Keményedik, keményedik

Publicisztika

A múlt héten két fontos döntés született az októberi főpolgármester-választás ügyében: a koalíció két pártja közösen indítja Demszky Gábort, míg a Fidesz és társutas szervezetei Tarlós István jelenlegi óbudai polgármestert jelölik.

A múlt héten két fontos döntés született az októberi főpolgármester-választás ügyében: a koalíció két pártja közösen indítja Demszky Gábort, míg a Fidesz és társutas szervezetei Tarlós István jelenlegi óbudai polgármestert jelölik.

Demszky 1994 (1990-ben az SZDSZ listavezetője volt, és alakuló ülésén a Fővárosi Közgyűlés választotta meg) óta biztosan nyer, noha pártja nem Budapest legerősebb szervezete; a szavazóköri adatokból kiderül, hogy a liberális szavazatokon túl nemcsak szocialista (és pártpreferencia nélküli), de jobboldali választók is voksolnak rá szép számmal. Az óbudai polgármesteri címét 1990-ben még SZDSZ-es támogatással szerző, majd azt 1994 óta függetlenként, de jobboldali támogatással újra és újra megvédő Tarlós ugyancsak nagy küzdő. A III. kerület két országgyűlési választókörzetében 1994 óta szocialisták győznek nagy fölénnyel - Orosz Sándor 2002-ben épp Tarlósra vert 17,5 százalékot -, ám a helyhatósági megmérettetésen mindig jelentős számú baloldali érzelmű polgár tartja őt alkalmasabbnak. (1998-ban Csintalan Sándornál ért el 50 százalékkal jobb eredményt).

Demszky hitelét az utóbbi két évben nem elsősorban az ellenzéki támadások kezdték ki, hanem a nyilvánosan megbánt "dzsentriallűrjei" is; népszerűségi mutatói a mélybe zuhantak; ám jól eltalált kommunikációs stratégiával mégis visszaküzdötte magát a polgárok kegyeibe. Olyannyira, hogy az előzetes felmérések az ő győzelmét valószínűsítik. Jól ismerte föl, hogy változatlanul ő a legpartiképesebb koalíciós jelölt, s akaratát végül keresztül is vitte. Tarlós belépője ugyancsak eredményes volt: nem esett hasra a Fidesz felkérésétől, hanem ő kezdte a feltételeket diktálni Orbánnak, s e keménykedéssel egy időben nyitott a baloldali szavazók felé is (akar szocialista alpolgámestert is, hangsúlyozza, hogy "budáért remekül dolgozik együtt az önkormányzat MSZP-SZDSZ-többségével stb.).

A Fidesz döntése saját szempontjukból optimális; úgy találtak komoly kihívót, hogy az pártonkí-vüliként nem zavarja Orbán Viktor pártbéli elkép-zeléseit. (Tarlós nem is felejti el emlegetni, hogy mennyire nem érdekli a pártpolitizálás.)

Az előzetes közvélemény-kutatásokban Demszky kihívóiként - értelemszerűen - csak ad hoc jelleggel tüntethettek föl neveket. Azzal, hogy immár konkrét - gond nélkül sikeresnek minősíthető - vetélytárs akadt, a helyzet élesbe fordult; kérdés, hogy a fővárosi szinten újnak számító Tarlós a maga nyers lendületével mennyit nyom a latban a másfél évtizede megszokott Demszkyvel szemben.

Ám hogy Demszky októberben nekivághat-e ötödik ciklusának, az végső soron nem Tarlóson múlik. A politilógiai közhely szerint az önkormányzati választásnak más a logikája, mint az országgyűlésinek, elsősorban a jelöltek személye a fontos - lehet, de Budapest akkor kivétel. Az eddigi tapasztalatok szerint a fővárosi választások nagyon is pártalapon működnek. Budapesten az MSZP és az SZDSZ fölénye százezres nagyságrendű. (Ekkora volt még az 1998-as helyhatósági választáson is, amikor a Fidesz-dübörgés idején a szocialisták önmagukhoz képest katasztrofálisan kevés szavazatot szereztek.) Ugyanakkor Demszky joggal bírált hibái különösebb következmények nélkül tántoríthatnák el tőle korábbi szavazóinak ezreit is. A Gyurcsány-kormány egyensúlyteremtő igyekezetének a hatása megjósolhatatlan. Ha a kormány képes meggyőzni a koalíció szavazóit a megszorítások értelméről, Demszky marad (függetlenül attól, hogy még a szabaddemokrata hívek közül is sokan látnák szívesen már nyugállományban), ha nem, akkor a küzdelem kétesélyes lesz, a végeredmény pedig szoros. Ezt a jelek szerint belátták a budapesti szocialista politikusok is, s a Demszkyvel szembeni averzióik dacára belementek a közös jelölésbe - a megszorítások idején két kormánypárti jelölt egy komoly jobboldali vetélytárssal szemben maga a biztos bukás. De így sem dőlhetnek hátra - sem ők, sem az ellenzék. Minden korábbinál keményebb küzdelem várható.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.