Ítéletnapig maradt volna a sötétség, ha pesti fiatalok nem kelnek fel március 15-én

  • Haskó László
  • 2018. április 15.

Publicisztika

Áthallatszik?

Cuius regio, eius religio – akié a föld, azé a vallás. Ez a nagy ellenreformátor, Pázmány Péter ötlete volt: lehetetlen a jobbágyokat egyenként visszatéríteni a sokkal életigenlőbb és racionálisabb, lelki szabadsággal is kecsegtető protestáns hitről a kötött és misztikus katolicizmushoz, nem mellékesen örökös hűbérurához, a Habsburg királyhoz. Sokkal célravezetőbb és egyszerűbb (ámbár becstelenség: vesztegetéssel, zsarolással, megfélemlítéssel, vagy egyszerűen protestánsoktól elkobzott birtokadománnyal) megtéríteni a földesurat, a jobbágyok tulajdonosát, aki aztán helyreteszi az okoskodókat. Úgy is történt.

A jobbágyság túlnyomó többsége királyhű uraival együtt újabb 200 évre visszazuhant a sötét középkorba.

Azt sem tudták, mi a reformáció, nemhogy a felvilágosodás. A puszták népe alighanem a sötétben maradt volna ítéletnapig, ha a pesti polgárság és a pesti ifjú értelmiség nem robbantja ki azt a bizonyos (vértelen és tiszta) polgári forradalmat, 1848. március 15-én, Pesten (miközben Budán „a Helytartótanács reszketni méltóztatott!”).

Pázmány szelleme régóta kísértheti a mi álprotestáns despotánkat. Bizonyára sokat gyötrődött, hogy visszataláljon az „anyaszentegyház” kebelére, hogy újrateremthesse a jobbágyságot. Nem volt könnyű, majd 10 évbe telt, de megcsinálta: megszerezték a földeket, megszállták az önkormányzatokat, saját strómani tulajdonba vették a független sajtót, és harci kürtjükké züllesztették a közmédiát. És mindezt micsoda förtelmes modorban!

Végül újra bevezették a robotot: persze új néven, most közmunkának hívják.

Csoda-e, hogy a puszták népe trónra emelte? Egyáltalán nem. És lesz elégtétel is. Ebben a ciklusban visszajön a deres, először a Soros-jobbágyoknak, később a szőkéknek, és úgy tovább, ahogy a rossz hitűekkel kisstílű zsarnokok közt szokás.

Azt már nem Pázmánytól tanulta a kis szorgos, hogy a liberálisoknak, akárcsak a Fényhozónak (Lucifer) egy talpalatnyi föld elég, hol lábát megveti, s világát meg fogja dönteni (Madách után szabadon).

És ez a talpalatnyi föld Pesten van.

Sokáig hittük, később reméltük, hogy Brüsszelben, Strasbourgban, esetleg Washingtonban, de sajnos nem (meg fogják bánni!). Szóval ez a talpalatnyi fölvilágosult magyar föld Pest. De be van már tárazva a T–34-es kolbásztöltő: cél Pest, tűz! Mákszemnyi önállóságunk sem marad, úgy átalakítják az önkormányzati rendszert, villámgyorsan, még mielőtt észbe kapunk, vagyis még idén. Aztán mehetünk választani magunknak egy Rideghváry Bencét.

Jövőre jöhet az országgyarapítás: Kárpátalja visszatér. Most nem bécsi lesz a döntés, hanem moszkvai. Akkor aztán megnyugodhatunk. Valóban.

(A szerző sebész.)



Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.