A Magyarok VIII. Világkongresszusáról

Egy mellé rendel!

A közéleti uborkaszezon sivárságában – miniszterelnökünk, az örök naturbursch spontán megnyilvánulásai mellett – üdítő színfolt a Magyarok Világszövetsége, meg az általa organizált ún. Magyarok VIII. Világkongresszusának áldozatos munkája.

A múlt hét elején lezárult tanácskozás legfontosabb dokumentuma, amit végül egyetlen ellenszavazat híján egyhangúan fogadott el a világkongresszus, enciklopédikus gazdagsággal, ugyanakkor figyelemre méltó tömörséggel foglalja össze mindazt, amit a népi, nemzeti paratudósok legkiválóbbjai e témában az utóbbi jó évszázadban összehordtak. Az átlagos címet, ám patafizikus hangulatú alcímet (A magyar nemzet – A magyar nemzet új meghatározása, avagy a nemzet új magyar meghatározása) viselő dolgozat már az első bekezdéseivel kiüti az olvasót, akinek ezután a megemelkedett ingerküszöb miatt már fel sem tűnik a finálé flúgos futama. Pedig ott van a lényeg!

Mert hát elsőre persze meghökkentő lehet a nép, nemzet és állam fogalmának nyers, katonás, a kortárs nemzetértelmezések köteteket megtöltő szofisztikáltságától mentes definíciója, ami a legendás Laibach együttes szándékolt kétértelműségekben gazdag fénykorát idézi. De ez még mind semmi, hiszen rögtön az első értelmező mondatból kiderül, hogy: „A magyarság az a rejtélyes módon megmaradt nép, amely őrzi egy, a görög-római civilizáció előtti, jelentős civilizáció nyelvét, kisebb mértékben kultúráját és még kisebb mértékben – a szerves műveltség, a mitológia, az archaikus népmese által – a hitvilágát.” Dejszen ezt már hallottuk! – élénkülünk meg, de mielőtt még elménkbe furakodhatna az atlantiszi civilizációs-űrhajós istenes szakirodalom valamennyi nagyja, ostorcsapásszerűen ér minket a második mondat mély igazsága: „A magyar nép ősnép, amelynek jelenleg elismert történelme ugyan csupán az utolsó ezerszáz esztendőre tekint vissza, ám amelynek műveltségteremtő és államalapító ereje bizonyítottan kimutatható öt földrészen: Európában, Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában.” (A szövegben sűrű „szakirodalmi” hivatkozások lelhetők fel, melyek természetesen egymást körbereferáló paratudományi munkákra mutatnak – örömmel fedeztük fel a listában Baráth Tibor, az érdemdús, egykoron erősen nemzetiszocialista rokonszenvű, előbb imrédysta majd a Szálasi-rezsim adminisztrációjában ügyködő, végül Kanadába emigrált kvázi-őstörténész nevét is!)

Mindez azonban csak megalapozza a tulajdonképpeni igénybejelentést: „Miután a magyar nép európai ősiségét kétségbevonhatatlanul bizonyították a legfejlettebb tudományos módszerek, és miután békés, mindenkor alkotó (teremtő) életvitelének, valamint ősi nyelvének nyomai megőrződtek a Kárpát-medencétől a Sárga-tengerig, Mezopotámiától a Nílus partjáig”, nem kétséges, hogy a nemzetközi tudományos és a politikai közösségnek előbb-utóbb el kell ismernie a magyarokat „mint a bronz- és vaskori Európa egyik legeredetibb és legjelentősebb civilizációjának megalapítóit. (…) A magyar társadalomban – régészeti adatokkal alátámaszthatóan – ősidőktől fogva érvényesült a mellérendelő szemlélet, és most a keményen alárendelő környezetben is konokul ez a szemlélet uralja a magyar gondolkodást. A mellérendelő szemlélet kimutatható a magyar nyelvben, a magyar népmesékben, az ősi magyar törvénykezésben.”

A magyar nemzet, mint múltban gyökerező ősi létforma és a jövőbe tekintő kultúrközösség definíciója ezzel le is zárult, már csak a feladatok vannak hátra. A magyar nép, melynek zenéje a pentaton hangzású dallamvilágra épül, köteles helyreállítani a történelmi alkotmányon alapuló államrendjét, aminek jogos következménye a szakrális (apostoli) királyság – ennek meg ugye előzménye a táltoskirály (személye még megbeszélés alatt). A lényeg: „Sacra Corona radix omnium possessionum: a stratégiai termelőeszközök végső tulajdonosa csak és kizárólag a közösség, a Szent Korona lehet”, továbbá a trianoni és párizsi diktátumok semmisek!

A Magyarok Világkongresszusa rendezvénysorozatán semmi olyan nem hangzott el, amit az utóbbi évtizedek szellemi ámokfutásai során ne hallottunk volna – legfeljebb az összetevők penetráns szinergiája ennyire mellbevágó. A Trianon-tagadás és a mindent államosítás ideája persze nemcsak a szájjal és lábbal alkotó önjelölt nemzetstratégák, de országunk vezető erejének fékezhetetlen agyvelejű politikusait is mind erősebben foglalkoztatja.

És most lehet siránkozni az OPNI bezárása miatt.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.