, hogy mégsem ilyen egyszerű az egész?

Az 1990-től a Balkánon kirobbant háborúk alatt mindig az volt a legfontosabb kérdés, hogy a nagyhatalmak mikor és kinek az oldalán avatkoznak vagy nem avatkoznak be. Nem mintha e nagyhatalmaknak - minden diplomáciai melléfogásuk, stratégiai tévedésük vagy elfogultságuk dacára - döntő szerepük lett volna e háborúk kirobbanásában. Nem. Ezt a levest a balkáni politikusok főzték, ha eltérő mértékben is, de ők a felelősek a történtekért, és e felelősségben osztoznak velük országaik azon polgárai is, aki az 1990 óta tartott számos választáson rájuk szavaztak. (Sehol annyi szabadon választott despotát meg gyilkost, mint a Balkánon, nem látott a történelem.) Az tehát, hogy bizonyos emberbaráti, sőt, keresztényi megfontolásokból (például hogy nem illik embert ölni, pláne ilyen sokat) célszerűtlen rájuk bízni saját országuk irányítását, nyilvánvalónak tűnik.

Azt a rendszert viszont, amelyben idegen nagyhatalmak átveszik egy szuverén állam kormányzatának irányítását, és helytartóik döntenek haderejéről, külpolitikájáról, költségvetéséről, ők felügyelik rendőrségét és hivatalnokait, par excellence gyarmatinak hívják.

Most akkor mi van? Lesz gyarmatosítás, vagy nem lesz? Lesz szuverenitás, vagy nem lesz?

A múlt hét végén egy soványka zárónyilatkozattal befejeződött szarajevói csúcs aligha válaszolta meg e kérdéseket. Annyi történt, hogy a Nyugat bizonyos, szerénynek tűnő összeget lógatott be a térség államainak, ha azok megjavulnak majd, "bevezetik a demokráciát", és regionálisan szépen együttműködnek egymással. A pénz majd begyógyítja a sebeket, hazarepíti a menekülteket (és kissé feltámasztja Jugoszláviát).

Ez nem valami eget rengető ötlet, sajnos. Vagy legalábbis nem kecsegtet gyors sikerrel és - ami a Nyugat számára a legfontosabb lenne -gyors kivonulással.

A nagyhatalmak ugyanis, ha akaratuk ellenére is, és egész más indokokból, mint a klasszikus gyarmatosítás korában, megint más nemzeteket kormányoznak. Még egyszer nem tehetik meg, hogy meglépnek, ha ég a lábuk alatt a talaj, ha túl sokba kerül a dolog. Ezt végig kell csinálniuk. Különben minden kezdődik elölről.

Nevezzük ezt az új világrendnek.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.