Választói hajlandóságuk pedig csaknem megegyezik a teljes társadaloméval. Ezt egy ideje figyelembe is vették a pártok, ami, ha másban nem is, a kampányfinisben a cigánytelepekre érkező pia és lejárt szavatosságú élelmiszercsomagok mennyiségében jól mérhető volt.
A trend most változhat: a néhány éve megerősödött, most épp faji alapon szétesőben lévő új politikai erő aktívan cigányellenes szavazóbázisának megszerzésére nem leplezett igényt mutat a kormánypárt. Mindezzel együtt azt gondolhatnánk, a győzelemre játszó kormányképes erő aligha mondhat le a roma honfitársak számottevő mennyiségű, különböző kutatások adataiból becsülve majd félmillió szavazatáról. A két eltérő célcsoportot célzó stratégia üzeneteit nehéz lesz egybegyúrni, de lehet, hogy nincs is erre szándék.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a hatalom nem kér az alacsony státuszú, köztük a roma polgárok szavazataiból. A legfrissebb kormányzati ötletroham előzetes regisztrációhoz, illetve dehogy: feliratkozáshoz kötné a szavazópolgárok részvételét. A szélsőjobb szavazóit nehezebben lehet azzal vádolni, hogy nemigen mozgósíthatók vagy épp nem tudatosak. A hóhányó politikai szándék lényege ugyanis a Fidesz-zsargonban csak a "nem tudatos" és "kocsmai" jelzőkkel illetett, a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből egy csapásra száműzendő szavazók távoltartása. Lehet ezt a szavazás intellektuálissá tételének meg a demokrácia erősítésének hívni, de az olyan kommunikációs kihívás, amit maga Szijjártó Péter sem vállalt. Még a párt házi politológusa is csak a szélsőségesen mértékadó Magyar Hírlap hasábjain tette közzé e tárgyban vallott részrehajlásmentes gondolatait.
A Nemzeti Feliratkozás Rendszere
Véletlenül sem állítom persze, hogy a feliratkozás ötlete ab ovo a cigányok ellen jött volna létre. Csak a szokásos történik: megint olyasvalami készül, amiből nem jöhetünk ki jól. Néhány önjelölt kormánypárti kampányszakértő a 20-as évek hazai (és többek között az Egyesült Államok) választási gyakorlatával próbálta védeni az ötletet. Ami érthető, hiszen a Horthy-érát fémjelző jogegyenlőségre meg a korban egyedülálló nyílt választási rendszerre méltán lehetnek büszkék, akik erőből szeretnek demokratizálni. A műveltségi cenzust alkalmazó választások során csak megfelelő iskolai végzettséggel volt lehetőség a voksolásra. Persze a minta kijelölésén nem csodálkozhatunk abban az országban, ahol a Roma-, illetőleg újabb nevén Nemzeti Társadalmi (?) Felzárkózási Stratégia a kisebbségek és a nők szavazati jogának legeltökéltebb ellenzőjétől - Tisza Istvántól - vett mottóval kezdődik: "Mindenkinek éreznie kell, hogy a nemzeti közösség tagja!"
Az USA-ra hivatkozni nemcsak a demokráciaértelmezés és állampolgári aktivitás - mondjuk úgy - eltérő fejlődési szintje miatt nem szerencsés, de rögtön adódik az előzőnél is szorosabb párhuzam. Az Egyesült Államok, bár Délen már röviddel a rabszolga-felszabadítás után alkalmazták, 1917-ben vezette be szövetségi szinten a szavazási regisztrációt. Mit ad isten, ez egy úgynevezett műveltségi tesztben öltött testet, ami a gyakorlatban elsősorban az afroamerikai állampolgárok távoltartását szolgálta. 'k kevésbé tudták elhitetni, hogy a szavazáshoz kellő politikai ismeretekkel bírnak. Az, ami akkor és ott a political competence volt, az lenne itt és most a tudatos szavazó. És nem szeretnénk további tippeket adni, de a tudatos fekete polgárok szavazásból való kirekesztésére is volt még néhány eszköz. Például a szavazási adó vagy az a gyakorlat, hogy toleranciadíjas szakemberek vigyázták a feketék jogainak érvényesülését a szavazófülkék előtt. A hatvanas évek közepén aztán a polgárjogi mozgalom követelésére meg pár erőszakos haláleset után megszüntették a teszteket. A ma is használatos (söralátét egyszerűségű) regisztrációra Clinton elnök fellépéséig kellett várni.
A Nemzetiségi Együttműködés Rendszere
Az előzetes regisztráció honi tervéről, még ha mentes is a fent idézett szándékok nemes egyszerűségétől, aligha mondható, hogy ne lehetne hasonló célokra használni. A tavalyi népszámlálást kísérő kampányunkban (Ide tartozunk! - 2011 Roma Népszámlálási Kampány) rengeteg alkalommal tapasztaltunk a fentiekhez hasonló felebaráti hozzáállást. Még tippelni sem tudjuk, hány esetben maradt el a nemzetiségi hovatartozás regisztrálása. A népszámlálás zökkenőmentes lebonyolítását végző vagy ellenőrző állami alkalmazottnak jelentkező aktivistáinkat pedig a legkülönfélébb módszerekkel tartották távol a helyhatóságok urai. Sokan megtapasztalták, hogy a legfeljebb nyolc általános végzettséget feltételül szabó processzus során érettségijük, de akár doktorijuk is kevésnek találtatott, gyöngybetűik macskakaparásnak minősültek, esetleg személyükben nem feleltek meg a jó megjelenés kritériumainak (!) és sorolhatnám.
A kormány ráadásul különleges ajándékkal lepte meg a hazai kisebbségi választókat: dönteniük kell, hogy a nemzetiségi listára vagy országos pártlistára voksolnak-e. Egyszerűbb és újfent őszintébb lett volna, ha Borsod, Szabolcs és, mondjuk, Baranya és Békés egyes részeit egyszerűen kizárják a parlamenti választásból. A kormány nagylelkűségét dicséri viszont, hogy egyéni pártjelöltekre a páriák is szavazhatnak. Köszönjük!
A miniszterelnök szavaival szólva erőből értő, mert a magyarokhoz hasonlóan szintén félázsiai eredetű népünk számára a következő választáson fentiek miatt még az eddigieknél is nagyobb a tétje a részvételnek. Ha ugyanis bármely okból a romák tömegei távol maradnak vagy távol maradni kényszerülnek a szavazástól, a politikai befolyásuk az eddiginél is csekélyebb lesz. E pillanatban nem látszik olyan politikai csoportosulás, amely hitelesen képviselné a politikából kiábrándult, szegény sorban élő tömegeket, pláne a romákat. Így igazán nehéz megválaszolni azt a kérdést, tudják-e befolyásolni a romák az ország s nem utolsósorban a maguk politikai, társadalmi, gazdasági jövőjét a szavazataikkal. Abból a szempontból nem állunk rosszabbul másokhoz képest, hogy itt a folyamatos csalódottság miatt mindig inkább valami ellen és nem valami mellett szokás szavazni.
Arra ugyan lehet számítani, hogy a kormányzati Sancho Panza, Farkas Flórián vezetésével a romák kapnak egy rájuk szabott mozgósító kampányt - ám ennek eredményességét nehéz megjósolni. Az ígéretek ellenére még a mesés, negyvenhétezres jövedelmet biztosító közmunkákból is kimaradó, a kormányzat passzivitása miatt a szélsőjobb által folyamatosan megfélemlített roma tömegek reakciója sok meglepetést tartogathat. És másnak is eszébe juthat a mozgósítás: munícióból lesz elég.
A romák tömeges részvétele a választáson, ha nem is elégséges, de szükséges feltétele annak, hogy jogérvényesítésüknek és szabadságuknak egyáltalán a feltételei adottak legyenek. A jogállamiságra és ezzel együtt a szélsőségesek féken tartására a szavazati jog érvényesítésénél nincs hatékonyabb eszköz. Az ugyanis minden ellenkező híresztelés ellenére egyelőre még nem erő, hanem szándék és jog kérdése.
Éljünk vele, amíg lehet!
A szerző a Roma Sajtóközpont vezetője, az Ide Tartozunk! Roma Közösségi Hálózat aktivistája.
