Házi átok (A család és az iskola viszonyáról)

  • Marosán György
  • 2007. április 19.

Publicisztika

A magyar közoktatás helyzetéről szóló, a közelmúltban megjelent két elemzés a korábbi felmérések szomorú tapasztalatait tükrözi (Jelentés a magyar közoktatásról, 2006, szerkesztők: Halász Gábor és Lannert Judit, illetve Neuwirth Gábor: A korrelációs együttható. A középiskolai munka néhány mutatója). A tanulók általános és középiskolai teljesítménye romlik; a reál tárgyak (matematika, fizika, kémia) eredményei jelentősebben, mint a humán tárgyaké (magyar, idegen nyelv, földrajz). Nő a gyenge iskolák és rossz tanulók aránya, csökken a kiválóké. Egyre alacsonyabb tanulmányi átlaggal kerülnek be a diákok a középiskolákba. Az eredmények helyes értelmezése alapvető fontosságú a jövő szempontjából.

A magyar közoktatás helyzetéről szóló, a közelmúltban megjelent két elemzés a korábbi felmérések szomorú tapasztalatait tükrözi (Jelentés a magyar közoktatásról, 2006, szerkesztők: Halász Gábor és Lannert Judit, illetve Neuwirth Gábor: A korrelációs együttható. A középiskolai munka néhány mutatója). A tanulók általános és középiskolai teljesítménye romlik; a reál tárgyak (matematika, fizika, kémia) eredményei jelentősebben, mint a humán tárgyaké (magyar, idegen nyelv, földrajz). Nő a gyenge iskolák és rossz tanulók aránya, csökken a kiválóké. Egyre alacsonyabb tanulmányi átlaggal kerülnek be a diákok a középiskolákba. Az eredmények helyes értelmezése alapvető fontosságú a jövő szempontjából.

*

Több száz iskola több tízezer tanulójának adatait elemezve a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy mind az általános, mind a középiskolát végzettek iskolai teljesítménye gyakorlatilag nem korrelál a településmérettel (0,16) és az iskolatípussal (0,17). Erősen összefügg viszont a szülők végzettségével (apa, 0,64; anya 0,69). (A korreláció erőssége azt mutatja, hogy a szóban forgó adatok milyen mértékben mozognak együtt: ha az egyik növekszik, vajon növekszik-e és milyen mértékben a másik.) Az eredmények tanúsága szerint nem azért gyenge egy tanuló teljesítménye - és lesz emiatt alacsony továbbtanulásának valószínűsége, gyenge a karrieresélye, kicsi az életjövedelme, rossz az egészségi állapota, alacsony a várható élettartama és -minősége -, mert vidéken él és vidéki iskolában tanul. Az általános és középiskolások "kimenő" teljesítményét és életesélyeit alapvetően a szülők iskolai végzettsége határozza meg. A magas végzettség sokféle, a tanulók teljesítményét pozitívan befolyásoló tényezőt takar - a tanulás magas presztízsét, a teljesítményre ösztönzést, a tudás megszerzésére irányuló viselkedés és a kitartó szellemi munka megerősítését, mindezek otthoni infrastruktúráját, a tanárok munkájának segítését.

A kutatások adatainak elemzése elgondolkoztató következtetéseket sugall. Az általános iskolai tanulók induló (elsős) és záró (nyolcadikos) tanulmányi eredményei között a korreláció 0,86. A továbbtanulási szándék az első év tanulmányi eredményeivel 0,69-ban, míg a 8. osztályos eredménnyel 0,75-ban függ össze. Iskoláink tehát nemhogy kiegyenlítenék, inkább felerősítik az induló különbségeket. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyarországon a gyermekek sorsa véglegesen és végletesen eldől, még mielőtt az életük igazán elkezdődne.

*

Mindez azt látszik igazolni, hogy oktatási rendszerünk leggyengébb láncszeme a család és a kisközösség. Emiatt a kormányzati politika hatóköre szűkebb (és más irányú), mint feltételezni szoktuk. A magyar diákok átlagos iskolai teljesítménye (és karrieresélye) aligha javítható pusztán az iskolák felszereltségének fejlesztésével. Az oktatási befektetések eredményessége egyrészt életkorfüggő: minél korábban történik, annál hatékonyabb. A polgárok képzettségének javítását bármely társadalom legeredményesebben a bölcsődék és óvodák fejlesztésével teheti. Az általános iskolai befektetések hatékonysága nagyobb, mint a középiskoláké, amely felülmúlja a felnőttképzését. A jövőbeli munkanélküliség ellen hatékonyabb gyógymód az óvodák és az általános iskolák fejlesztése, mint a felnőttképzés. Másodszor pedig: az iskolarendszer fejlesztésének súlypontját az ismeretátadásról a kívánatos iskolai és állampolgári viselkedés kialakítására célszerű áthelyezni. Kevesebbet remélhetünk a matematikaoktatás módszertanának csiszolásától, többet a tanulói és szülői viselkedést formáló tanácsadástól.

A jó és a kevésbé jó iskolák alapvetően nem abban különböznek, hogy az egyik kevés, a másik sok pénzt kap a közösből, és ezért itt sok, ott kevés a számítógép, itt gazdag, ott szegényes a szertár, itt kevés, ott pedig túl sok tanuló jut egy tanárra. A különbség abból fakad, hogy a "jó" iskolában magas képzettségű és magasabb státusú szülők gyermekeit tanítják a tanárok, míg a "rosszban" alacsony képzettségű, alacsony státusú szülők gyermekeinek fegyelmezésével bajlódnak. A problémák hátterében persze bonyolult szociálpszichológiai folyamatok is tetten érhetők. A tanárok az alacsony státusúként szemlélt gyerekek teljesítményét öntudatlanul is a valóságosnál alacsonyabbnak érzékelik, míg az önmagukat alacsony státusúnak tekintő tanulók valóságos tudásuknál gyengébben teljesítenek (ez az ún. Pygmalion-effektus). E problémák tudatos kompenzációja gyakran bonyolult játszmákká torzul - "tőled nem is lehet annyit várni, mint a jóktól" - érzékelteti a tanár; "mit vársz tőlem, én gyenge vagyok" - sugallja viselkedésével a diák.

Mégsem az iskola rontja el a tanulót - inkább a helyi közösség és a szülők húzzák le az iskolát a maguk szintjére. A "jó" iskolában a szülő partner, aki odafigyel a tanárra és követi az iskola tanácsait. A "rossz" iskolába a szülő azért küldi a gyerekét, mert kötelező, és azt várja, hogy (helyette) majd megneveli. A "jó" iskolába járó gyerekek szülei kiállnak a tanárok mellett, amikor azok fegyelmet és teljesítményt követelnek. A "rossz" iskolába járó gyermek otthon azt érzékeli, hogy iskolai viselkedése nem érdekes. A "jó" iskolák tanulóinak szülei éreztetik csemetéjükkel, hogy fontosnak tekintik a teljesítményét, a "rossz" iskolák szülői közömbösek iránta. Az egyetemekhez tartozó és az egyházi fenntartású iskolák nem elsősorban jó forrásellátottságuk, hanem válogatott tanulói összetételük révén érnek el kimagasló eredményeket. A válogatott tanulói összetétel pedig nem azt jelenti, hogy a felvett gyermekek értelmi képességei kimagaslóak. A kiválasztás szempontja az addigi viselkedésükkel korreláló belépő teljesítményük, valamint az ő és szüleik várható, az iskolát támogató magatartása.

A nemzetközi összehasonlító elemzések arra is utalnak, hogy hazánkban a tanulók "kimenő" teljesítményét a más országokban tapasztaltnál jobban meghatározza az iskola ún. szocioökonómiai státusa, vagyis a szülők és az iskolát körülvevő közösség társadalmi-gazdasági helyzete. Magyarországon a jómódú és iskolázottabb szülők gyermekeivel együtt járó, egyébként halmozottan hátrányos helyzetű tanuló iskolai teljesítménye jobb, mint a hasonló státusú, ám a "saját" közegében tanuló diáké; a hátrányos helyzetű szülők gyermekeivel együtt tanuló, egyébként jobb családi helyzetű gyermek teljesítményét pedig lerontja a környezet. És mert a magas státusú, az átlagnál mobilabb családok felismerték a visszahúzó iskolai közösség hátrányait, elindult az oktatási intézmények, majd pedig a települések szerinti szegregáció. Erre csak rásegít, hogy Magyarországon - más országokkal összevetve - kiugróan magas a közép- és általános iskolai felvételinél és az osztályba sorolásnál a teljesítmény alapú (s nem a lakóhely szerinti) szelekció.

A rendszerváltás óta végbement társadalmi változások nem csökkentették, inkább felerősítették a több évtizedes szegregációs folyamatokat. Közhely, hogy az ország vagyoni helyzetben, kereseti és karrierlehetőségekben, életesélyekben, életminőségben, várható élettartamban, képzettségben kettészakadt. Kevésbé köztudottak - mivel kevésbé szembeszökőek - e szakadék mélyebb társadalmi okai. Az a tény, hogy az egyes tanulók iskolai teljesítménye gyengén korrelál az iskola helyével és típusával, míg jelentősen (és nem csökkenően) a szülők képzettségével, arra utal, hogy nem annyira a földrajzi helyzet, még csak nem is kizárólag a végzettség a perdöntő. A magyar társadalom a munkavállalói és az állampolgári viselkedést meghatározó családi értékrend szerint válik ketté. Az egyik felében a globális gazdaság és a polgári társadalom értékei a meghatározók: teljesítmény, fegyelem, tanulóképesség, tolerancia, a szabályok követése, hajlandóság az új, a változás elfogadására. A másik felében inkább a teljesítmény és fegyelem előli kitérést, a szabályok kijátszását, a berögződött magatartások megváltoztatásának agresszív elutasítását, a másság iránti intoleranciát tekintik mintának. A családokban átadott - az egyéni sorsot meghatározó, nagy tehetetlenségű - viselkedési sémák hosszú távon a szakadék szélesedését írják az ország sorsába.

Suzan Forward amerikai pszichológus Mérgező szülők című - néhány éve magyarul is megjelent - könyvében leírja, mint "programozza be" egy-egy szülő - nem szándékoltan - saját gyermekét rossz üzenetekkel, helytelen viselkedési mintákkal. Úgy tűnik, a "félreprogramozás" jóval szélesebb körben érvényesül: nemcsak mérgező szülők, hanem mérgező közösségek is léteznek. Ezek a hétköznapokban - nem tudatosan, nem rosszindulatból - a gyermekek jövőjét ellehetetlenítő viselkedési formákat örökítik tovább. Az ide születtek sorsát szinte kilátástalanná teszik a szegregálódó közegben átadott személyiségminták. Gyermekeink iskolai teljesítményének romlása nem kizárólag, sőt nem is elsősorban az oktatáspolitika, még kevésbé az iskolák bűne. Azt mi, szülők - akinek nem inge, ne vegye magára - magunk idézzük elő. Ne csupán azt kérdezzük tehát, mit tehet értünk és gyermekünkért az állam és az iskola. Mit tehetünk mi és helyi közösségünk a gyermekeinkért és iskolájáért?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.