Közel Aczél

  • 1999. augusztus 5.

Publicisztika

Hétfőn rendkívüli ülést tartott a Nemzeti Kulturális Alapprogram működtetésével foglalkozó kultuszminiszteri rendelettervezetről az NKA-t irányító bizottság. Tizenegy tagjából a nyolc jelenlévő többsége tudomásul vette a bőszemű elgondolást, egy tag (Harsányi László) lemondott nemtetszése alátámasztásául. De a többség, ugye, így is megvolt.

Hétfőn rendkívüli ülést tartott a Nemzeti Kulturális Alapprogram működtetésével foglalkozó kultuszminiszteri rendelettervezetről az NKA-t irányító bizottság. Tizenegy tagjából a nyolc jelenlévő többsége tudomásul vette a bőszemű elgondolást, egy tag (Harsányi László) lemondott nemtetszése alátámasztásául. De a többség, ugye, így is megvolt.

Mihez?

Hámori miniszter csapásiránya kettős. Minél több pénzt nekem, és minél több sameszomat a maradék fölött diszponálók közé. A tárca vezetője mintha lehátrált volna tavaly őszi nekiveselkedéséről, miszerint a lét - a kultúra állami támogatására szánt több (idén 4,6) milliárd forintot - fifti-fifti dobnák szét közte és a szakkuratóriumok között: beéri annyival, hogy ő mondhatja meg, mennyit akar (majd keveset, alighanem), a bizottságnak meg jóvá kell azt hagynia. E mostani tudomásulvétel is mutatja: nem lesznek nehéz meccsei. A jövőben a kuratóriumi tagság ráadásul nem öt, hanem egy éves megbízatás lenne. Tutira menés folyik megint.

Ez a másik csapásirány: a kuratóriumok összetételének meghatározásakor a miniszter ajánlja a tagság felit meg az elnököt, a többieket (a kisebbséget) meg a szakmai szervezetek.

Kérdés: minek? Hacsak nem fügefalevélnek, ami ugyancsak valami kulturális természetű dolog.

De ne csodálkozzunk ezen. ´k megmondták előre: a kampányuk is az erős államról szólt. Nem ők csúsztattak, hanem azon választópolgárok fülhallása korlátolt, akik ezt úgy vették le, hogy majd kevesebb maffiózó rohangál az utcán plasztikbombával a zsebiben. Most is szóltak előre, a májusi Fidesz-kongresszuson: a kultúra (és a sport) a komancsok utolsó bűntanyája.

Mert legyen nekik igazuk (nincs), tíz évvel a rendszerváltás után még mindig minden szakmai szervezetben bolsik és üzletfeleik ülnek. Nosza, cseréljük ki őket a mieinkkel, ugyanakkor korlátozzuk minél jobban a lehetőségeiket, s innen perverz a dolog: mert amilyen birka a nép, megint ők jönnek, és rakják tele rosszarcú kakukktojásaikkal a demokrácia szent fészkeit.

Ám az ilyesfajta brutális államosítási törekvések túlmutatnak önmagukon. Minden, az önkormányzatiság jogosítványainak kurtítását célzó akció, jóval túl pillanatnyi kellemetlenségén a jövőre nézvést oszlathatja el végképp reményeinket. Visszahúz. A visszahúzás iránya esetünkben ugyancsak történelmi adottság, a neve: Kádár-korszak.

A teringettét!

El a kezekkel az önkormányzatoktól!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.