"vatosan járjunk-keljünk, ha a kormánynegyeden át visz az utunk: hullanak a fejek, akár augusztusban a csillagok. Legutóbb a nyögvenyelős privatizációjú Malévtól repült Szenes László utasforgalmi igazgató és Czinege Levente gravitációügyi főelőadó, és bár a hírek szerint daliás termetű végkielégítés is követi röptüket, azért az ilyesmi mégis némi magyarázatot igényel.
A magyarázat a miniszterelnök kanadai útjával van összefüggésben, mely egyébként sikeres volt, pl. kiderült, hogy a roma menedékjogok ügye nem felhőzi a két ország júniusi égbolthoz hasonlatos viszonyát. Ez megnyugtató, mert ha Kanada megorrolna ránk, akkor szorulnánk, mert vagy a roma kivándorlás okait kéne megszüntetni, hovatovább abbahagyhatnánk végre az örökös cigányozást; bár ez úgyse menne - vagy a roma kivándorlást kéne megszüntetni, minden repülőjegy mellé közlekedési rendőrt állítani: és ezek olyanok, hogy kitelik tőlük. Csak nem futja az idejükből, elmerülnek a lopott autóik dolgában - és nem volna meglepő, ha kiderülne, hogy a reciklálásukban is, a pakliban benne van, hogy valamelyiküket vagy egy hozzájuk közel állót megfogjanak Battonyánál, amint tizenöt, zsinórra felfűzött Passattal próbál átevickélni - meg a többi mindennapos cécóban.
Mint ez a malévos blamázs. A miniszterelnök menetrend szerint röpül: szerény káder, az ibolya hozzá képest egy egoista köcsög; de akkor mi a zrányiknak nem hajlandó utasként viselkedni? Másodszor kerekedik patália miatta a transzatlanti légtérben, pedig oda beintegrálódtunk, elvileg. Először a New York-i járatot térítette Washingtonba, most meg a torontói járt vele rosszul.
Először a gép késve érkezett Ferihegyre, ráadául pont Tel-Avivból, honnan máshonnan, aztán kiderült, hogy ha a miniszterelnök az utaslistán landol, akkor külön át kell vizsgálni a gépet, emiatt plusz késéssel indult Londonba, aztán ott az átszállás zűrzavarában elbitangolt a testőrség. Torontóban meg ott téblábolt a reptéren a protokoll, holott ha megunják, és hazamennek, az Orbán családot a kanadai bevándorlási rendőrök dádéstól-romnyistól-purdéstól bezavarják a sorba a menedékkérők közé.
Mi volna, ha a miniszterelnök végre eldöntené, hogy mit akar? Kis, hülye sztori ez, de annyira benne van az egész, a polgári miniszterelnökről, aki a check-in-time röpke egy órája alatt rádöbben, hogy mégiscsak ő a miniszterelnök, és nincs, aminek ne muszájna reszketni előtte. Most a Malév-menetrendben bukkant fel, már megint: legközelebb talán egy kólaautomata előtt fog példát statuálni.
Bár ott nehezen, az nem államhivatal. Egyelőre.
