Hurrá, repülünk

  • 1999. november 7.

Publicisztika

"vatosan járjunk-keljünk, ha a kormánynegyeden át visz az utunk: hullanak a fejek, akár augusztusban a csillagok. Legutóbb a nyögvenyelős privatizációjú Malévtól repült Szenes László utasforgalmi igazgató és Czinege Levente gravitációügyi főelőadó, és bár a hírek szerint daliás termetű végkielégítés is követi röptüket, azért az ilyesmi mégis némi magyarázatot igényel.

"vatosan járjunk-keljünk, ha a kormánynegyeden át visz az utunk: hullanak a fejek, akár augusztusban a csillagok. Legutóbb a nyögvenyelős privatizációjú Malévtól repült Szenes László utasforgalmi igazgató és Czinege Levente gravitációügyi főelőadó, és bár a hírek szerint daliás termetű végkielégítés is követi röptüket, azért az ilyesmi mégis némi magyarázatot igényel.

A magyarázat a miniszterelnök kanadai útjával van összefüggésben, mely egyébként sikeres volt, pl. kiderült, hogy a roma menedékjogok ügye nem felhőzi a két ország júniusi égbolthoz hasonlatos viszonyát. Ez megnyugtató, mert ha Kanada megorrolna ránk, akkor szorulnánk, mert vagy a roma kivándorlás okait kéne megszüntetni, hovatovább abbahagyhatnánk végre az örökös cigányozást; bár ez úgyse menne - vagy a roma kivándorlást kéne megszüntetni, minden repülőjegy mellé közlekedési rendőrt állítani: és ezek olyanok, hogy kitelik tőlük. Csak nem futja az idejükből, elmerülnek a lopott autóik dolgában - és nem volna meglepő, ha kiderülne, hogy a reciklálásukban is, a pakliban benne van, hogy valamelyiküket vagy egy hozzájuk közel állót megfogjanak Battonyánál, amint tizenöt, zsinórra felfűzött Passattal próbál átevickélni - meg a többi mindennapos cécóban.

Mint ez a malévos blamázs. A miniszterelnök menetrend szerint röpül: szerény káder, az ibolya hozzá képest egy egoista köcsög; de akkor mi a zrányiknak nem hajlandó utasként viselkedni? Másodszor kerekedik patália miatta a transzatlanti légtérben, pedig oda beintegrálódtunk, elvileg. Először a New York-i járatot térítette Washingtonba, most meg a torontói járt vele rosszul.

Először a gép késve érkezett Ferihegyre, ráadául pont Tel-Avivból, honnan máshonnan, aztán kiderült, hogy ha a miniszterelnök az utaslistán landol, akkor külön át kell vizsgálni a gépet, emiatt plusz késéssel indult Londonba, aztán ott az átszállás zűrzavarában elbitangolt a testőrség. Torontóban meg ott téblábolt a reptéren a protokoll, holott ha megunják, és hazamennek, az Orbán családot a kanadai bevándorlási rendőrök dádéstól-romnyistól-purdéstól bezavarják a sorba a menedékkérők közé.

Mi volna, ha a miniszterelnök végre eldöntené, hogy mit akar? Kis, hülye sztori ez, de annyira benne van az egész, a polgári miniszterelnökről, aki a check-in-time röpke egy órája alatt rádöbben, hogy mégiscsak ő a miniszterelnök, és nincs, aminek ne muszájna reszketni előtte. Most a Malév-menetrendben bukkant fel, már megint: legközelebb talán egy kólaautomata előtt fog példát statuálni.

Bár ott nehezen, az nem államhivatal. Egyelőre.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.