Olaj, matt

  • 1999. november 7.

Publicisztika

Pár hete egy volt békési rendőr beszélni kezdett arról, miért lett néhány kollégája öngyilkos; azután előlépett egy volt rendőrségi ügynök, majd elővette papírjait egy volt megyei főügyész; történeteik milliárdos hasznot hozó illegális olaj-vállalkozásokról és az ezeket lehetővé tevő megvesztegetett állami alkalmazottakról szólnak.

Pár hete egy volt békési rendőr beszélni kezdett arról, miért lett néhány kollégája öngyilkos; azután előlépett egy volt rendőrségi ügynök, majd elővette papírjait egy volt megyei főügyész; történeteik milliárdos hasznot hozó illegális olaj-vállalkozásokról és az ezeket lehetővé tevő megvesztegetett állami alkalmazottakról szólnak.

Egyelőre, tegyük hozzá.

Mert szólhatnának a politika szereplőiről is, akik 1990 és 1994 közötti intézkedéseikkel, a kétféle gázolajár bevezetésével, hogy úgy mondjuk, biztosították mindehhez a hátteret; akik 1994 és 1998 között késlekedtek a kettős ár megszüntetésével, majd a már akkor is sokak által ismert ügyek kivizsgálásával; és szólhatnának azokról, akik 1998 után mindent elkövettek a korábbi nyomok eltakarításáért.

A rendszerváltozás utáni botrányok nyilvánosságra hozatala mindig magában hordozta a politikai struktúra önkorrekciójának a lehetőségét; ez azonban rendre elmaradt, mert a tények megismerésébe, a valóság minél pontosabb rekonstruálásába egy ponton mindig belebarmolt a politika; nemcsak számításból, hanem sokszor izomagyúságból. Errefelé változatlanul a rövid távú esélylesésnek van szezonja.

A megkezdett olaj-történetek egyelőre nemigen akarnak a politika felé kanyarodni, pedig a helyzet élesbe fordult: fogalmunk sincs, kinek van igaza, de egyben biztosak lehetünk: amikor egy volt megyei főügyész vádolja olajügyek eltussolásával a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét, akkor ott valaminek történnie kell. És azt se feledjük, nincs az a politikai erő, amelynek néhány vagy nagyon sok tagja így vagy úgy - jó szándékú törvényhozóként vagy tudatos lobbistaként, néma cinkosként vagy éppen, mert ezt a lehetőséget se zárjuk ki, nettó gengszterként - ne lenne szereplője e történetnek.

Ebből a sztoriból a rendszerváltás utáni politikai elit nem tud jól kijönni. Akár szorgalmazza a bűnösök leleplezését, akár ott tesz keresztbe a vizsgálatoknak, ahol tud, mindenképpen az lesz a látszat, hogy a politika nem több, mint nagybani tolvajok és macherek gyűjtőhelye. Ami részben biztos igaz: azoké is, kétségtelen, de ha tényleg csak ennyi lenne az egész, akkor kész, húzzuk le a rolót, mert innen kezdve nincs miről többet beszélni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.