Irodalmi szószedet: A refrén

  • Halasi Zoltán
  • 2006. június 29.

Publicisztika

Mi a refrén? Mindenki tudja: "Kislány a zongoránál, / fehérebb az orgonánál..." A refrén olyan, mint mikor az ember elhagyja a lakáskulcsát, hazamegy, nincs otthon senki, erre kerül egyet, hátha addigra hazaér valaki, és közben, hogy, hogy nem, megkerül a kulcs is. Naná, hogy lelkesen fújja Micimackóval (amennyiben ismeri a nem Bródy-féle változatot is): "Ha hull a hó / - zúzmaraszt -, / az látható - zúzmaraszt -, az látható /- zúzmaraszt -, / a földön."
(Ford. Tandori D.) És mivel az ember állandóan elejt fonalat, felejt vonalat, kapóra jön ám, ha megzökken itt-ott a szöveg, ha ugrálni kezd, mint az elakadt lemez, legyen szó bár egy nebuló nehéz életéről - "Kora reggel rohanás, / rontom-bontom, / nem könnyü a tanulás, / csak aszondom" - vagy a Teremtő Úristen nagyszerűségeiről: "Áldjátok az Urat, mert jó: / irgalma örökké tart. / Áldjátok az Istenek Istenét: / irgalma örökké tart" (135. zsoltár, katolikus ford.) De nem csak a sorok közé tud beékelődni cipzárszerűen a refrén, ennél kissé bonyolultabb módon is fel-felbukkan a versben úgy, ahogy mi, nagyok szoktunk kukucskázást játszani a kisgyerekkel. Ezt a játékot játssza a szenvedő szerelmessel Guillaume de Machaut-nál a kegyetlen úrnő: "Liljomfehéren, pirosan, mint rózsa / kelet rubintjával szemed tüzén" (Ford. Illyés Gy.), és valami efféle módon (mintha víz színe hullámzana, vissza-visszatérve) bukik a mámoros Ady elé az élet melódiájának képe: "Ez a fekete zongora". De vurstliba is mehet a költő, mert például a hathintás ringlispílhez hasonlóan megszerkesztett szesztina úgy veszi fel a rímszó-utasokat, hogy versszakonként más-más sorrendben foglalnak helyet a körhintában, így mennek hat kört, és a végén még egy fél kört az ajánlásban, kétszeres sebesség-gel. Ez a ringlispíl csupa visszatérő ülésből (egyre-másra módosított refrénből) áll, mégis az az érzésünk a vers végén, mintha nem csupán egy szív piacterét, hanem a világot kerültük volna meg. Nem véletlen, hogy Dante is ebben a versformában próbálta meglágyítani ama kemény követ, "mely szól és érez, s olyan, mint egy asszony" (Pietra asszonyhoz).

Honnan ered?

Egyrészt a párbeszédes formából. Ilyen a templomi litánia: előimádkozó az egyik, a hívek kórusa a másik oldalon. ("Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk!") Dramatikus felépítésű versek, például a népballada, szintén előszeretettel élnek vele ("Bizony csak meghalok / anyám, édesanyám / Görög IlonáértÉ / Ne halj, fiam, ne halj / Zetelaki László"). Másrészt a sulykolás vágyából. Drámai helyzetekben ösztökének használják a refrént az indulók (Marseillaise) és a harcias tömegdalok (Nemzeti dal), illetőleg a tízparancsolattal bajosan összeegyeztethető cselekményre igyekszenek felbujtani ("Akasszátok fel a királyokat!"). Van úgy, hogy a meggyőzés ártalmatlan formáját műveli a költő, például magát bűvöli vissza a gyermekkorba: "Cserebogár, sárga cserebogár", vagy gyermeket próbál álomba szenderíteni: "Aludj el szépen, kis Balázs!" Általánosabban véve a refrén a tanulási alaphelyzetből is eredhet, még ha önmegismerésről van is szó. A lecke végén ott a kövérrel szedett tanulság, például ez: "A hetedik te magad légy!" - ha ezt megjegyzed, könnyebben fel tudod idézni a többi ötször hatot, aki mind csak éned szerepváltozata. Még általánosabban a refrén a zenéből ered. Énekelték a dalt, a balladát, az indulót: a refrén mintegy ellenpontozta a témát. Hol gátak közé szorította az érzelmek áradását, hol éppen meglódította őket.

Hol áll a refrén? Strófa elején többnyire megszólításként áll. Egy igali ól előtt című versében Szabó Lőrinc a sertés teológiájával küszködve - "Disznó, te disznó", "Disznó, te dagadt", "Disznó, te, rengő / förtelem" - próbál fokonként magasabb régiókba emelkedni, ám a megszólított vaskos naturalizmusa ("Disznó, hiába / intelek?") végül kifog rajta. De exponálhatja a konkrét vershelyzetet is strófakezdő sorként a refrén ("A tölgyek alatt"), hogy aztán szakaszról szakaszra haladva megint csak világnyivá táguljon a kép, mint a szesztinánál. Amikor strófa elején és végén ugyanaz áll, ráadásul költői kérdés formájában egy szerelmes versben - "Minek nevezzelek?" -, akkor a refrén olyan, mint a papírmappa kemény alja és fedele: közbül a nagy kijelentések dagadnak, ezeket kell összefogni, nehogy szétfolyjon az érzés (szendvics-versszak). Van úgy, hogy a hatsoros strófa második és utolsó sora a refrén, mint Yeats Három kívánságában, ahol egy női tetem három dolgot, a szoptatás, az ölelés és a megismerkedés örömét perli vissza a haláltól: "Zengett a csont a parton // Fehérre szikkadt, száraz csont a szélben" (ford. Végh Gy.) - ez a kettős refrén attól, hogy rímtelen, és attól, hogy a második sora hátravetett jelzőként ismétli az elsőt, még kiáltóbbá teszi az ellentétet életvágy és holtlét között. Mindközönségesen azonban a strófa (olykor módosítva) visszatérő záró sorát vagy sorait, vagy az ismétlődő mellékstrófákat szoktuk refrénnek nevezni.

Mi lehet refrén? Lehet értelmes szó, pl. a szűzhártya istene Szapphó lakodalmi dalában: "Föl, jól föl a tetővel! / Hümenaiosz! / Magasabbra, magasra, ti ácsok! / Hümenaiosz!" Lehet értelmetlenné romlott szöveg, mint a nyulacskás gyermekdalban: "ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber" vagy zenepótló dudorászás, mint Weöres Rákosira írt gúnyversében: "Fut-robog a kicsi kocsi, rajta ül a Hara-gosi / din-don diridongó". Lehet egyetlen rövidke indulatszó, mint a XIII. századi trubadúr (Huon de Saint-Quentin) pásztordalában: "Aé!", és lehet négy teljes sor, mint a Vén cigányban.

Mit hordoz?

Pál apostolnál a legfőbb parancsolatot ("Szeretet pedig nincs bennemÉ"), Villonnál a tűnt időt ("De hol van a tavalyi hó?"). Petőfit, aki a legnagyobb magyar refrénista, néha kissé messzire ragadja néptribuni heve: például egymás után ötször azt állítani, hogy a nő csak átalussza a történelmet ("Keblemre hajtva fejecskéjét, alszikÉ"), hm, hm. És hát kevesen írtak olyan szakrális apagyilkossággal felérő verset, mint ő Vörösmartyhoz 1848 nyarán, mert emez átallott a Habsburg-ellenes háború mellett szavazni. A shakespeare-i refrén: "Nem én téptem le homlokodról, / Magad tépted le a babért." Vörösmarty fekete antropológiáját Az emberek hét versszakában váltott lovak viszik, csak a hátukon a nyereg ugyanaz: "Nincsen remény!" Babitsnál öt párvers után ötször csap fel - visszavonhatatlan öregségre, végső alvás előérzetére, immár teljes örömképtelenségre, meddőségre - a triviális válasz: ""h jaj, meg kell halni, meg kell halni!" Refrének alapján jellemezni lehetne egy nemzet irodalmát.

Hogy is mondja a széder esti láncmese, a világtörténelem e rövid verses foglalata? "Egy gödölye, egy gödölye" - azt a macska, azt a kutya, kutyát a bot, botot a tűz, tüzet a víz, vizet az ökör, ökröt a metsző, metszőt a halál angyala, azt pedig a Szentek Szentje pusztítja el. De addig - ahogy Vas István szép feldolgozásában (Egy régi dal visszhangja) olvashatjuk - "Mindig új vér, régi mese, / egy gödölye, egy gödölye."

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.