Itt a rebellió, de kit tesz majd rendet?

  • Haskó László
  • 2018. december 22.

Publicisztika

Nem zavar be sem törvény, sem tisztesség.

2010 óta legalább százszor vettem biztosra, hogy ezt vagy azt a gazemberséget már nem „éli túl” az Orbán kormány. Az igazsághoz tartozik, hogy szinte minden esetben azt reméltem, a demokratikus közösségek, az EU és a NATO, amelyek országunkat befogadták, tesznek valamit. Ez Trump elnök megjelenéséig nem volt teljesen hiú remény, de persze minden esetben eloszlott, mint a buborék. Azt elképzelni sem mertem, hogy

 

a tisztességes szándékú magyaroknak annyira elegük lesz az Orbán maffiából, mint amennyire lett,

 

és mint amennyire láthatóvá vált.

De az sem történt meg még rémálmaimban sem, ami megtörtént. Bátor és szigorú kormányfőnk pénteki rádió show-jában kinyilatkoztatta, hogy megérti a tüntetőket, mert ő is volt tüntető. Ezen túlmenően viszont magán verőembereire bízza a rebelliót. Jeles társaság, mint a gazda. Ők a NER ökle. Vasököl. Oda üt, ahova a megrendelő óhajtja. Nem zavar be sem törvény, sem tisztesség. Emberség végleg nem. Emlékezni fogunk rájuk. Rács mögé valók, a megrendelőkkel együtt.

Kérdés, hogy ezután ki tesz itt rendet. Az sem lenne nagy baj, ha nem baloldalról jönne. Még nem dőlt el semmi, de van remény. És újra van bizalom is.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.