2010 óta legalább százszor vettem biztosra, hogy ezt vagy azt a gazemberséget már nem „éli túl” az Orbán kormány. Az igazsághoz tartozik, hogy szinte minden esetben azt reméltem, a demokratikus közösségek, az EU és a NATO, amelyek országunkat befogadták, tesznek valamit. Ez Trump elnök megjelenéséig nem volt teljesen hiú remény, de persze minden esetben eloszlott, mint a buborék. Azt elképzelni sem mertem, hogy
a tisztességes szándékú magyaroknak annyira elegük lesz az Orbán maffiából, mint amennyire lett,
és mint amennyire láthatóvá vált.
De az sem történt meg még rémálmaimban sem, ami megtörtént. Bátor és szigorú kormányfőnk pénteki rádió show-jában kinyilatkoztatta, hogy megérti a tüntetőket, mert ő is volt tüntető. Ezen túlmenően viszont magán verőembereire bízza a rebelliót. Jeles társaság, mint a gazda. Ők a NER ökle. Vasököl. Oda üt, ahova a megrendelő óhajtja. Nem zavar be sem törvény, sem tisztesség. Emberség végleg nem. Emlékezni fogunk rájuk. Rács mögé valók, a megrendelőkkel együtt.
Kérdés, hogy ezután ki tesz itt rendet. Az sem lenne nagy baj, ha nem baloldalról jönne. Még nem dőlt el semmi, de van remény. És újra van bizalom is.
A szerző sebész.
