Hegymenet

  • 2005. február 24.

Publicisztika

Gyurcsány Ferenc mindenkit hazaküldött Zengõ-ügyben: az ellenzéket azért, mert kormánypárt korában nem kellõ körültekintéssel felügyelte a tervezést; a zöldeket meg azért, mert mégiscsak Zengõn lesz a radar, bár másik út vezet majd hozzá, hogy ne kelljen annyi fát kivágni. És elhajtotta saját magát is, merthogy kifogásolta a magyar államigazgatás korábbi eljárását, aminek per pillanat õ a feje. A kör bezárult.

Azzal, hogy a kormány minden eddigi munkát lenullázva új "koncepciót", új hatástanulmányokat rendel, és újrakezdi az engedélyeztetési eljárást, a politika azon gyáva magatartását tetõzte be, amellyel 2003 õsze óta viszonyult e problémához. A NATO-finanszírozású lokátorállomás zengõi telepítése ciklusokon átívelõ projekt, amelyhez eddig mindegyik kabinet hozzátette a magáét: a legtöbbet a Horn- és az Orbán-kormány. Amikor azonban helyi környezetvédõk a polgári engedetlenséget választva akadályozni kezdték a munkák folytatását, az ellenzék a közelgõ választásokra tekintettel (és e ciklusban mindig épp közelgett egy választás) csöndben maradt. (Ha a tiltakozás Orbánék alatt zajlik, nyilván a szocialisták húzták volna meg magukat.) Innen nézve Gyurcsány politikailag ügyesen lépett, amikor a Fidesz nyakába varrta a zengõi kérdés eszkalálódását. Ha az ellenzék érdemben nem reagál (és nem reagált, Turi-Kovács Bélával mondattak föl valami hülyeséget), akkor rajtuk marad a sár. Ha reagál, akkor a kormány azt mondja: rendben, de ezt a vitát a tisztelt ellenzék folytassa le a védegyletes barátaival, mi mossuk kezeink. Ám nyilván nem csak e kommunikációs trükkrõl van szó csupán. Gyurcsánynak épp elég a baja, legalább ezzel ne nyaggassák; s e lépéssel a konfliktus látványos része (greenpeace-es rohamosztagosok vs. marcona biztonságiak) ad acta helyezõdött legalább egy évre. A NATO meg gondoljon, amit akar, 1999 óta úgyis annyiszor mutatott neki fügét Magyarország, hogy egy újabb határidõ elbliccelése igazán nem számít.

Az elmúlt egy évben sokat írtunk a zengõi radartelepítésrõl. Mindkét fél érveit megrágtuk, és rendre arra jutottunk, hogy a zöldek állításai nem állják meg a helyüket; és hogy az álláspontjukat vállaltan felkaroló ombudsman kifogásai is a levegõben lógnak. Az államigazgatás, ha apró hibákkal is, de összességében rendesen tette a dolgát az engedélyeztetésekor. Ezt nemcsak fõügyészségi, de alkotmánybírósági határozatok is alátámasztják. Nem helyes, hogy a miniszterelnök most õket égeti, s kizárólag pártpolitikai indíttatású döntésével azt a látszatot kelti, mintha a zöldek folyamatos csúsztatásainak bármi alapja lett volna.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.