Hegymenet

  • 2005. február 24.

Publicisztika

Gyurcsány Ferenc mindenkit hazaküldött Zengõ-ügyben: az ellenzéket azért, mert kormánypárt korában nem kellõ körültekintéssel felügyelte a tervezést; a zöldeket meg azért, mert mégiscsak Zengõn lesz a radar, bár másik út vezet majd hozzá, hogy ne kelljen annyi fát kivágni. És elhajtotta saját magát is, merthogy kifogásolta a magyar államigazgatás korábbi eljárását, aminek per pillanat õ a feje. A kör bezárult.

Azzal, hogy a kormány minden eddigi munkát lenullázva új "koncepciót", új hatástanulmányokat rendel, és újrakezdi az engedélyeztetési eljárást, a politika azon gyáva magatartását tetõzte be, amellyel 2003 õsze óta viszonyult e problémához. A NATO-finanszírozású lokátorállomás zengõi telepítése ciklusokon átívelõ projekt, amelyhez eddig mindegyik kabinet hozzátette a magáét: a legtöbbet a Horn- és az Orbán-kormány. Amikor azonban helyi környezetvédõk a polgári engedetlenséget választva akadályozni kezdték a munkák folytatását, az ellenzék a közelgõ választásokra tekintettel (és e ciklusban mindig épp közelgett egy választás) csöndben maradt. (Ha a tiltakozás Orbánék alatt zajlik, nyilván a szocialisták húzták volna meg magukat.) Innen nézve Gyurcsány politikailag ügyesen lépett, amikor a Fidesz nyakába varrta a zengõi kérdés eszkalálódását. Ha az ellenzék érdemben nem reagál (és nem reagált, Turi-Kovács Bélával mondattak föl valami hülyeséget), akkor rajtuk marad a sár. Ha reagál, akkor a kormány azt mondja: rendben, de ezt a vitát a tisztelt ellenzék folytassa le a védegyletes barátaival, mi mossuk kezeink. Ám nyilván nem csak e kommunikációs trükkrõl van szó csupán. Gyurcsánynak épp elég a baja, legalább ezzel ne nyaggassák; s e lépéssel a konfliktus látványos része (greenpeace-es rohamosztagosok vs. marcona biztonságiak) ad acta helyezõdött legalább egy évre. A NATO meg gondoljon, amit akar, 1999 óta úgyis annyiszor mutatott neki fügét Magyarország, hogy egy újabb határidõ elbliccelése igazán nem számít.

Az elmúlt egy évben sokat írtunk a zengõi radartelepítésrõl. Mindkét fél érveit megrágtuk, és rendre arra jutottunk, hogy a zöldek állításai nem állják meg a helyüket; és hogy az álláspontjukat vállaltan felkaroló ombudsman kifogásai is a levegõben lógnak. Az államigazgatás, ha apró hibákkal is, de összességében rendesen tette a dolgát az engedélyeztetésekor. Ezt nemcsak fõügyészségi, de alkotmánybírósági határozatok is alátámasztják. Nem helyes, hogy a miniszterelnök most õket égeti, s kizárólag pártpolitikai indíttatású döntésével azt a látszatot kelti, mintha a zöldek folyamatos csúsztatásainak bármi alapja lett volna.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.