Keményedik, keményedik

Publicisztika

A múlt héten két fontos döntés született az októberi főpolgármester-választás ügyében: a koalíció két pártja közösen indítja Demszky Gábort, míg a Fidesz és társutas szervezetei Tarlós István jelenlegi óbudai polgármestert jelölik.

A múlt héten két fontos döntés született az októberi főpolgármester-választás ügyében: a koalíció két pártja közösen indítja Demszky Gábort, míg a Fidesz és társutas szervezetei Tarlós István jelenlegi óbudai polgármestert jelölik.

Demszky 1994 (1990-ben az SZDSZ listavezetője volt, és alakuló ülésén a Fővárosi Közgyűlés választotta meg) óta biztosan nyer, noha pártja nem Budapest legerősebb szervezete; a szavazóköri adatokból kiderül, hogy a liberális szavazatokon túl nemcsak szocialista (és pártpreferencia nélküli), de jobboldali választók is voksolnak rá szép számmal. Az óbudai polgármesteri címét 1990-ben még SZDSZ-es támogatással szerző, majd azt 1994 óta függetlenként, de jobboldali támogatással újra és újra megvédő Tarlós ugyancsak nagy küzdő. A III. kerület két országgyűlési választókörzetében 1994 óta szocialisták győznek nagy fölénnyel - Orosz Sándor 2002-ben épp Tarlósra vert 17,5 százalékot -, ám a helyhatósági megmérettetésen mindig jelentős számú baloldali érzelmű polgár tartja őt alkalmasabbnak. (1998-ban Csintalan Sándornál ért el 50 százalékkal jobb eredményt).

Demszky hitelét az utóbbi két évben nem elsősorban az ellenzéki támadások kezdték ki, hanem a nyilvánosan megbánt "dzsentriallűrjei" is; népszerűségi mutatói a mélybe zuhantak; ám jól eltalált kommunikációs stratégiával mégis visszaküzdötte magát a polgárok kegyeibe. Olyannyira, hogy az előzetes felmérések az ő győzelmét valószínűsítik. Jól ismerte föl, hogy változatlanul ő a legpartiképesebb koalíciós jelölt, s akaratát végül keresztül is vitte. Tarlós belépője ugyancsak eredményes volt: nem esett hasra a Fidesz felkérésétől, hanem ő kezdte a feltételeket diktálni Orbánnak, s e keménykedéssel egy időben nyitott a baloldali szavazók felé is (akar szocialista alpolgámestert is, hangsúlyozza, hogy "budáért remekül dolgozik együtt az önkormányzat MSZP-SZDSZ-többségével stb.).

A Fidesz döntése saját szempontjukból optimális; úgy találtak komoly kihívót, hogy az pártonkí-vüliként nem zavarja Orbán Viktor pártbéli elkép-zeléseit. (Tarlós nem is felejti el emlegetni, hogy mennyire nem érdekli a pártpolitizálás.)

Az előzetes közvélemény-kutatásokban Demszky kihívóiként - értelemszerűen - csak ad hoc jelleggel tüntethettek föl neveket. Azzal, hogy immár konkrét - gond nélkül sikeresnek minősíthető - vetélytárs akadt, a helyzet élesbe fordult; kérdés, hogy a fővárosi szinten újnak számító Tarlós a maga nyers lendületével mennyit nyom a latban a másfél évtizede megszokott Demszkyvel szemben.

Ám hogy Demszky októberben nekivághat-e ötödik ciklusának, az végső soron nem Tarlóson múlik. A politilógiai közhely szerint az önkormányzati választásnak más a logikája, mint az országgyűlésinek, elsősorban a jelöltek személye a fontos - lehet, de Budapest akkor kivétel. Az eddigi tapasztalatok szerint a fővárosi választások nagyon is pártalapon működnek. Budapesten az MSZP és az SZDSZ fölénye százezres nagyságrendű. (Ekkora volt még az 1998-as helyhatósági választáson is, amikor a Fidesz-dübörgés idején a szocialisták önmagukhoz képest katasztrofálisan kevés szavazatot szereztek.) Ugyanakkor Demszky joggal bírált hibái különösebb következmények nélkül tántoríthatnák el tőle korábbi szavazóinak ezreit is. A Gyurcsány-kormány egyensúlyteremtő igyekezetének a hatása megjósolhatatlan. Ha a kormány képes meggyőzni a koalíció szavazóit a megszorítások értelméről, Demszky marad (függetlenül attól, hogy még a szabaddemokrata hívek közül is sokan látnák szívesen már nyugállományban), ha nem, akkor a küzdelem kétesélyes lesz, a végeredmény pedig szoros. Ezt a jelek szerint belátták a budapesti szocialista politikusok is, s a Demszkyvel szembeni averzióik dacára belementek a közös jelölésbe - a megszorítások idején két kormánypárti jelölt egy komoly jobboldali vetélytárssal szemben maga a biztos bukás. De így sem dőlhetnek hátra - sem ők, sem az ellenzék. Minden korábbinál keményebb küzdelem várható.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.