Janisch Attila: A kisebbségi komplexusokkal és üldöztetési mániával terhelt ember elégtételre vágyik

  • Janisch Attila
  • 2018. március 16.

Publicisztika

Orbán paranoiája és nemzeti irracionalizmusa.

Orbán már évekkel ezelőtt, a tusnádfürdői szabadegyetemi beszédében bejelentette, hogy a következőkben Magyarországon bármi megtörténhet. És tartja is a szavát. Magyarországon azóta is ez a „bármi” történik. Tudniillik annak az Orbán teremtette alternatív valóságnak a fordulatai, amelynek a szabályai kívül esnek a józan ész határain.

Orbán paranoid világszemlélete – amelyet ő menedzselhető politikai irányvonallá tett – vált a magyarországi mindennapok meghatározójává. Politikai sikerré, hatalommá konvertálható felismerés volt, hogy a személyes üldözési mániái milyen tökéletes harmóniában illeszkednek a paranoid magyar habitushoz, s hogy ezek milyen elválaszthatatlanul egyesíthetők a mindkettő fundamentumát jelentő gyűlöletben.

false

 

Fotó: MTI

Egy ember és egy nép(csoport)

kisebbrendűségi komplexusa, kielégületlensége, üldözési mániája

lett az Orbán vezényelte országos haláltánc-politika mozgatója, filozófiai alapvetése. Az államvallássá tett gyűlölet. Mindezekből pedig egyenes ágon következik a bosszú és az elégtétel szomjúhozása.

A kisebbségi komplexusokkal és üldöztetési mániával terhelt ember elégtételre vágyik. Remegve, sóváran várja a pillanatot, amikor olyan helyzetbe kerülhet, amelyben elégtételt vehet mindazokért a sérelmekért, amelyeket másoktól elszenvedett. Az mindegy, hogy ezek valós vagy csupán vélt sérelmek, hiszen a paranoia alternatív valóságtudat, amelyben nem a racionális érvek, hanem az irracionalitás vaslogikája a domináns. Márpedig az irracionális a legkevésbé sem rendezetlen, zavaros világ, hanem precízen rendszerbe szervezett, sőt a törvényei még kényszerítőbbek, még áthághatatlanabbak, mint a racionális világ szabályai. S ez még akkor is így van, ha a racionalitás felől nézve mindez csak

a szétesés egyre terjedő káoszaként

érzékelhető. Az irracionális törvényeit és rendjét nem változtatja meg, nem rendezi át a racionalitás. Épp fordítva: az irracionális hatol be egyre mélyebben a racionálisba és változtatja át irracionálissá. Irreverzibilis a folyamat, hiszen az irracionális csak kívülről nézve tűnik irracionálisnak, belülről (mindazok számára, akiket már magába olvasztott) a legracionálisabb világrend lesz, amely leglogikusabban következetes ok és okozati összefüggésekre épül. Így lesz (lett) Orbán személyes paranoid irracionalitásából országot fertőző, kollektív, nemzeti irracionalizmus.

E nemzeti irracionalizmus és

az államvallássá tett gyűlölet „úrfelmutatása”

volt a miniszterelnök március 15-i beszéde, amelynek keretében Orbán ismételten és sokadszor felmutatta önmagát mint megváltót, és ismételten és sokadszor megnevezte a magyar népet, országot és valóságot fenyegető Gonoszt. Újszerű elem, hogy a ceremónia csúcspontján meghirdette – a közösen vállalt szent harc eredményeként – a Bosszú és az Elégtétel eljövetelét.

De ezen sincs mit csodálkozni, hiszen nem történik más, csak tovább épül és erősödik a nemzeti irracionalizmus, amelynek Orbán a legfőbb prófétája. A bosszú és az elégtétel pedig szerves része, eredője a korábban meghirdetett Bárminek.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.