- amiben ie a rendelkezésre álló tény importárakat és a kőolajtermékekre vonatkozó világpiaci árelőrejelzéseket figyelembe vevő tárgyidőszaki importár-előrejelzések alapján számított átlagos földgázbeszerzési ár a rendszeres árkorrekciós javaslatokban, USD/ezer m3; fo az 1 százalékos kéntartalmú fűtőolaj havi átlagárainak egyszerű számtani középértéke USD-ben metrikus tonnánként, az aktuális naptári negyedévet megelőző 9 naptári hónap során; go a 0,2 százalékos kéntartalmú gázolaj (tüzelőolaj) havi átlagárainak egyszerű számtani középértéke USD-ben metrikus tonnánként, ugyancsak az aktuális naptári negyedévet megelőző 9 naptári hónap során.
Innentől kezdve minden kedves olvasónk előtt világos kell, hogy legyen a dolog, akár be is fejezhetnénk jelen, a gázáremelkedésről szóló vezércikkünket, haladjanak tovább a kulturális híroldalra. Ha fo és go, az a két kőolajtermék, amihez a fenti képlet - a gázárképlet - a törvény szerint a kiskereskedelmi gázárakat köti, ha fo és go tehát megdrágul, akkor drágább lesz a gáz is a rezsóban. Hisz fo és go a képletben nem osztók, hanem szorzók. Ha ehhez még megdrágul a forint is, azaz egy dollárért több forintot kell fizetni, akkor a gáz még jobban megdrágul. Márpedig akkor, amikor a gázkiskereskedők pár hete a gázár hatósági felülvizsgálatáért az erre a feladatra kijelölt államigazgatási szervhez, a Magyar Energia Hivatalhoz fordultak, épp ezek történtek. Megdrágultak az árak. A rohadékok. A kereskedők egyébként negyedévente kérnek árfelülvizsgálatot, és az is egy rohadt dolog, hogy egy negyedév pont három hónapból áll, és a harmadik hónap pont márciusban ér véget, mely március után, szintén eléggé el nem ítélhető módon, az április következik, az az április, amikor általános választások lesznek Magyarországon. Márpedig ilyenkor a választáson induló politikusok lelki állaga a szokásosnál is labilisabb. Amikor a MEH a múlt héten bejelentette a 10 százalékos gázáremelést, sőt már előtte is, amikor csak tudtuk, hogy be fogja, ez az instabil lelkiállapot egyfajta ideges, hangos riadozásban manifesztálódott, látványos hápogásban és szapora levegőért kapkodásban, a választási csalitot felverő rikoltozásban és szárnycsapkodásban. Az MSZP energetikai guruja, Podolák György a MEH vezetőjének, Matos Zoltánnak a távozását és nulla emelést követelt emelt hangon saját kormányától, Szanyi Tibor meg egyenesen a Fidesz manipulációjának tudta be az árváltozást, miszerint a gaz Matos egyenesen ővelük állapodott meg a "belerondításról" a kampány kellős közepébe. (Így hidalva át azt a kognitív disszonanciát is, hogy Matost a saját kormánya nevezte ki, amely kormány a rendelkezésére álló eszközökkel belefolyt az árszabásba is.)
Pedig ha van is a MEH-nek vagy a kormánynak némi alkudozási lehetősége a kereskedőkkel az emelés mértékéről, a tendenciát, a "fel"-t vagy a "le"-t a matematika könyörtelen törvényei szabják meg. Magyarországon tavaly nyáron felszabadult a gázpiac, és egy ideje megszűnt a gáz hatósági ára - azért, mert az állam letett arról, hogy ő adjon gázt. Azért tett le erről, igen helyesen, mert amikor ő adott, vagy ő mondta meg, hogy aki ad, az mennyiért adjon, az olcsított gáz árát a szegény emberekkel fizettette meg, és az a rendszer igazságtalan, pazarlásra ösztönző és drága volt. Azóta a gáz árát törvény szabályozza, vagy inkább a törvény jelöli ki a kereskedők és az állam mozgásterét, és szabja meg azt, hogy a kereskedő ne kérhessen túl sokat a fogyasztótól, de ne is kényszeríthesse őt a kormány veszteséges árképzésre. A MEH-nek és a kormánynak is marad mozgástere - hisz a fenti képlet a gázárnak csak egy, igaz, nagyobb részére vonatkozik -, amivel jobban is teszi, hogy él, hiszen a gázkereskedők sem angyalok. De ha a MEH nem hagyja jóvá a kereskedők törvényes árigényét, akkor az ő - a választott bíróságon bizonyított - veszteségeikért a magyar államnak kell helytállnia: mint ahogy egy ilyen ügyben egyszer már zsebünkbe kellett nyúlnunk (60 milliárd forint erejéig).
Ezek persze bonyolult összefüggések, amiket biztos nehéz sok embernek érthetően elmagyarázni, és egyszerűbb megmaradni a hülye szokásoknál, a demagóg rikácsolásnál. Szanyi és Podolák képviselők talán azt hiszik, hogy kisebb verést kapnak, ha fenntartják azt az illúziót, hogy ők, a kormány, az MSZP majd olcsó gázt ad az embereknek. Hogy miért hiszik ezt, miközben a gáz drágul, igazából már nem sokáig fontos. Ennél érdekesebb, hogy a kormányzásra váró Fidesz hasonló szellemben minősítette a gázáremelést "elfogadhatatlannak", és tett valami homályos ígéretet arra, hogy majd ők elintézik a kisebb rezsit. Hogy miért, hogyan, mikor, arra persze nincs válasz. Orbán Viktor legutóbb 2002-ben szembesülhetett aktívan is a kérdéssel, akkor, amikor a politikai okokból alacsonyan tartott gázár évente sokmilliárdos veszteséget okozott az akkor még állami többségű Molnak. Azóta minden megváltozott. A Mol helyett az EO.N lett a gáz-nagykereskedelem gazdája, a piacunkat pedig az uniós szabályok szerint alakítottuk át. De biztos akad majd erre az ostoba helyzetre is kreatív megoldás.
Csak bírja majd követni Angela Merkel.
