Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfőn nyilvános vitára ("számpárbajra") hívta ki Orbán Viktort, a téma a belgazdaság állapota lenne. A köztévé még aznap kidolgozta a részletes tervet (90 perc műsoridő, limitált időkeretben zajló kérdezz-felelek stb.), amit a kormányfő azon melegében el is fogadott. Úgy tűnik, Orbán is - persze egyelőre lebegtet -, s az összecsapásra óhajának megfelelően pénteken kerülhet sor. Esemény van.
Tényleg? Egy vita már volt hétfő reggel az m1-en, ahol Kóka János gazdasági és Varga Mihály volt pénzügyminiszter monologizált - párbeszédnek aligha nevezhető a produkciójuk -, jó sok számot prezentáltak és nyilván mindkettejüknek igaza volt, esetleg mégsem. Az viszont biztos, hogy a választó alig kapisgálta. Ha hasonló előadásra kerül sor pénteken, kár az adásidőért. Pedig így lesz: a gazdaság állapota megannyi mutatóval jellemezhető, ezekből sok minden és sokféleképpen kiolvasható.
Inkább azt nézzük, mik lehetnek a motivációk. Gyurcsányé nyilvánvalónak tűnik: szerinte a gazdaság jól teljesít, és elege van abból, hogy az ellenzék szerint percek kérdése a totális összeomlás. A demagógiát a tények erejével akarja legyőzni; csakhogy mindegyik kormányzati ciklusban mindegyik ellenzéki párt azt sulykolta, hogy kész, nincs tovább, ha a következő választásokon nem ők kerülnek hatalomra. A mindenkori kormány meg mondta a magáét, aztán lett, ami lett. És Orbán? Túlságosan nem lelkesedik az ötletért, érződik a nyilatkozataiból. Élesben régóta nem dialogizált; rendre a saját B-közepe előtt lépett fel, és a nép hangja csak gondos szűrés után érhetett föl hozzá. Ráadásul most pártja és ő maga is jó passzban van (a sikeres államfőválasztás szolgáltatja a hátteret), arra kell ügyelnie, ne hibázzon végzeteset.
Orbán mégis elmegy (lapzártánk idején legalábbis ez a helyzet): de a múlt heti események után - amikor a két verőember, Répássy és Szijjártó megszégyenülten pucolt el az asszony meg a lánya elől, illetve amikor Kóka miniszter meghívására a Fidesz gazdasági szakemberei helyett polgári körös mobil egységek mentek randalírozni, meg égetni magukat - alighanem muszáj is elmenni. Egy újabb kitérés már sok lenne a gyávaságból; Orbán megfutamodásai - az előző ciklusban a megfigyelési, a Fidesz közeli cég- és a bányaügyeket firtató képviselői kérdések, meg az "ellenséges" sajtó munkatársai elől - nem azt az oroszlánszívű antikomancsot mutatták, akinek a hívek látni szeretnék. Gyurcsány helyzete, ha lehet, még rosszabb: ha erőt, határozottságot akar mutatni, látható ellenféllel kell ütköznie. A kormányfőnek - az MSZP-ben uralkodó állapotok miatt - "kívül" kell demonstrálni elszántságát, hogy aztán belül annál nagyobbat tudjon odacsapni.
Mit hozhat számukra a péntek? Orbán nem veszít, ha leveszi papos-nagypapás modorát és a régi, éles eszű, a konfliktust bátran vállaló politikusként áll elénk - csakhogy mostanság a szeretetről, a "nemzet" érdekében az ellentéteken való felülemelkedésről prédikál. Gyurcsány nem veszít, ha a természetes stílusában, nem pedig a hosszú szünetekkel operáló marketingformájában vonul föl; és megállja a vicceskedést. Képesek rá? Más tétje a péntek esti láznak nincs. Tekintsük mi is így: helyezkedjünk el kényelmesen a fotelban, a vezérbikák már leszegték a fejüket, fújtatnak, lábukkal rúgják a port.
