Hadd szóljon

Publicisztika

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfőn nyilvános vitára ("számpárbajra") hívta ki Orbán Viktort, a téma a belgazdaság állapota lenne.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfőn nyilvános vitára ("számpárbajra") hívta ki Orbán Viktort, a téma a belgazdaság állapota lenne. A köztévé még aznap kidolgozta a részletes tervet (90 perc műsoridő, limitált időkeretben zajló kérdezz-felelek stb.), amit a kormányfő azon melegében el is fogadott. Úgy tűnik, Orbán is - persze egyelőre lebegtet -, s az összecsapásra óhajának megfelelően pénteken kerülhet sor. Esemény van.

Tényleg? Egy vita már volt hétfő reggel az m1-en, ahol Kóka János gazdasági és Varga Mihály volt pénzügyminiszter monologizált - párbeszédnek aligha nevezhető a produkciójuk -, jó sok számot prezentáltak és nyilván mindkettejüknek igaza volt, esetleg mégsem. Az viszont biztos, hogy a választó alig kapisgálta. Ha hasonló előadásra kerül sor pénteken, kár az adásidőért. Pedig így lesz: a gazdaság állapota megannyi mutatóval jellemezhető, ezekből sok minden és sokféleképpen kiolvasható.

Inkább azt nézzük, mik lehetnek a motivációk. Gyurcsányé nyilvánvalónak tűnik: szerinte a gazdaság jól teljesít, és elege van abból, hogy az ellenzék szerint percek kérdése a totális összeomlás. A demagógiát a tények erejével akarja legyőzni; csakhogy mindegyik kormányzati ciklusban mindegyik ellenzéki párt azt sulykolta, hogy kész, nincs tovább, ha a következő választásokon nem ők kerülnek hatalomra. A mindenkori kormány meg mondta a magáét, aztán lett, ami lett. És Orbán? Túlságosan nem lelkesedik az ötletért, érződik a nyilatkozataiból. Élesben régóta nem dialogizált; rendre a saját B-közepe előtt lépett fel, és a nép hangja csak gondos szűrés után érhetett föl hozzá. Ráadásul most pártja és ő maga is jó passzban van (a sikeres államfőválasztás szolgáltatja a hátteret), arra kell ügyelnie, ne hibázzon végzeteset.

Orbán mégis elmegy (lapzártánk idején legalábbis ez a helyzet): de a múlt heti események után - amikor a két verőember, Répássy és Szijjártó megszégyenülten pucolt el az asszony meg a lánya elől, illetve amikor Kóka miniszter meghívására a Fidesz gazdasági szakemberei helyett polgári körös mobil egységek mentek randalírozni, meg égetni magukat - alighanem muszáj is elmenni. Egy újabb kitérés már sok lenne a gyávaságból; Orbán megfutamodásai - az előző ciklusban a megfigyelési, a Fidesz közeli cég- és a bányaügyeket firtató képviselői kérdések, meg az "ellenséges" sajtó munkatársai elől - nem azt az oroszlánszívű antikomancsot mutatták, akinek a hívek látni szeretnék. Gyurcsány helyzete, ha lehet, még rosszabb: ha erőt, határozottságot akar mutatni, látható ellenféllel kell ütköznie. A kormányfőnek - az MSZP-ben uralkodó állapotok miatt - "kívül" kell demonstrálni elszántságát, hogy aztán belül annál nagyobbat tudjon odacsapni.

Mit hozhat számukra a péntek? Orbán nem veszít, ha leveszi papos-nagypapás modorát és a régi, éles eszű, a konfliktust bátran vállaló politikusként áll elénk - csakhogy mostanság a szeretetről, a "nemzet" érdekében az ellentéteken való felülemelkedésről prédikál. Gyurcsány nem veszít, ha a természetes stílusában, nem pedig a hosszú szünetekkel operáló marketingformájában vonul föl; és megállja a vicceskedést. Képesek rá? Más tétje a péntek esti láznak nincs. Tekintsük mi is így: helyezkedjünk el kényelmesen a fotelban, a vezérbikák már leszegték a fejüket, fújtatnak, lábukkal rúgják a port.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.