Janisch Attila: Ittapiros-holapiros – Közpénzjáték nagy tételben

  • Janisch Attila
  • 2017. augusztus 11.

Publicisztika

Kedves Orbán-fanok, titeket vernek át csak igazán, mert ti naivul még el is hiszitek, hogy nem vagytok átbaszva.

230 millió (majd’ negyedmilliárd) forint közpénzt kapott egy kormányközeli vállalkozó a vizes-vb eseményeit bemutató film elkészítésére. De mi a büdös francra költik UTÓLAG ezt a 230 000 000 forintot?! Utólag, mert a közbeszerzési pályázatot csak négy nappal a világbajnokság vége előtt írták ki. Vagyis a sportesemények filmfelvétele addigra már vagy megtörtént, vagy ha nem, akkor soha nem is fog – de az bizonyos, hogy a felvételek elkészítésére biztosan nem tudnak költeni. Akkor meg mire? A meglévő felvételek vágása mindössze két ember munkáját igényli: a rendezőét és a vágóét egy néhány négyzetméternyi helyiségben, és a filmes utómunka (hangkeverés, fényelés) sem igényel százfős stábot. Vagyis nincs, nem lesz, mert nem is lehet negyedmilliárdnyi bérköltség. És ha ez a film (ha valaha elkészül) tele is lesz digitális trükkökkel, akkor is brutálisan túl van árazva. Persze nem véletlenül, hiszen amikor Orbánék valamit (bármit) beáraznak, akkor soha nem a készülő projekt tényleges munkálatainak tényleges költségei az irányadók, hanem a saját zseb minél feszesebb degeszre tömése.

Filmes szakzsargonban használt kifejezés a kamuflexre forgatás. Ez olyan forgatási szituációt jelöl, amelyben úgy csinál a stáb, mintha felvennék a kamerával a jelenetet, de valójában nem rögzítenek semmit, mert nincs felvételi negatív fűzve a felvevőgépbe. Kegyes csalás ez, amelyet például akkor alkalmaznak, amikor a színész által nagyon erőltetett, de a film egész koncepciójába tutira nem illő elképzelés felvételét imitálja a stáb (nem utolsósorban azért, hogy ne bántsák meg a színészt a szimpla elutasítással). A celluloid nyersanyag idejében volt ez a trükk igazán bevett, mert akkoriban komolyan takarékoskodni kellett a roppant költséges és mindig kevés felvételi negatívval, és ez a kényszer lényegesen kevesebb improvizációt, helyszíni ötletelést tett lehetővé, mint a digitális korszakban, amelyben a nyersanyagnak (a felvételek tárolásának) minimális a költsége és lényegében korlátlan a kapacitása.

Nos, szerintem ez az egész vizes-vb-film egy ilyen kamuflexre forgó akármi lesz. Csak a legkevésbé sem kegyes csalásként, nem úgy, hogy az senkinek ne kerüljön semmibe, hanem vélhetően rablás lesz ez a javából. Még akkor is az lesz, ha a köztévétől veszik meg utólag a köztévé által közpénzből rögzített felvételeket (hisz honnan máshonnan lenne sajátjuk, ha négy nappal az események vége előtt még csak a költségekre kiírt pályázatot körmölgették?!) – sőt pont akkor lesz csak igazán jól körvonalazottan combos pénzmosás ez az egész azzal a különbséggel, hogy nem a maffiapénzeket mossák tisztára, hanem fordítva: a közpénzt mossák át maffiapénzzé. Ez is közpénz, az is közpénz. Ideteszik, odarakják. Fürgén jár a kezük. Kezük közt a pénz. Ki tudja, hogy van-e, volt-e? És aztán hopp! Volt nincs, hová tűnt?! Hűlt a helye. Hűl a helye. Eltűnt a közkézen, közön.

Csalnak, mint azok a rohadékok az utcán, akik minden bepalizható embert átvernek az ittapiros-holapirossal. Habár nagy különbség, hogy ott az enyém a döntés, akarok-e hülye lenni és a játékba beszállva elveszteni a saját pénzemet. A kormányzati csalásoknál nincs választási lehetőségem, hülyére vesznek és átcsesznek mindannyiunkat.

Igen, mindannyiunkat, titeket is, kedves Orbán-fanok, sőt titeket csak igazán, mert ti naivul még el is hiszitek, hogy nem vagytok átbaszva. Pedig már hogy a fenébe ne lennétek?!  A nap minden percében pofára ejtenek titeket is, és higgyétek el, rajtatok röhögnek a legjobban, mert valójában maguk sem hiszik el, hogy nem látjátok, amit rajtatok kívül már mindenki lát.

2002-ben az akkori Orbán-kormány belebukott abba, hogy a miniszterelnök a barátai cégének, a Káel Csaba és Wermer András által alapított és elnökölt Ezüsthajó Kft.-nek juttatott több száz millió közpénzt arra, hogy dokumentálják a miniszterelnök napi tevékenységét. Természetesen soha nem látott a köz egyetlen snittet sem ezekből a felvételekből, amit pedig a köz pénzén forgattak kamuflexre. Csak a pénz tűnt el, nyomtalanul.

De most, amikor ismételten szemrebbenés nélkül lopják ki még ezt a kétszázharmincmilliót is, megtetézve az egyébként is abnormálisan elszállt költségvetésű (értsd hatalmas lenyúlású) vizes-vb összköltségét, joggal bízhatnak abban, hogy nem szakad rájuk az ég, mert (még mindig) vannak sokan, akik ahelyett, hogy számon kérnék mindezt, a támogatásukkal fedezik őket. Hogy magukat és a hatalmukat biztonságban érezve lophassanak, csalhassanak, üzérkedjenek és elkövethessenek bármilyen gazemberséget, ami csak eszükbe jut.

Magyarország, e büszke és erős európai ország, jól teljesít!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.