Váradi Balázs

Helyettes pofozottak

A magyar egyetemeket sújtó uniós büntetések jogosságáról és értelméről

Publicisztika

Arra válaszul, hogy a magyar kormány és az Országgyűlés letiporta az állami egyetemek többségének autonómiáját, és ún. közérdekű vagyonkezelő alapítványok tulajdonába adta, azaz kekvásította azokat, két európai uniós intézmény, a Tanács és a Bizottság súlyos szankciókat helyezett kilátásba.

Ezek az intézkedések – az érintett intézmények kizárása az Erasmus+ oktatási csereprogramokból és az olyan közös kutatási programokból, mint a Horizon vagy a COST-hálózatok – elsősorban az ott tanuló diákokat és az érintett kutatókat sújtják. Orbánt, a Fideszt, a rezsim korifeusait legfeljebb közvetve, bizonytalan politikai hatásmechanizmusokon keresztül érik el.

Mivel a magyar Országgyűlés nem tett meg mindent, amit a Bizottság vár tőle, hogy az egyetemek autonómiája kevésbé sérüljön, úgy tűnik, a fenti fenyegetését hamarosan be is kell váltania az EU-nak.

Fél éve, amikor a szankciók az asztalra kerültek, Bódi Péter a magyarnarancs.hu-n szenvedélyesen érvelt amellett, hogy „a magyar fiatalok diszkriminálása nyilván nem lehet a probléma megoldása arra nézve, hogy egy korrupt politikai rendszerben élnek”, és kárhoztatta azokat, akik afelett örvendeztek, hogy „Brüsszel végre a sarkára állt”. Kifejtette: ha az EU elveszi az európai távlatokat adó cserediákság lehetőségét a jövő magyar értelmiségétől, azzal nem Orbánt sújtja, hanem morálisan is megkérdőjelezhető kollektív büntetést hoz, aki pedig ennek örül, rövidlátó és oktondi. Ezt az álláspontot sok olyan, a tudomány világában dolgozó, érdemdús személy osztja, akik egyébként pontosan tisztában vannak a rezsim bűneivel, és a legkevésbé sem rokonszenveznek vele. Ez a Momentum véleménye is.

Az alábbiakban vitatkozni fogok ezzel az állásponttal és Bódi Péterrel. Abban természetesen egyetértünk, hogy az Erasmus+ és a többi együttműködés leállítása súlyos kárt okoz a magyar diákoknak és kutatóknak, ám abban nem – és ez tényleg minden, csak nem öröm –, hogy ilyesfajta kollektív büntetések kilátásba helyezése nélkül az EU fel tudná venni a kesztyűt a magyar jogállamiság és intézményi autonómiák maradékát is lebontó Orbán-rezsimmel szemben.

Három, gyakran felmerülő tévhitet szeretnék ezzel összefüggésben eloszlatni.

Az EU nem is tudja, hogy mit művel

De, tudja. Persze hogy tudja. Az Erasmus az európai együttműködés kevés olyan sikerei­nek egyike, amelyeket nemcsak statisztikusok, közgazdászok vagy nagybirtokosok látnak, hanem európai polgárok százezrei is személyesen megtapasztalják, és amely kézen foghatóan az unióhoz köthető. Az uniós politikusok és bürokraták imádják és ajnározzák is a programot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.