Pár hete egy volt békési rendőr beszélni kezdett arról, miért lett néhány kollégája öngyilkos; azután előlépett egy volt rendőrségi ügynök, majd elővette papírjait egy volt megyei főügyész; történeteik milliárdos hasznot hozó illegális olaj-vállalkozásokról és az ezeket lehetővé tevő megvesztegetett állami alkalmazottakról szólnak.
Egyelőre, tegyük hozzá.
Mert szólhatnának a politika szereplőiről is, akik 1990 és 1994 közötti intézkedéseikkel, a kétféle gázolajár bevezetésével, hogy úgy mondjuk, biztosították mindehhez a hátteret; akik 1994 és 1998 között késlekedtek a kettős ár megszüntetésével, majd a már akkor is sokak által ismert ügyek kivizsgálásával; és szólhatnának azokról, akik 1998 után mindent elkövettek a korábbi nyomok eltakarításáért.
A rendszerváltozás utáni botrányok nyilvánosságra hozatala mindig magában hordozta a politikai struktúra önkorrekciójának a lehetőségét; ez azonban rendre elmaradt, mert a tények megismerésébe, a valóság minél pontosabb rekonstruálásába egy ponton mindig belebarmolt a politika; nemcsak számításból, hanem sokszor izomagyúságból. Errefelé változatlanul a rövid távú esélylesésnek van szezonja.
A megkezdett olaj-történetek egyelőre nemigen akarnak a politika felé kanyarodni, pedig a helyzet élesbe fordult: fogalmunk sincs, kinek van igaza, de egyben biztosak lehetünk: amikor egy volt megyei főügyész vádolja olajügyek eltussolásával a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét, akkor ott valaminek történnie kell. És azt se feledjük, nincs az a politikai erő, amelynek néhány vagy nagyon sok tagja így vagy úgy - jó szándékú törvényhozóként vagy tudatos lobbistaként, néma cinkosként vagy éppen, mert ezt a lehetőséget se zárjuk ki, nettó gengszterként - ne lenne szereplője e történetnek.
Ebből a sztoriból a rendszerváltás utáni politikai elit nem tud jól kijönni. Akár szorgalmazza a bűnösök leleplezését, akár ott tesz keresztbe a vizsgálatoknak, ahol tud, mindenképpen az lesz a látszat, hogy a politika nem több, mint nagybani tolvajok és macherek gyűjtőhelye. Ami részben biztos igaz: azoké is, kétségtelen, de ha tényleg csak ennyi lenne az egész, akkor kész, húzzuk le a rolót, mert innen kezdve nincs miről többet beszélni.
