A Magyarok VIII. Világkongresszusáról

Egy mellé rendel!

Publicisztika

A közéleti uborkaszezon sivárságában – miniszterelnökünk, az örök naturbursch spontán megnyilvánulásai mellett – üdítő színfolt a Magyarok Világszövetsége, meg az általa organizált ún. Magyarok VIII. Világkongresszusának áldozatos munkája.

A múlt hét elején lezárult tanácskozás legfontosabb dokumentuma, amit végül egyetlen ellenszavazat híján egyhangúan fogadott el a világkongresszus, enciklopédikus gazdagsággal, ugyanakkor figyelemre méltó tömörséggel foglalja össze mindazt, amit a népi, nemzeti paratudósok legkiválóbbjai e témában az utóbbi jó évszázadban összehordtak. Az átlagos címet, ám patafizikus hangulatú alcímet (A magyar nemzet – A magyar nemzet új meghatározása, avagy a nemzet új magyar meghatározása) viselő dolgozat már az első bekezdéseivel kiüti az olvasót, akinek ezután a megemelkedett ingerküszöb miatt már fel sem tűnik a finálé flúgos futama. Pedig ott van a lényeg!

Mert hát elsőre persze meghökkentő lehet a nép, nemzet és állam fogalmának nyers, katonás, a kortárs nemzetértelmezések köteteket megtöltő szofisztikáltságától mentes definíciója, ami a legendás Laibach együttes szándékolt kétértelműségekben gazdag fénykorát idézi. De ez még mind semmi, hiszen rögtön az első értelmező mondatból kiderül, hogy: „A magyarság az a rejtélyes módon megmaradt nép, amely őrzi egy, a görög-római civilizáció előtti, jelentős civilizáció nyelvét, kisebb mértékben kultúráját és még kisebb mértékben – a szerves műveltség, a mitológia, az archaikus népmese által – a hitvilágát.” Dejszen ezt már hallottuk! – élénkülünk meg, de mielőtt még elménkbe furakodhatna az atlantiszi civilizációs-űrhajós istenes szakirodalom valamennyi nagyja, ostorcsapásszerűen ér minket a második mondat mély igazsága: „A magyar nép ősnép, amelynek jelenleg elismert történelme ugyan csupán az utolsó ezerszáz esztendőre tekint vissza, ám amelynek műveltségteremtő és államalapító ereje bizonyítottan kimutatható öt földrészen: Európában, Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában.” (A szövegben sűrű „szakirodalmi” hivatkozások lelhetők fel, melyek természetesen egymást körbereferáló paratudományi munkákra mutatnak – örömmel fedeztük fel a listában Baráth Tibor, az érdemdús, egykoron erősen nemzetiszocialista rokonszenvű, előbb imrédysta majd a Szálasi-rezsim adminisztrációjában ügyködő, végül Kanadába emigrált kvázi-őstörténész nevét is!)

Mindez azonban csak megalapozza a tulajdonképpeni igénybejelentést: „Miután a magyar nép európai ősiségét kétségbevonhatatlanul bizonyították a legfejlettebb tudományos módszerek, és miután békés, mindenkor alkotó (teremtő) életvitelének, valamint ősi nyelvének nyomai megőrződtek a Kárpát-medencétől a Sárga-tengerig, Mezopotámiától a Nílus partjáig”, nem kétséges, hogy a nemzetközi tudományos és a politikai közösségnek előbb-utóbb el kell ismernie a magyarokat „mint a bronz- és vaskori Európa egyik legeredetibb és legjelentősebb civilizációjának megalapítóit. (…) A magyar társadalomban – régészeti adatokkal alátámaszthatóan – ősidőktől fogva érvényesült a mellérendelő szemlélet, és most a keményen alárendelő környezetben is konokul ez a szemlélet uralja a magyar gondolkodást. A mellérendelő szemlélet kimutatható a magyar nyelvben, a magyar népmesékben, az ősi magyar törvénykezésben.”

A magyar nemzet, mint múltban gyökerező ősi létforma és a jövőbe tekintő kultúrközösség definíciója ezzel le is zárult, már csak a feladatok vannak hátra. A magyar nép, melynek zenéje a pentaton hangzású dallamvilágra épül, köteles helyreállítani a történelmi alkotmányon alapuló államrendjét, aminek jogos következménye a szakrális (apostoli) királyság – ennek meg ugye előzménye a táltoskirály (személye még megbeszélés alatt). A lényeg: „Sacra Corona radix omnium possessionum: a stratégiai termelőeszközök végső tulajdonosa csak és kizárólag a közösség, a Szent Korona lehet”, továbbá a trianoni és párizsi diktátumok semmisek!

A Magyarok Világkongresszusa rendezvénysorozatán semmi olyan nem hangzott el, amit az utóbbi évtizedek szellemi ámokfutásai során ne hallottunk volna – legfeljebb az összetevők penetráns szinergiája ennyire mellbevágó. A Trianon-tagadás és a mindent államosítás ideája persze nemcsak a szájjal és lábbal alkotó önjelölt nemzetstratégák, de országunk vezető erejének fékezhetetlen agyvelejű politikusait is mind erősebben foglalkoztatja.

És most lehet siránkozni az OPNI bezárása miatt.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.