Hadd szóljon

Publicisztika

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfőn nyilvános vitára ("számpárbajra") hívta ki Orbán Viktort, a téma a belgazdaság állapota lenne.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfőn nyilvános vitára ("számpárbajra") hívta ki Orbán Viktort, a téma a belgazdaság állapota lenne. A köztévé még aznap kidolgozta a részletes tervet (90 perc műsoridő, limitált időkeretben zajló kérdezz-felelek stb.), amit a kormányfő azon melegében el is fogadott. Úgy tűnik, Orbán is - persze egyelőre lebegtet -, s az összecsapásra óhajának megfelelően pénteken kerülhet sor. Esemény van.

Tényleg? Egy vita már volt hétfő reggel az m1-en, ahol Kóka János gazdasági és Varga Mihály volt pénzügyminiszter monologizált - párbeszédnek aligha nevezhető a produkciójuk -, jó sok számot prezentáltak és nyilván mindkettejüknek igaza volt, esetleg mégsem. Az viszont biztos, hogy a választó alig kapisgálta. Ha hasonló előadásra kerül sor pénteken, kár az adásidőért. Pedig így lesz: a gazdaság állapota megannyi mutatóval jellemezhető, ezekből sok minden és sokféleképpen kiolvasható.

Inkább azt nézzük, mik lehetnek a motivációk. Gyurcsányé nyilvánvalónak tűnik: szerinte a gazdaság jól teljesít, és elege van abból, hogy az ellenzék szerint percek kérdése a totális összeomlás. A demagógiát a tények erejével akarja legyőzni; csakhogy mindegyik kormányzati ciklusban mindegyik ellenzéki párt azt sulykolta, hogy kész, nincs tovább, ha a következő választásokon nem ők kerülnek hatalomra. A mindenkori kormány meg mondta a magáét, aztán lett, ami lett. És Orbán? Túlságosan nem lelkesedik az ötletért, érződik a nyilatkozataiból. Élesben régóta nem dialogizált; rendre a saját B-közepe előtt lépett fel, és a nép hangja csak gondos szűrés után érhetett föl hozzá. Ráadásul most pártja és ő maga is jó passzban van (a sikeres államfőválasztás szolgáltatja a hátteret), arra kell ügyelnie, ne hibázzon végzeteset.

Orbán mégis elmegy (lapzártánk idején legalábbis ez a helyzet): de a múlt heti események után - amikor a két verőember, Répássy és Szijjártó megszégyenülten pucolt el az asszony meg a lánya elől, illetve amikor Kóka miniszter meghívására a Fidesz gazdasági szakemberei helyett polgári körös mobil egységek mentek randalírozni, meg égetni magukat - alighanem muszáj is elmenni. Egy újabb kitérés már sok lenne a gyávaságból; Orbán megfutamodásai - az előző ciklusban a megfigyelési, a Fidesz közeli cég- és a bányaügyeket firtató képviselői kérdések, meg az "ellenséges" sajtó munkatársai elől - nem azt az oroszlánszívű antikomancsot mutatták, akinek a hívek látni szeretnék. Gyurcsány helyzete, ha lehet, még rosszabb: ha erőt, határozottságot akar mutatni, látható ellenféllel kell ütköznie. A kormányfőnek - az MSZP-ben uralkodó állapotok miatt - "kívül" kell demonstrálni elszántságát, hogy aztán belül annál nagyobbat tudjon odacsapni.

Mit hozhat számukra a péntek? Orbán nem veszít, ha leveszi papos-nagypapás modorát és a régi, éles eszű, a konfliktust bátran vállaló politikusként áll elénk - csakhogy mostanság a szeretetről, a "nemzet" érdekében az ellentéteken való felülemelkedésről prédikál. Gyurcsány nem veszít, ha a természetes stílusában, nem pedig a hosszú szünetekkel operáló marketingformájában vonul föl; és megállja a vicceskedést. Képesek rá? Más tétje a péntek esti láznak nincs. Tekintsük mi is így: helyezkedjünk el kényelmesen a fotelban, a vezérbikák már leszegték a fejüket, fújtatnak, lábukkal rúgják a port.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.