Váradi Balázs

Helyettes pofozottak

A magyar egyetemeket sújtó uniós büntetések jogosságáról és értelméről

Publicisztika

Arra válaszul, hogy a magyar kormány és az Országgyűlés letiporta az állami egyetemek többségének autonómiáját, és ún. közérdekű vagyonkezelő alapítványok tulajdonába adta, azaz kekvásította azokat, két európai uniós intézmény, a Tanács és a Bizottság súlyos szankciókat helyezett kilátásba.

Ezek az intézkedések – az érintett intézmények kizárása az Erasmus+ oktatási csereprogramokból és az olyan közös kutatási programokból, mint a Horizon vagy a COST-hálózatok – elsősorban az ott tanuló diákokat és az érintett kutatókat sújtják. Orbánt, a Fideszt, a rezsim korifeusait legfeljebb közvetve, bizonytalan politikai hatásmechanizmusokon keresztül érik el.

Mivel a magyar Országgyűlés nem tett meg mindent, amit a Bizottság vár tőle, hogy az egyetemek autonómiája kevésbé sérüljön, úgy tűnik, a fenti fenyegetését hamarosan be is kell váltania az EU-nak.

Fél éve, amikor a szankciók az asztalra kerültek, Bódi Péter a magyarnarancs.hu-n szenvedélyesen érvelt amellett, hogy „a magyar fiatalok diszkriminálása nyilván nem lehet a probléma megoldása arra nézve, hogy egy korrupt politikai rendszerben élnek”, és kárhoztatta azokat, akik afelett örvendeztek, hogy „Brüsszel végre a sarkára állt”. Kifejtette: ha az EU elveszi az európai távlatokat adó cserediákság lehetőségét a jövő magyar értelmiségétől, azzal nem Orbánt sújtja, hanem morálisan is megkérdőjelezhető kollektív büntetést hoz, aki pedig ennek örül, rövidlátó és oktondi. Ezt az álláspontot sok olyan, a tudomány világában dolgozó, érdemdús személy osztja, akik egyébként pontosan tisztában vannak a rezsim bűneivel, és a legkevésbé sem rokonszenveznek vele. Ez a Momentum véleménye is.

Az alábbiakban vitatkozni fogok ezzel az állásponttal és Bódi Péterrel. Abban természetesen egyetértünk, hogy az Erasmus+ és a többi együttműködés leállítása súlyos kárt okoz a magyar diákoknak és kutatóknak, ám abban nem – és ez tényleg minden, csak nem öröm –, hogy ilyesfajta kollektív büntetések kilátásba helyezése nélkül az EU fel tudná venni a kesztyűt a magyar jogállamiság és intézményi autonómiák maradékát is lebontó Orbán-rezsimmel szemben.

Három, gyakran felmerülő tévhitet szeretnék ezzel összefüggésben eloszlatni.

Az EU nem is tudja, hogy mit művel

De, tudja. Persze hogy tudja. Az Erasmus az európai együttműködés kevés olyan sikerei­nek egyike, amelyeket nemcsak statisztikusok, közgazdászok vagy nagybirtokosok látnak, hanem európai polgárok százezrei is személyesen megtapasztalják, és amely kézen foghatóan az unióhoz köthető. Az uniós politikusok és bürokraták imádják és ajnározzák is a programot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."