Hétfőn rendkívüli ülést tartott a Nemzeti Kulturális Alapprogram működtetésével foglalkozó kultuszminiszteri rendelettervezetről az NKA-t irányító bizottság. Tizenegy tagjából a nyolc jelenlévő többsége tudomásul vette a bőszemű elgondolást, egy tag (Harsányi László) lemondott nemtetszése alátámasztásául. De a többség, ugye, így is megvolt.

Hétfőn rendkívüli ülést tartott a Nemzeti Kulturális Alapprogram működtetésével foglalkozó kultuszminiszteri rendelettervezetről az NKA-t irányító bizottság. Tizenegy tagjából a nyolc jelenlévő többsége tudomásul vette a bőszemű elgondolást, egy tag (Harsányi László) lemondott nemtetszése alátámasztásául. De a többség, ugye, így is megvolt.

Mihez?

Hámori miniszter csapásiránya kettős. Minél több pénzt nekem, és minél több sameszomat a maradék fölött diszponálók közé. A tárca vezetője mintha lehátrált volna tavaly őszi nekiveselkedéséről, miszerint a lét - a kultúra állami támogatására szánt több (idén 4,6) milliárd forintot - fifti-fifti dobnák szét közte és a szakkuratóriumok között: beéri annyival, hogy ő mondhatja meg, mennyit akar (majd keveset, alighanem), a bizottságnak meg jóvá kell azt hagynia. E mostani tudomásulvétel is mutatja: nem lesznek nehéz meccsei. A jövőben a kuratóriumi tagság ráadásul nem öt, hanem egy éves megbízatás lenne. Tutira menés folyik megint.

Ez a másik csapásirány: a kuratóriumok összetételének meghatározásakor a miniszter ajánlja a tagság felit meg az elnököt, a többieket (a kisebbséget) meg a szakmai szervezetek.

Kérdés: minek? Hacsak nem fügefalevélnek, ami ugyancsak valami kulturális természetű dolog.

De ne csodálkozzunk ezen. ´k megmondták előre: a kampányuk is az erős államról szólt. Nem ők csúsztattak, hanem azon választópolgárok fülhallása korlátolt, akik ezt úgy vették le, hogy majd kevesebb maffiózó rohangál az utcán plasztikbombával a zsebiben. Most is szóltak előre, a májusi Fidesz-kongresszuson: a kultúra (és a sport) a komancsok utolsó bűntanyája.

Mert legyen nekik igazuk (nincs), tíz évvel a rendszerváltás után még mindig minden szakmai szervezetben bolsik és üzletfeleik ülnek. Nosza, cseréljük ki őket a mieinkkel, ugyanakkor korlátozzuk minél jobban a lehetőségeiket, s innen perverz a dolog: mert amilyen birka a nép, megint ők jönnek, és rakják tele rosszarcú kakukktojásaikkal a demokrácia szent fészkeit.

Ám az ilyesfajta brutális államosítási törekvések túlmutatnak önmagukon. Minden, az önkormányzatiság jogosítványainak kurtítását célzó akció, jóval túl pillanatnyi kellemetlenségén a jövőre nézvést oszlathatja el végképp reményeinket. Visszahúz. A visszahúzás iránya esetünkben ugyancsak történelmi adottság, a neve: Kádár-korszak.

A teringettét!

El a kezekkel az önkormányzatoktól!